𝖧𝖾𝖺𝗋𝗍𝖻𝖾𝖺𝗍 - 𝖬𝗂𝗇𝗌𝗎𝗇𝗀

3

[Ji pov.]

Fehér falak megint. Az orvosom állt előttem szomorkás tekintettel rajtam, míg Hyunjin sírt. Kezeim remegtek és féltem. Hirtelen csak el sötétült minden majd Minho-t láttam magam előtt.
Gyönyörű szemeit könnyek lepték el.
Majd hirtelen zuhanni kezdtem.

Levegőért kapkodva keltem fel rém álmomból. Ismét...
Az órára nézve meg állapítottam hogy szinte végig aludtam a napot.
Az óra délután 3 órát ütött, mi tudatta velem hogy Chan egy óra múlva itt lesz értem Hyunjinnal.

Ki keltem a kényelmes alvó helyemről, és a fürdőszobába vetettem magam.
Itt egy félórás töltöttem zuhanyzással...
Majd további dolgaimat itt elvégezve toppantam vissza szobámba, hol kiválasztottam két random ruhadarabot majd be vettem a gyógyszereimet és vissza dőltem az ágyamra, gondolva még úgyis van időm.
Gondolataim megint Minho-val kapcsolatban jártak és a tegnapi napról.
Azok a kis pillanatok megint felidéződnek bennem péntekről.
Gondolataimat pedig a csengő hangja szakította meg. Le lépegettem az ajtóhoz és üdvözöltem a két barátomat.
-Eyoo!-köszöntem a szőke fiúnak és a kocsiban lévő Channak.
-Siess! Még fel kell vennem valakit. Ülj be hátra!
Kit kell fel vennünk?-gondoltam magamban. Majd be ültem a helyemre.

Meg álltunk a személy házánál aki majd társasul hozzánk. Ezután jöttem rá csak hogy ki is lesz még ott.
Mire észbe kaptam, a másik oldalon az ajtó nyílt.

Igen, kissé kétségbe estem hogy most Ő fog lenni mellettem egész úton és a mai nap folyamán. Hogy őszinte legyek, nagyon sokat gondoltam rá mostanában, vagyis amióta csak meg láttam. Dehát, nem is biztos hogy azt érzi amit én.

Fel néztem, és meg láttam Minho-t már mellettem el helyezkedve.
-Szia!-intett felém és nézett barna szemeivel enyéimbe. Mintha a falnak beszéltek volna, én a gondolataimmal együtt csak néztem őt és meg se szólaltam. Majd csak akkor tértem magamhoz mikor már még egyszer megszólalt.
-Inkább csinálj egy képet Jisung, az tovább tart.-majd előre nézett és csak mosolygott. Kétségbe esett arcom Hyunjin felé vezettem, ám ő csak nevetett rajtam...
-Ismeritek egymást?-kérdezte Chan, szintén kuncogva szerencsétlenkedésemen.
-I-igen? I-igen, azt hiszem..-inkább ki néztem az ablakon, és vártam hogy el induljunk végre.
A paradicsom piros fejem - már szinte vörös - pedig nem akarta el hagyni ezt a csodás színt, mivel a mellettem lévő Minho csak rajtam tartotta tekintetét, legjobb barátom pedig rajtam nevetett.
Hát ez jó.
.
.
Meg is érkeztünk a kávézóhoz ahol a többi fiú már ott volt. Ki szálltam a kocsiból és be vártam a másik 3 velem lévő személyt, akik már ott is álltak az ajtóban velem együtt perceken belül.
Minho mellém állt és egy szívdöglesztően helyes mosolyt mutatott felém. Szerencse hogy nem ájultam el ott helyben.

Felix-éknek van egy cukrászdájuk ahova már nagyon régóta járunk.
Akár suli végeztével vagy hétvégén zárás után hogy csak mi legyünk ott.
Nagyon sokszor csináltam vagy csináltunk már együtt brownie-t, amit senki más nem tud olyan jól csinálni mint Lix.

-Sziasztok!-üdvözölt minket Changbin nagy vigyorral arcán. A többiek is köszöntek nekünk majd tovább folytatták amit el kezdtek. Ám Chan tett ez ellen;
-Szóóval, Figyelem!! Ő itt új,Minho! Üdvözlünk mostmár itt köreinkben.
Mutatkozzatok be aztán játszhatunk is!
-Chan vissza fordult Minho felé aki intett egyet a többi fiú felé, kik közelebb jöttek hozzá. Én csak néztem rá mint borjú az új kapura, és megint szép arcát elemeztem, majd ebből a mögöttem lévő Hyunjin ébresztett fel.
-Valakinek tetszik az új srác~
-És akkor? Valszeg neki nem tetszek.-forgattam meg a szemeimet, mert hát ki esne bele egy olyan fiúba mint én... Ráadásul betegségem is van, ki tudja mikor kell el mennem.
-Ugyan már!Jisung, a vak is látja hogy bejössz neki!-győzögetett a szőke fiú mögöttem. Talán igaza van?-Nade, gyere menjünk vissza a többiekhez.