RockStarts - TaeKook [Befejezett]

~IV.~

Akár milyen magabiztosan csináltam, akármennyire voltam büszke magamra nem tudott érdekelni. A tömeg hangosan sikongatott, s ujjongott. Nevemet kiáltozták, mitől csak még jobban öntött el a siker forró érzése, s hangosan tapsoltak közben, ahogy a poharak repültek minden irányba. Mély levegőt vettem, s minden eddig elnyomott izgulásomat most adtam ki magamból, ahogy zsebre tettem a pengetőt, majd leakasztva gitáromat magamról, nekitámasztottam azt a mélynyomónak, s az utolsó személyre pillantottam.

Elhűltem egy pillanatra, mivel titkon az ő véleménye érdekelt a legjobban. Ő banda vezér, a főnök, s nyilván számítottak a többiek is, de javarészt az ő döntése befolyásolt mindent, s ha ez a produkció nem elégítette ki, akkor csakis a Bibliára támaszkodhattam.

A fekete külsejű csak lefelé tekintett, lábain támaszkodva, s megállás nélkül dohányzott, látszólag nagyon gondolkodva valamin. Érdekelt, hogy mi játszódhat le benne. Tetszett neki? Sok volt? Meglepődött? És a meglepődöttség okát is kerestem. Csalódott, vagy meghökkent nem számítva erre az egészre.

Hiszen én jól csináltam. Úgy, ahogy elképzeltem, ahogy begyakoroltam, s mindent tökéletesen adtam elő, úgy, ahogy azt a hangulat megkívánta. Még is tartottam, mivel nem láttam tekintetét, s Isten' se adta, hogy kiolvassak abból valamit.

-Köszönjük ezt a lehengerlő produkciót Kim! Igazán megleptél, hogy őszinte legyek. -mondta Jimin, s felállt. -Igazam van? -kérdezte, majd hátrafordult a tömeghez, s felemelte egyik kezét, mire azok hatalmas kiáltozásba kezdtek egyetértve vele. -Le vagyok nyűgözve. -fordult vissza, s féloldalasan elmosolyodott.

-Pontosan. Remek volt Taehyung, majd értesítünk a továbbiakról. -mosolygott a szőke, s ledobta maga elé kezében tartott holmiját, s felállva hangosan tapsolni kezdett, s elismerően bólintott. Tettét követték a többiek is, mire meghajoltam, s mikrofonhoz hajolva megszólaltam.

-Engem ért a megtiszteltetés! -mondtam kicsit lihegve, hiszen azért kimerültem, az erős színvonal miatt.

Egy dolog azonban feltűnt. Jeon még mindig csak ült, s amint már elégett cigijét elnyomta, feltekintett rám, bármilyen gesztust kerülve, s sötét tekintetét enyémbe fúrta. Felállt, majd lassú léptekkel közelebb sétált, s megállt előttem. Letekintettem rá, ahogy kicsit összébb húztam a mikrofon állványt, mire hosszú kritikus szemezgetések után először szólalt meg.

-Mióta játszol Kim? -kérdezte, s szilárdan támaszkodott meg jobb lábán.

-Négyéves korom óta. -mondtam, s ugyan csak ő hallotta, hiszen nem a mikrofonba beszéltem, mire felvonta egyik szemöldökét.

-Én előbb tanultam meg zenélni, mint járni, szóval nagy a tét a reakcióktól félre tekintve. -tette karba kezeit, mire erős, fenyegető beszólásán meghökkentem. -Az előadásod, nos jó volt. Sőt, nagyon jó, de kösd fel a nadrágod! -felnevettem flegmaságán, s ugyan az a kép jutott eszembe személyiségéről, mint Jiminnek, annyi különbséggel, hogy míg a pink inkább volt picsád, Jeon addig démoni. Értem én, hogy tehetsége határtalan, de? Értékelnie kéne az igyekezetemet. -Azért elismerésem. -fordult vissza egy pillanatra, s újra elfoglalta helyét.