RockStarts - TaeKook [Befejezett]

~XII.~

-Te. -ismételte a férfi, s közben elmosolyodott. -Rég találkoztunk Jeon.

-Nem elég rég te bunkó. Mi a picsát keresel itt Jungsuk? -morogta, s közben ahogy végignéztem rajta, s hátára akasztott gitárja találkozott szememmel, elhűltem. Azt hittem elájulok.

A húr.

Elszakadt.

Remegve álltam Jungkook mögött, s közben szám elé kaptam kezemet. Ilyen nincs, ilyen nem történhet meg. Nem velünk, nem most.

-Modor Jungkook. Hogy beszélsz, ejnye. -forgatta meg szemeit. -Egyébként meghívót kaptam a bukásotokra, és egy ilyet nem hagyhatok ki. -mondta majd rám pillantott, s féloldalasan elmosolyodott. -Új tag? Megpróbáltál pótolni?

-Kussolj te suttyó. Mi a fasz közöd hozzá. Nem volt elég egyszer majdnem a sürgősségin kikötni? Anyád nem tanított jó modorra mi? -Jungkook minden szava csöpögött az indulattól, s nem sok kellett neki, hogy teljesen elpattanjon a vészjelző. Féltem, féltem, hogy mi lesz most velünk.

Időközben Hoseok, Namjoon és Yuna is visszajöttek, s amint a lány meglátta ki is áll előttünk, azonnal ugrott volna neki a férfinek, de Namjoon visszafogta, kitárva hosszú karjait.

-Te meg mit keresel itt Jungsuk. Nem volt elég a tavalyi? -kérdezte, s közben idegesen tartotta karjait a szőkéén.

-Itt mindenki szeret ennyire nosztalgiázni? -nevette el magát gúnyosan. -Yunácska, miért nem hagyod békén őket. Csődtömegek. És ez a vörös, lefogadom az ő ötlete volt a számotok. Hát, mit nem mondjak, ez így egyenesen szórakoztató lesz, nem csak nevetséges. -mondta s karba tette kezeit, mire Jungkook nem várva tovább, minden izmában megfeszülve, s így is sérült hangszerével hátán, neki ugrott az illetőnek.

-Megdöglesz! -üvöltötte, s közben öklével hatalmas mosott be Jungsuknak, a férfi pedig ügyetlenül tántorodott meg, s felrepedt ajkához kapott, majd eddig inkább beteg mosolyát felváltotta egy rideg, vészjósló tekintet.

-Nem tanulsz a hibáidból te takony. -morogta, s feltűrve zakója ujját, a készült volna ütni, de Jungkook kitért előle, s gyomron rúgta, mire a férfi nekiesett a falnak, s az eddig amúgy csendes folyosó megtelt emberekkel, kik próbálták szétszedni a két verekedőt, vagy hűlten, ijedten nézték a történéseket, s megelégelve az egészet, hogy még nagyobb kárt tesznek magukban, Jungkook lendülő ökle felé kaptam, s beálltam kettejük közé.

-Ne tedd! -kiáltottam el magam, s szemeimet összeszorítva vártam az ütést, ami nem érkezett.

Jungkook továbbra is izzó tekintettel lihegett, s ahogy kinyitottam szemeimet, sajátjai is elkerekedtek.

-Hagyd Jungkook. Kérlek. -suttogtam, s rámarkolva öklére, akár egy sebváltó elemeltem azt pár centire lévő arcom elől. Nagyot sóhajtott, s közben hátrált egy lépést, majd szó nélkül félrelökve mindenkit átviharzott a színpadterem ajtaján. Hűlten néztem utána, mikor is a mögöttem falhoz préselt személy megszólalt.