RockStarts - TaeKook [Befejezett]

~XI.~

Idegesen túrtam hajamba, ahogy a percek egyre csak pörögtek. Szinte megfulladtam a rám nehezedő stressztől.

A bajnokság.

A kibaszott bajnokság napja volt, s nem tudtam mire vélni a lámpalázat, ami jelenleg engem fojtogatott. Szabályosan pánikoltam, és nem tudtam helyén kezelni, hiszen sosem izgultam ennyire, semmi előtt. Sosem volt akadály embertömeg elé kiállni, s előadni magam, ám jelenleg ez teljesen felborult. Talán csak amiatt volt, hogy ekkora a mezőny és a tét. Nagyon féltem, s nem akartam a félelem miatt elrontani. nem akartam felsülni, beégni, és ezzel egy akkora csalódást okozni, hogy mindannyiunk álmát romba döntsem. S ugyan, nem csak rajtam múlt, -nyilván nem, de én még is úgy éreztem.

-Ide érzem a feszültséged Taehyung. Mi a baj? -kérdezte a szőke lány, s közben felém pillantott, ahogy az autót vezette.

Yuna kocsijában négyen ültünk, s a lány figyelmesen haladt Jungkook fekete Impalája után, ahogy egyre csak közeledtünk a helyszínre. Hoseok és Jimin mögöttünk ültek, s mind a ketten aludtak, hiszen egész éjszaka próbáltunk. Saját fáradtságom azonban nem tűnhetett fel, se nekem, se környezetemnek, hiszen a rettegés, az izgalom sokkalta nagyobb volt annál.

-Nem tudom. Izgulok. -mondtam, majd beljebb nyomtam magam ülésemben, s nagyot sóhajtottam.

-Ez természetes, te először jössz el ide. És először méretteted meg magad. És a tét is nagy. De én bízok benned, bízok bennetek. -mosolyodott el halványan.

-Nem érted. Ideges vagyok, pedig sose szoktam az lenni. Nincs lámpalázam kicsi korom óta, és most van. És ez zavar. -motyogtam, s közben a nyakamban lévő nyakláncomat kezdtem ujjaim között forgatni. Levettem magamról, majd a kezembe kezdtem ide forgatni, mit a lány tüzetesen nézett.

-Kabala? -kérdezte, s lelassított az autót, amint kitértünk egy kanyarra.

-Nem. Nem hiszek az ilyenekben, csak most el vagyok keseredve. Talán ez segít, vagy erőt ad... mit tudom én. -nevettem el magam, s bekötözött ujjaimat végighúztam a rezes zsinegen.

-Az egy húr? -kérdezte, s szép kezét a sebváltóra tette.

-Igen. A nagybátyámtól kaptam, mikor kisebb voltam. Azt nem mondta kitől, vagy honnan van, de azt hozzá tette, hogy vigyázzak rá, és hordjam mindig magamnál, mert akkor lesz rá szükségem, amikor a legkevésbé számítok rá. Nem tudom, hogy értette, hiszen ez csak egy A-hang húrja, egy olyan gitárhoz, ami Jungkooknak van. Mondjuk elég öreg, de sértetlen. Szinte tökéletes, nézd még a réz is hibátlan rajta, pedig tényleg gyakran hordom. -mondtam, s óvatosan a lány tekintetéhez emeltem, aki ugyan odafigyelt, s jól megnézte, bólogatva, de nem akartam az arcába tolni, hogy megzavarjam a vezetést.

-Lehet igaza van. Lehet pont most jön majd jól. -mosolyodott el.

-Talán igaza van. Mondjuk azon kívül, hogy merev, és néha engem is bosszant ahogy a nyakamban van, másra nagyon nem jó. -mondtam, majd visszaakasztottam nyakamba, s az ablak felé fordultam.