𝖧𝖾𝖺𝗋𝗍𝖻𝖾𝖺𝗍 - 𝖬𝗂𝗇𝗌𝗎𝗇𝗀

1

[J pov.]

Fehér falak között ébredtem fel... Megint. Gyengének éreztem magam, és azt se tudtam hol vagyok. Lassan oldalra néztem és meg láttam Hyunjin-t. Szemei fáradtnak tűntek, és kissé pirosnak... Talán sírt?
-Hyunjin...-próbáltam meg szólalni de suttogásnál nagyobb hang nem jött ki belőlem.
-Jisung! Úristen, hívom a dokit!
Majd ki rohant a világos szobából, és pár perc után már vissza is jött.
Szóval megint rohamom volt...

-Jó reggelt Jisung-ssi!-intett Minhyuk doktor úr, ki már kiskorom óta gondot visel gyenge szívemről. Egy nagy sóhaj keretében megint szóhoz kezdett;
-Nézd Jisung, én nem szeretnélek megijeszteni...De ha ennyire nem hatnak a gyógyszereid, akkor még sürgősebben kéne egy donor. Tudod hogy még mindig fent áll a lehetőséged át utazni a külföldi kórházba, ahol egyből meg kezdődhetne a műtét.
Csak sóhajtottam egyet és megint a fehér fallal szemeztem.
Nekem ezt hozta a sors...
Minek kéne meg mentenem... ?

-Tudom... De még várok hátha itt is lesz egy donor.-mondtam a tipikus halvány mosolyommal.
-Arra még várhatunk egy ideig.
Gondold át jól Jisung! Na de, hagylak is pihenni! Ha minden rendben van már holnap délelőtt indulhatsz haza. Vigyázz magadra!-majd távozott a szobából és helyette Hyunjin jött be. Egy biztató mosolyt próbáltam felé mutatni, csak hogy tudassam vele hogy minden rendben lesz.
Egyszer biztosan minden rendben lesz...

[Timeskip]  ˡᵘˢᵗᵃ ᵛᵃᵍʸᵒᵏ ᵇᵒᶜˢᵃⁿᵃᵗ 😭

[M pov.]
Hétfő

Későn de gyorsan szaladtam be az iskola épületébe, annak reményében hogy nem kapok a fejemre késés miatt már az első napomon.

100 F... Nem.

105 A... Nem.

110... D! Nem... Hol van már az a nyamvadt terem?!
Egy idő után végre meg találtam a termet melyet kerestem, és egy kopogás után be léptem a terembe. Meghajolva elnézést kértem, majd igyekeztem magam össze szedni.
-Elnézést a késésért Tanár úr!
-Ezúttal el nézem de ne forduljon elő többet! Te vagy az új diák, igaz? Lee Minho?-nézett fel a naplóból a tanár, kissé szúrós tekintettel. Egy 'igen' után elindultam helyet keresni magamnak.

Utam közben meg pillantottam egy fiút, kivel sikerült egy szemkontaktust létrehoznom.
Ez egészen addig tartott amíg le nem ültem egy helyre, majd a fiú zavarba jött, és el kapta rólam tekintetét. Barna szemei el varázsoltak, aranyos kinézete pedig még egy kis mosolyt is csalt  arcomra.
Olyan...aranyos.
SH Minho mikre gondolsz te?
Ezen a napon már nem is láttam őt nagyon, csak egy párszor.

Péntek

A következő óránk ének volt, amit kifejezetten vártam.
Ének-és tánc tagozatra jöttem mivel ez az a két dolog amivel szeretnék foglalkozni már egész rég óta. Így mikor fel csillant előttem a lehetőség, természetesen ezt az iskolát választottam. Már most jobbnak ígérkezik mint az előző hely...

-Minho, igaz?-jött hozzám egy lány. Szőke haját kiengedve viselte, és egész kihívó öltözéke volt. Na ez is meg talált...
-Miaz?-válaszoltam kissé se kedvesen, próbálva jelezni hogy nem nagyon érdekel a jelenléte, és nincs is rá szükségem. Ám, késő. A lány helyet foglalt mellettem, még kettő lány társaságában.
-Nem bánod ha ide ülünk?-próbált hozzám simulni a szőkeség-Dahyun vagyok.
-Nagyszerű...
Az ezek szerint Dahyun-nak nevezett lány csak kuncogott és az agyát tettete, ahogyan a két másik lány is tett.
Szimpla egyszerűséggel, fel álltam és el hagytam a termet.
Még mondani akart valamit de meg sem hallottam, ugyanis...
Nem érdekel.

Miután a terembe vissza tértem, hála a jó égnek a három sátán el távozott a helyemről.
Vetettem egy pillantást a fiúra, és azon kaptam hogy megint nézett engem. Egy fél oldalas mosolyt mutattam felé, és az ismét zavarba jött fiú előfordult.
Jó, de ez tényleg aranyos.
MI? Nem...
Talán... Kicsit.