𝖧𝖾𝖺𝗋𝗍𝖻𝖾𝖺𝗍 - 𝖬𝗂𝗇𝗌𝗎𝗇𝗀

4

[Jisung pov.]

Újabb hétfő vette kezdetét. Unottan és kissé szomorúan ültem a padban Hyunjin mellett. Miért?

Úgy volt hogy reggel találkozunk a parkná de nem jött el... Ez pedig már az utolsó előtti óra és Minho nem jött be suliba. Nem lenne ezzel semmi 'baj' dehát ezután az óra után már ének jön, és hát az esély valószínűleg nulla arra hogy utolsó két órára bejöjjön.

Hyun egésznap arról áradozott milyen jól szórakoztak Innie-vel tegnap.
Nos, igen. Hyunjin ma már nem szőkén érkezett mivel haja színe újra sötét lett.
Elmondása szerint Jeongin lesokkolt mikor meghallotta hogy ő kell hogy segítse a fiút. Örültem neki hogy ők is jól szórakoztak.
Viszont legjobb barátomként azt sem hagyhatta ki hogy ne cukkoljanak amiért ennyire letört lettem mivel nem jött Minho. Chan próbált vigasztalni azzal hogy ahogyan ismeri őt, minden bizonnyal elaludt. Ami nem lepett meg hisz igen későn ment haza. Ami inkább meg lepett az az volt mikor Changbin azt mondta hogy mennyit beszél rólam amióta csak meg látott...

Author pov.

A fiú továbbra sem adta fel a reményt, ám már az ének óra előtti szünet zajlott.
Nem telt el pillanat hogy ne nézzen az ajtóhoz, hátha majd akkor fog betoppani társa. Hyunjin épp Jeongin mellett ült, de még onnan is próbálta fel vidítani Jisungot a fiatalabbal együtt. Viszont hiába a  várakozás és letörtség, ha már úgysem jön el. A csengő egy perc és megszólalt, és ezzel együtt az ajtóban már a tanár állt, majd kezdetét vette az óra. 
Az ajtó kinyitódott és egy levegőért kapkodó Minho-t fura pillantások fogadták, amit egyébként a fiút nem nagyon izgatta.
-Elnézést a késésért tanárnő!
-Semmi baj, de legközelebb igyekezz! -mondta a hölgy majd a helyére tessékelte a fiút.

A kisebb szíve majd kiugrott a helyéről, s az eddigi szomorúság se perc alatt tűnt el arcáról és vett fel egy inkább örömteli kifejezést.
Minho rámosolygott a fiatalabbra, és a fülébe ezt súgta; -Ugye, nem hitted hogy kihagyom?
-Voltak kétségeim... és reggel se jöttél. De a lényeg hogy itt vagy és nem kell egyedül lennem legalább ezen az órán.

[ Ji. Pov. ]

[...] Már szinte minden páros végzett, mikor már szólított minket a tanár.
-A következő párosunk Han Jisung és Lee Minho lesz! -mondta a tanárnő.
A mellettem ülő nagy mosolyal fogta meg kezeimet és vezetett ki a táblához.
-Ne félj, oké? Csak rám nézz!-suttogta Minho. Nem tagadom
Ez adott annyi bátorságot ahhoz hogy a gitárt a kezembe vegyem. Ám mielőtt bármit is elkezdtem volna, Hyunjinra vetettem a pillantásom, ki szintén egy bátorító mosolyt intézett felém. Ezután néztem vissza a fiú barna szemeibe.
És így kezdtem el játszani a dallamot. A hangszer hangja átjárta a tantermet. 

"You know i want you,

its not a secret i try to hide...'

Kezdte el Minho énekelni a dalt miközben tekintetét csak rajtam tartotta, ahogy tettem azt én is rá nézve. Ez megnyugtatott...és sikerült a többi diákra nem koncentrálnom.

"I know you want me
So don't keep sayin' our hands are tied"

"You claim it's not in the cards
And fate is pullin' you miles away
And out of reach from me"

Attól féltem hogy elfogom rontani, de úgy voltam vele hogy ez legyen most a legkissebb bajom... Minho szemeiben mintha megannyi csillagot láttam volna. Ahogy jött a refrén a már tényleg azaz érzés ragadott el hogy csak ő és én vagyunk ketten a teremben.
Életem legszebb percei voltak ezek.

-Köszönjük szépen! - keletkezett nagy taps a teremben. - Nagyon szép munka! Már csak két párosunk maradt, de már nincs sok időnk, így őket következő órán meghallgatjuk! Találkozunk hamarosan! -majd a tanár kiment a teremből és a helyszínt el lepte a diákok zaja. Mi ketten vissza mentünk a padhoz hogy össze szedjük  a cuccunkat. 

Már haza felé tartottunk de menet közben leültünk a park előtt lévő padra ahol órákat beszéltünk. Féltem rá kérdezni hogy vajon miért késett annyit ma, vagyis inkább hogy egész napot majdnem ellógta. A lényeg hogy legalább gondolt rám és nem hagyott cserben.

-Van kedved át jönni? -kérdezte Minho, miközben már készülődtünk haza.
-Most elég sok tanulni való van...
-válaszoltam szomorú mosolyal arcomon- De holnap reggel találkozzunk itt? Csak most ne aludj el...
A fiú kuncogott egy picit elpirulva majd meg egyeztünk abban hogy most nem fog elaludni. Vagyis megpróbál.
-Akkor... holnap találkozunk!
-Írj rám ha haza értél, jó?- nézett vissza.
Egy mosolyt mutatva intettem neki és indultam meg haza.
Vagyis majdnem.

Minho gyorsan utánam futott és kezemet megragadva húzott vissza.
Ám szólni nem szólt. Csak nézett rám, és én rá. Kissé kínos csönd alakult ki köztünk, miközben szemeztünk és a kezemet fogta. De nem tagadom hogy a kedves lepkék megint meg akartak látogatni. Meg is tették.
Arcomat pedig megint el lepte a pir.
-Uhm..n-ne haragudj..mármint azért hogy ma késtem és nem is jöttem reggel..
-Dehogy! Rendben van. - intéztem egy biztató mosolyt felé. Az idősebb hirtelen magához rántott és szoros ölelésbe vont. Mondanom sem kell mennyire meglepődtem de kifejezetten jól esett. Ezért az enyhe sokk után vissza öleltem és fejemet vállára hajtottam. Majd valamilyen okból kifolyólag úgy döntöttem hogy szeretném meg tudni milyen parfümöt használ-
Hát azután már hogy őszinte legyek, tényleg nem akartam el engedni. Ott szerettem volna maradni hosszas percekig karjaiban hisz... jelenléte biztonsággal és nyugalommal töltött el.

Bárcsak elmondhatnám hogy bármelyik nap el fogok tűnni...

-Akkor.. uhm. -tolta el magát tőlem egy idő után a fiú. Arca piros volt akár csak egy paradicsom.

-Jóéjt!
-Neked is!

* timeskip *

1:07

Me
Megölelt-

Hyunjin

Han Jisung...
HAJNAL 1 VAN-
Aludj
Jóéjt

Me
De-
Okey..

Sziasztook~
Már nagyon rég nem volt új rész;-;
És ez sem lett a leghosszabb amit nagyon sajnálok :((
De igyekszem megint hozni majd a kövi részeket mivel már vannak jegyzetek :3
Remélem ti jobban vagytok mint én lmao
Hugs <33 remélem tetszett!