Shooting Star

5.fejezet

Ha már most ennyire kiakadt a dolgon, hogy csak említettem a csókot, mi lesz, ha tényleg megkell csókolnia?

-          Szeretnél egy próbát tenni? – léptem kissé közelebb hozzá, közben annyira lehunytam a szemem, hogy még a pilláim alól láthassam a reakcióját. Eddig azt hittem, hogy már nem lehet vörösebb a feje. Tévedtem, ha így folytatja lassan felforr az agyvize. – Nyugi, nem kell igaziból meg csókolnod, sötét lesz odakint, csak úgy kell tennünk, mint ha csókolóznak, de nem fogok hozzád érni. – sóhajtottam fáradtan, Sasuke pedig értetlenül pislogott felém. - Majd beavatjuk Narutóékat, biztos segítenek, hogy a többiek elhiggyék, hogy megtörtént.

-          Te tényleg nagyon szerelmes lehetsz, ha ezt bevállalod, csak azért, hogy kicsit közelebb kerülhess Kakashihoz. – jegyezte meg halkan, de mintha valami csalódottságot véltem volna felfedezni a hangjában.
Mielőtt rá kérdeztem volna az okára, kopogtak az ajtón, majd a szőke kócos haj koronával ellátott srác kukkantott be az rajta.

-          Bocs a zavarásért, csak megnéztem, hogy éltek e még. – vigyorgott pimaszul Naruto, és láttam a tekintetéből, hogy nem arra volt kíváncsi, amit állított.

-          Jó, hogy jössz. – leptem az ajtóhoz, majd berántottam rajta, a megszeppent szőkét. – a segítségetekre lenne szükségünk. – csuktam vissza az ajtót, és most még a kulcsot is ráfordítottam, ne hogy véletlen valaki olyan jöjjön be, akinek nem kéne.
-          Miben? – vakargatta tarkóját Naruto.

-          Sasukéval eljátsszuk, hogy csókolózunk.

-          Hogy gondoltad a dolgot?

-          Hat sötét van, kimegyünk táncolni vagy ilyesmi es közben elcsattan a „szerelmes csók”.– vázoltam fel neki a fejemben össze rakott tervet.

-          Közben valami romantikus lágy dallam szol. – egészítette ki Naruto.

-          Mindenki ujjong, tűzijáték satöbbi. – vigyorogtam.

-          Te egy zseni vagy, Sakura-chan.

-          Igen, tudom, kösz a bókot.

-          Egyébként észrevettétek, hogy én is itt vagyok? – szólt közbe feszülten Sasuke. – Annyira jól megbeszéltétek egymással, hogy, hogy fogunk, izé, szóval tudjatok. – pirult el újra.
 
Naruto ismét magunkra hagyott, hogy megbeszélje Inóval és a többiekkel a tervet, néhány perc múlva pedig mi is elhagytuk az Uzumaki srác szobáját.
Éreztem a hatamba vésődő tekinteteket, mikor kiléptem Sasuke mögött az ajtón.
 
-          Keressünk egy eldugottabb helyet. – léptem szorosan a fekete hajú melle, de közben ügyeltem, hogy ne érjek hozza, még a végén kiájul a csók előtt, aztán buktuk az egész tervet.

Smaragdjaimmal körbe kémleltem a lakáson, néha találkoztam egy két mérgesen csillogó tekintettel, de nem foglalkoztam velük. Mikor megtaláltam a tökéletesnek vélt, helyet a nappali egyik sarkában, ahol csak egy két ember táncikált, Sasuke pulcsija ujját megragadtam, majd elkezdtem vonszolni magam után.

A lakást egy nagyon nyálas szerelmes szam töltötte be, fogalmam sincs a címéről, vagy az előadójáról, de valamelyik filmben már hallottam, és már akkor sem kedveltem. De a célnak pont megfelelő. Észrevettem Narutót es Inót a szemem sarkából, amint vigyorogva figyelnek minket.

-          Akkor legyen tánc. – fordultam Sasuke fele, akinek ijedten csillantak meg az ónixai, mikor kezeimmel átkaroltam a nyakát. – Csak szólok, hogy nem nagyon tudok, szóval, bocs, ha a lábadra lépek.