- Uram, behoztak egy lányt.
A kis ország kancellárja felnézett a szemüvege és a papírjai mögül. Késő éjjel volt már és nagyon fáradt volt, de hát az ország dolgait nem lehet haolgatni. Épp ezért nem örült túlzottan hogy az ajtónálló katonatiszt megzavarta a papírmunkában és kizökkentette. Mivel több információt nem közölt az esetről, vissza vezette a tekintetét a papírokra és úgy kérdezte.
- Neve?
- Nem tudjuk uram ... - a szigorú pillantás a kancellártól elhallgattatta az őrt, és inkább rövidre fogta - Nincs magánál.
- Akkor vigyék a zárdába. Majd reggel kihallgatjuk. És ne merjen mégegyszer zavarni!!
~
- Kisasszony! Kisasszony ébredjen!
Hirtelen felültem. Az ágyam mellett a szobalány állt és izgatottan rángatta a takaróm.
- Itt van? - kérdeztem azonnal, és kipattantam az ágyból.
A szobalány izgatottan bólogatott, mire kirohantam a szobámból.
- Kisasszony! A köntöse!
Elmosolyodva szaladtam vissza. A lány egyidős velem, de mégis mintha az anyám lenne. Tartotta a köntöst amíg belebújtam.
- Kisasszony. Van még valami - mondta, mire elsápadtam - A fogdában van.
Fájdalmasan lehúnytam a szemem. Az ágyam végében álló ládához léptem és a köntösöm zsebébe csúsztattam belőle hárim kis szütyőnyi aranyat, aztán lesiedtem a pincékhez az alaksorba,ahol a fogda van. A fogda annyiban különbözik a börtönből, hogy itt csak egy rácsos ajtó van, és a bent lévők mind a felhoz vannakláncolva. Ez persze csak ideiglenes hely, miután döntöttek a sorsukról átviszik őket egy celába, vagy..nos igen. A folyosókon futva felkaptam a kapucnit a fejemre. Apám nem láthat meg. Őt pedig végképp nem.
Az ajtó előtt két kialvatlan szemű őr állt, szikla szilárdan. Ahogy megláttak rögtön rámszegezték a fegyvereiket.
- Jó estét uraim - vettem le a kapucnimat, mire rögtön leengedték.
- Kisasszony! Mit keres itt ilyenkor? Kért tehettünk volna kiskegyedben..
- Látni szeretném a foglyot.
- Ki van zárva - mondta a másik őr. Kettejük közül ő az aki sose nézte jó szemmel a hasonló akcióimat.
- Sajnálom uraim, ez parancs - mondtam és a kezükbe nyomtam egy-egy zsákocskát. Természetesen tisztában vagyok azzal hogy én nem parancsolhatok, de jó érzés feltartani a látszatot.
A zsákocska láttán félre állt a két férfi és utat engedve nekem, rögtön számolgatni kezdték az érméket.
- Ja és - szóltam vissza - kivinném magammal. Ezzel kiadtam nekik a harmadik, egyben nagyobb zsákot. Leglább lefoglalják magukat azzal hogy elosztják.
Az ajtó melletti hordóból elvettem egy gyertyát és meggyújtottam. Más fogoly nem volt jelenleg itt, csak Ő. A lány akinek a szívemet adtam. Aki nem más, mint apám ellenségének a lánya. Kisgyermek korunkban még együtt játszottunk. De aztán...valaki meggyilkolta az anyámat, és minden jel az apjára mutatott. Persze én tudtam hogy az apja ártatlan...de nem tudtam megakadályozni hogy felakasszák. Az édesanyja a szülésbe halt bele, így kilenc évesen árván maradt. Azidőtájt kalózok fosztogatták a palotát. Jó érzéssel töltötte el hogy a kalózok megtámadják és kifosztják azt aki elvette az egyetlen családtagját, ezért beállt közéjük. De minden tavasszal eljött újra. Nem messze a kikotőtől van egy relytett sziget, amiről szinte senki nem tud. A kalózok titkos szigete, ahova minden éveben vissza térnek. Ebbe a pár hónapba együtt lehetünk. Mert bár akkor még nem vallottam be magamnak, de miután elhajózott, biztosra vettem hogy szerelmes vagyok. Azt hittem sose látom többé. De már azon a nyáron visszatért. Megcsókolt és azt mondta csak rám tudott gondolni egész idő alatt. Azóta is mindig csak őt várom, az ablakomból örökké a tenger vizét pásztázom, hogy megpillantsam a zászlót. Persze az ellenségeskedések miatt sose találkozhattunk nyilvánosan. Mikor betöltötte a 18-at már ő is részt vett a palota rendszeres kifosztásában..
