Shooting Star

Prológus

Mára csillag hullást jelentettek.

A szüleim rettentően imádják az ilyen természeti jelenségeket, és feltett szándékuk volt, hogy a legjobb helyről láthassák az eseményt, így a kicsiny könyvesboltunkat ezúttal is rám hagyták, habár szinte alig akad vásárló.

Teljes kényelemben pörgettem a telefonom kijelzőjét az éppen aktuális híreket, mikor az ajtó felé erősített szélcsengő, ami azt szolgálta jelezni, hogy újabb vásárlónk érkezett, megszólalt.

- Jó estét. - köszöntött egy kellemes mély tónusú hang, mire én rögvest annak irányába kaptam a fejem.

- Jó estét. - köszöntem vissza, mikor a férfi elérte a pultot ami mögött én tartózkodtam.

Kelletlenül de leemeltem lábaimat a pult tetejéről, zsebembe mélyesztettem a telefonom, majd tetetett mosollyal a férfi felé fordultam.

- A tulajdonosok nincsenek ma bent? - érdeklődött egy kedves mosollyal az arcán.

- Ma nincsenek. - ráztam meg kissé a fejem - Esetleg segíthetek valamiben?

- Egy könyvet rendeltem, Mebuki asszony, azt mondta mára megérkezik. - magyarázta.

- Oh, igen anya említette, hogy ma jönnek egy könyvért. - jutott eszembe, amit anyám a lelkemre kötött, hogy el ne felejtsem, ma valami hülye nevű akárki jön a megrendelésért. - Egy pillanat és utána nézek. - csak azt tudnám, hol nézzek utána, biztos, hogy anya mutatta hol találom, de lövésem sincsen róla.

Jobb ötlet híján elindultam a raktár fele, ahol a még kicsomagolatlan könyv csomagokat tartjuk, de nyilván nem találtam egyetlen mai küldeményt sem, így hát kissé csalódottan bandukoltam vissza felé, és azon tanakodtam, ezt vajon hogyan magyarázom ki a férfinak, de legfőképpen a szüleimnek.

- Bocsánat nem találom sehol. - sütöttem le szégyenkezve pilláim, mire ő csak elmosolyodott.

- A pult alatt nézted már? - biccentette kissé oldalra fejét.

Gondolatban fejbe csaptam magam párszor egy féltéglával. Hogy ez nekem miért is nem jutott eszembe?

Hirtelen lebuktam a pult alá, majd a hosszú polcon keresgélni kezdtem.

- Igen itt is van, - emeltem ki egy zöld borítású könyvecskét a polcról, majd felegyenesedve, a férfi elé csúsztattam - akkor kérhetnék egy aláírást, hogy átvette? - vettem elő egy tollat, meg egy nyomtatványt, kitöltöttem az adatokat,majd azt is elé csúsztattam.

- Te nem mész a csillag hullásra? - kérdezte, miközben kitöltötte majd aláfirkantotta a papírt.

- Nem, anya nagyon imádja az ilyen dolgokat, aztán ilyenkor mindig én viszem a boltot. - magyaráztam, mire ő felhúzta az egyik szemöldökét. - Nem, mintha önön kívül sokan betévednének zárásig.

- Nem sokára zárna az üzlet, nem? - kérdezte. - Még lenne időd, megnézni.

- Az igaz, de már úgy se találnék jó helyet, akkor meg felesleges lenne összenyomatni magam a tömegbe. - húztam apró mosolyra a szám.

- Értem, nos akkor további szép estét. - biccentett, majd távozott a kis könyves boltból, én pedig unottan roskadtam vissza a forgó székre.

***

Fázósan húztam össze magamon a vékony kötött kardigánom, július közepéhez képest eléggé lehűlt estére a levegő, előkotortam a táskám legaljáról a kulcscsomót amin a bolt sok sok kulcsa volt megtalálható.

Miután bezártam az összes zárat és a rácsot is sikeresen lehúztam, és azt is lelakatoltam, fáradtan sóhajtottam, majd jobbra fordultam a lakásunkhoz vezető lépcső felé.

- Szép esténk van. - hallottam meg egy mély és ismerős hangot, amibe szinte beleborzongtam, majd felpillantottam a lépcsőnek dőlő férfire.

- Igen elég szép. - bólintottam aprót, majd felléptem az első lépcsőfokra.

- Ha azt mondanám tudok egy titkos helyet ahonnan megtudnád nézni a csillaghullás, eljönnél? - érdeklődött, s közben feketés szemeit az én smaragdjaimba fúrta.

- Ha elmennék már nem lenne titkos. - döntöttem kissé oldalra a fejem.

- Nem gond, neked szívesen megmutatom. - mosolyodott el.

***

Csillogó szemekkel néztem az égboltot, káprázatos volt, ahogy sorozatba hullottak a fényes csillagok.

Tényleg kár lett volna kihagynom.

Oldalra pillantottam a mellettem álló férfire, aki szintén az eget kémlelte.

- Hiányozni fog ez a csodás égbolt.- sóhajtott, majd rám emelte szomorúan csillogó szemeit.

- Hiányozni? - vontam fel kérdőm szemöldököm.

- Jövőhetén Tokióba költözöm. Az ottani egyetemen kezdtem az első évem. - mosolyodott el.

- Értem. - hajtottam le kissé csalódottan a fejem, reménykedtem, hogy látom még máskor is.

Hiszen itt a hullócsillagok alatt én úgy hiszem, beleszerettem.