🌸 you are such a lovely family | ginhiji

🌸csak olyasvalakivel vállalj családot, kinek el tudod viselni a képét egy életre

✧･ﾟ: ✧･ﾟ:･ﾟ✧:･ﾟ✧

Toushirou szigorú tekintetéhez mivel mindennaposan szelte Edo utcáit fenntartva ott a szükséges rendet, elég meglepő párosítás volt az apró rubint szemű csöppség, ki óvatos léptekkel sétált az alparancsnok mellett, apró kezét a férfi meleg tenyerébe csúsztatva. Megannyi kíváncsiskodó szempár szegeződött irányukba, a sötét hajú fejében szinte már visszhangzottak a róla szóló szaftos kis pletykák, lassan már látta is az újságok címlapjára nyomtatott szenzációs hírt miszerint a Shinsengumi Démoni Alparancsnoka kitől mindenki annyira retteg, a három éves kislányával kéz a kézben indul járőrözni, nap mint nap. Piszkálta az agyát az a zavaró gondolat, hogy még csak nem is sejti ki lehet a rejtélyes csöppség ki figyelmeztetés és egy anya nélkül kopogtatott be a főhadiszállásra aznap hajnalban, az ő karakterjegyeit hordva testén, mintha valóban vérkötelék lenne kettejük között.

- És mondd csak... - kezdett bele mondanivalójába a kék szemű egy tőle szokatlan hangnemmel, még magát is meglepve azzal, hogy mennyire nem szeretné megrémíteni a lányt az ellenséges viselkedésével. - Tudod, hogy merre találjuk a testvéredet?

A kis hölgy látszólag elgondolkodott a hirtelen feltett kérdésen, majd ezt követően rubint vörösen csillogó tekintetét a férfi tengerkék hullámaiba süllyesztette.

- Nii-san azt mondta, hogy ő is megkeresi a Papit! - mosolygott pirospozsgás arccal mire az alparancsnok zavartan vonta össze szemöldökét. - És meg is találta, nézd csak ott jönnek!

- Huh? -Toushirou fejében megannyi gondolat cikázott össze vissza ezzel teljesen összezavarva őt, leginkább abban a hirtelen másodpercben, mikor meglátta magával szemben a rakoncátlan mosolyú kék tekintetű kisfiút, ki már szinte félelmetesen hasonlított arra a barom alkalmi munkásra, aki történetesen a gyermeket a karjai közt tartotta. Teljesen egyforma ezüst fürtjeik már így is hullámosak voltak, de az erős tavaszi szellőnek köszönhetően mi itt-ott beléjük kapott még inkább csak szanaszét álltak, ezzel pontosan egy apa és fia látszatot kialakítva magukról.

- Nii-san! - kiáltott fel boldogan a kislány amint megpillantotta testvérét, ki széles mosollyal az arcán ugrott ki a Yorozuya főnök izmos karjai közül, szorosan átölelve szeretett kishúgát.

- Ha-hali Hijikata-kun, micsoda véletlen! - nevetett fel kínosan Gintoki zavartan a kócos hajfürtjei közé túrva. - A kölyök említette, hogy a kishúgát keresi és az illetőt kinek normális esetben a páromnak kéne lennie, de...ahogy látom itt valami félreértés történt. Csak nem elveszett és a fakabátoknak kellett bábáskodnia felette, ugye?

Toushirou nagyot nyelt azon tűnődve, hogyan kéne magát kihúznia ebből az igencsak kényelmetlen szituációból.

- Tulajdonképpen de. - erőltetett egy inkább már fintorra hasonlító mosolyt sápadt arcára, min gyöngyöztek az apró, üveggolyó szerű izzadtságcseppek, majd hogy ne lássa rajta a vele szemben álló az idegességét, egy határozott mozdulattal hátat fordított. - Szóval fogd a kölykeidet és húzz haza, Yorozuya.

- Na még mit nem! - ragadta meg az alkalmi munkás az alparancsnok gallérját ezzel visszarántva őt a menekülőút ösvényeiről. - Az a lány egyértelműen a te porontyod, nézd meg, még az idióta "V" alakú frufrutok is stimmel! Ne próbáld a te problémáidat is rám hárítani, barom!

- Miért mindenki csak a hajviseletünkön van fennakadva? És amúgy se vegyél engem egy kalap alá magaddal, seggfej. - tette karba kezét a kék szemű férfi. - Én nem vagyok egy erkölcstelen perverz mint te.