RockStarts - TaeKook [Befejezett]

~II.~

Nagy sóhajt hallattam. A nap szinte égetett, s nem volt annyira melegem, hogy izzadjak, de nem is fáztam. Napszemüvegemet visszatettem orrnyergemre, s nézelődtem. Az udvar nagy volt, parkosított, sok paddal és egy kosárpályával, ahol most is meccs folyt valószínűleg. A pázsiton rengeteg diák ült, beszélgetett vagy könyvet olvasott. Szánalmasan unalmasnak tűnt, hiszen mi másra számíthatott volna az ember, ilyen helyeken csak ezt látta. Tovább mentem, s akkor megpillantottam a standokat. Sokféle volt, egészen a lányok akapella kórusától, a techno-dj klubbig. Fotókat kezdtem készíteni, s plakátokat, szórólapokat olvasgattam, volt egy-két dolog ami megfogott, de ami igazán érdekelt sehol nem láttam.

Visszaemlékezve J-hope szavaira, valami hozzám hasonlót kerestem, vagy még inkább azt, amiről ő mesélt nekem. Fiúk, valószínűleg színes, vagy bőr szerkóban, hangszerekkel. Nem voltam még bandában sosem, nem tudtam pontosan mit kéne keressek, ám ebben a pillanatban, pillantottam meg ahogy az udvar végében egy pódium szerűségnél igen sokan állnak meg. Ahogy fülemet hirtelen érte egy rezonált, sípoló hang, melyet tudtam, hogy akkor kell hallani, mikor az ember egy mélynyomóba illeszti az elektronikus hangszer csatlakoztatóját, kicsit érdeklődve mentem közelebb, és akkor megláttam.

Hoseok.

Ott ült a teljes dobszerkó mögött, s telefonján böngészett valamit, amíg mellette többen is lézengtek a kis színpadon. Öt fiút láttam és egy magas szőke lányt, aki éppen a hangosításokon ügyködött. Még közelebb mentem, s majdnem az első sorban álltam meg, úgy figyelve minden személy mozdulatát.

Jól megnéztem őket, hiszen biztos voltam benne, hogy Hoseok mikor magukról beszélt, valójában róluk beszélt. Előttük álltam, s a barna hajú nem vett észre, nem is akartam, de kíváncsian vártam, mi kezdődik, azon kívül, hogy sejtettem, kisebb koncertet fognak adni, annak érdekében, hogy az esti meghallgatásra, még több résztvevőt csalogassanak.

Egy kék hajú srác éppen egy törlőkendővel törölgette a szintetizátorját, s minden gombocskát, vagy billentyűt a megfelelő szögbe csavart. Mellette egy rózsaszín hajú, alacsonyabb srác állt. Elsőre nem volt szimpi, ugyan nem ítélkeztem, de látszott rajta, hogy ez egy igazi, kis fukar, egy kisfiú, valószínűleg nyájas beszéddel, s picsás viselkedéssel. Jó emberismerő voltam, s tovább vezettem tekintetemet, megpillantva még két srácot, amint egy papírt tartva a kezükben, beszélgetnek valamin, s a magasabbik a fülében lévő kis mikroport-ot igazgatta, hogy jobban értse társa szavait. Izmos volt, szemei erősen ki voltak húzva, -akárcsak a többieknek, míg a mellette álló, visszafogottabban gesztikulált a papír felé. Látszólag gitározott a szőke, hiszen annak hátán ott lógott, a piros pánton. Az egy szoprán elektronikus gitár volt, s nem láttam sajnos sem a márkát, sem a típust, de kicsit eltátottam számat, hiszen ezek a fajta zenei eszközök, iszonyatosan magas értékkel bírtak. Biztos rá ment a csávó gatyája is, bár csak spekulálhattam, hiszen magamból kiindulva, én tényleg minden pénzemet erre költöttem.