🌸 you are such a lovely family | ginhiji

🌸 minden házban van egy kirakós, amelynek legalább egy darabja hiányzik

✧･ﾟ: ✧･ﾟ:･ﾟ✧:･ﾟ✧

Gintoki sápadt arcát törölgetve ült másik karjával a nap meleg sugarainak köszönhetően felforrósodott pad szélén támaszkodva, idegesen rugdosva lába alatt a port akár egy türelmetlen kölyök az anyukájára várva, hogy érte jöjjön és haza kísérje az iskolából. Amint meglátta a felé csalódott arccal sétáló alparancsnokot a két gyermekkel maga mellett kik szófogadóan követték a férfi minden egyes lépését, kezükben egy-egy pálca dango lapult, miből a sötét hajú egyet az alkalmi munkás irányába nyújtott.

- Az arcodból ítélve te sem jártál sikerrel a kereséssel, de legalább kaját hoztál, milyen figyelmes vagy Hijikata-kun! - virult fel az arca a göndör fürtös férfinek, mire a vele szemben álló bosszankodva annak erővel a szájába nyomta az édességet.

- Legalább köszönd meg ha valaki veszi a fáradtságot és kaját juttat a pofádba, te munkanélküli seggfej! - morgott Toushirou rakoncátlan sötét hajtincseit indulatosan arrébb söpörve ezzel többet felfedve éles tengerkék tekintetéből, mi legalább olyan fenyegetően szegeződött az ezüst szamuráj felé mint egy bíbor vérét kiontani készülő katana.

- Méghogy nem dolgozom!? - förmedt rá mérgesen a göndör, miután hangos köhögést követően kihúzta a dango golyókat a tele tömött szájából. - Egy saját vállalkozást vezetek, ne becsülj alá engem adólopó barom!

- És mifélét? - húzta halovány rózsaszínen csillogó ajkait egy féloldalas mosolyra a fekete ruhás szamuráj miközben kényelembe helyezte magát a másik férfi mellet közéjük ültetve az édességüket majszoló kölyköket, s ő is hamar megízlelte saját adagját miután leöntötte azt majonézzel.- Semmirekellők vállalatát?

Gintoki azonnal elkapta tekintetét a sokkoló látvány irányából inkább a kék eget kémlelve annak érdekében, hogy a felhőkben való formák keresése elvegye a figyelmét a gyomorforgató ételkombinációról minek ha még csak a képe is az eszébe jut öklendezni lenne kedve. A két fiatal fürgén lóbálta aprócska lábait mik még le sem értek a földre ahogy a pad tetején ültek, s közben kíváncsian kémlelték a sűrű, sárga árnyalatú masszát mi végigcsorgott a sötét hajú férfi dangoján.

- Mama, az mi? - vonta kérdőre Ginji a mellette ülőt, ki azonnal felháborodott a kisfiú számára illetlen megszólításának hallatán.

- Nézd meg, megrémiszted a gyerekeket az undorító étkezési szokásaiddal és elveszed Gin-san étvágyát, szóval nem csemegéznéd a kutya kajádat valahol máshol, huh Hijimama-san? - feszítette tovább a már így is elpattanni készülő húrt az alkalmi munkás egy magabiztos mosollyal feszülve az arcán ezzel jelezve, ezúttal az ő kezében lapul a győzelem. A gyerekek ennek ellenére figyelembe sem véve a magát kínosan mórikáló szamurájt, Toushirou irányába fordultak, csillogó íriszeikkel két kis kölyök kutya látszatát keltették kik éppen gazdájukhoz könyörögnek egy kis falatért.

- Kaphatunk mi is? - mosolyodott el vidáman Hotaru a még megmaradt két gombócát az alparancsnok felé tartva, arcát élénk rózsaszín rózsabokrok díszítették ahogy nyálcsorgatva figyelte az édességét beborító jó nagy adag majonézt, mit a rendőr habozás nélkül ráfolyatott. A kislány lelkesedését látva Ginji is ízesíteni szerette volna saját adagját, így ő is megkapta a maga részét a sárga masszából. A két fiatal alaposan szemügyre vette a kezükben lévő eledelt, haloványan egymásra mosolyogtak s belemélyesztették apró fogaikat a puha, élénk színű gombócokba mire az alkalmi munkás rémülten takarta el a rettenetet tükröző rubint szemeit attól félve, talán szemtanúja lesz egy méreggel történő gyilkosságnak. Izzadó tenyerét lassan elhúzta arca elől ahogy nem hallotta gyerekek finnyás panaszait, csak látva maga előtt a három mellette ülőt jóízűen majonézes dangokat majszolva, mintha ez lenne a legtermészetesebb módja annak, hogy feldobják étkezésüket. - Te is kérsz, Papa? - mosolygott a kislány, mire az ezüsthajú akaratlanul is elfintorodott.