Shooting Star

1.fejezet

Elégedetten tettem le az utolsó dobozt is, az új nappalim padlójára.

- Minden meg van? - érdeklődött apukám, aki épp a leendő szobámból lépett elő.

- Igen ez volt az utolsó. - mosolyogtam rá.

- Rendben, kinyitottam a szobába az ablakot, mert még elég festék illat volt. - mutatott hátra az említett helyiségre.

- Köszönöm, akkor már csak meg kéne találni a fontos dobozt. - kezdtem el nézegetni a dobozokra irt szövegeket.

- Az van ráírva, hogy fontos? - kérdezte apa.

- Igen, azért mondtam azt. - pár pillanat múlva meg is találtam, és elkezdtem letépni róla a sok ragasztó szalagot amivel anya körbe ragasztotta. - Ha gondolod, le ugorhatnánk egy kávéra, láttam nem messze egy kis kávézót. - vetettem fel az ötletet.

- Nem akarsz elkezdeni kicsomagolni, amíg itt vagyok?

- Nem kell, apa, majd elintézem, így is sok segítség volt, hogy eljöttél velem pakolni.

- Te tudod. - vonta meg vállait, majd elindult a bejárati ajtó felé.

- Mindjárt megyek, csak ezt beviszem az ágyra. - fogtam meg az ágyneműmet, majd ledobtam az ágyamra, aztán apa után siettem.

Mikor bejelentettem érettségi után, hogy Tokióba költözöm, hogy egy itteni orvosi egyetemre járjak, a szüleim nem nagyon repestek az örömtől.

Két évvel ezelőttig úgy terveztem, a helyi főiskolára fogok menni, és közben kisegítek anyának a könyves boltunkban.

De aztán találkoztam Vele, és a terveim más irányt vettek.

Mikor azt mondta Tokióba megy, már akkor tudtam, ha végzek a középiskolával, utána jövök, és szerelmet vallok neki.

A szüleim természetesen arról mit, sem sejtenek, hogy az egyik törzsvásárlójuk miatt választottam pont ezt a Tokiói egyetemet, pedig ők is közrejátszottak benne, csak tudtukon kívül.

Hallottam mikor anya és apa épp Vele beszéltek, a közeli kisboltba indultam valami nassolni valóért, amint kiléptem a bejárati ajtónkon meghallottam az a csodás, mély hangját, ezért a lépcső tetejére kuporodtam, és onnan hallgattam, miről beszélgetnek.

- Megint elbambultál. - rántott vissza a valóságba apukám könnyed hangja, rá pillantottam, épp a habos kávéját kortyolgatta, amitől egy apró habbajusza lett az orra alatt.

- Csak gondolkoztam, hogy milyen lesz a suli. - vontam vállat, majd megemeltem az előttem levő cseresznyés kapucsínót, és élvezettel kezdtem elfogyasztani.

Miután apukám sok sok csontropogtató ölelés után könnyes búcsút vett tőlem, majd rettentő lassan elhagyta az utcát, amelyikben a lakásom is van.

Fáradtan cammogtam fel a második emeletre, majd szinte beestem a bejárati ajtómon.

- Akkor lássunk hozzá a pakolásnak. - tettem csípőre kezeim miközben a doboz halmok előtt álltam. - Talán a konyhai dolgokkal kéne kezdeni. - morfondíroztam, majd a konyha feliratú dobozokat kezdtem áthúzogatni a nappaliból, az említett helységbe.

***

Teljesen kimerülve vetődtem le a kanapémra, amit egy bolyhos zöld pokróc takart, cirka öt óra alatt sikerült mindent a helyére pakolnom, így már csak a sok doboz halom leszállítása van hátra, de azt már holnapra tolom, mivel már élni nincs kedvem ennyi pakolászás után, nem hogy még le lépcsőzni két emeletet a szelektív kukákhoz.