Shooting Star

6.fejezet

-          Hello. – köszönt enyhe éllel a hangjában, mire rögvest elkaptam róla a tekintetem, és lejjebb csúszva a műanyag ülő alkalmatosságon dünnyögtem neki egy Hello-t.

-          Tudod, hogy hova tűnt a cuccod Sasuke? – kérdezte tőlem Naruto, miközben egy nagy adag tésztát tömött a szájába.

-          Pasz, - vontam vállat – torna előtt még meg volt, aztán már nem találtam.

-          Biztos valamelyik rajongód nyúlta le. – merengett el Ino, s közben mutató ujjával alsó ajkát babrálta. – Nem ez lenne az első eset. – vonta meg vállát, a többiek pedig helyeslően bólogatni kezdtek.

- Valamit kikéne találni, hogy a hölgyek abbahagyják, Sasuke zaklatását. – morfondírozott Suigetsu, de mielőtt bárki előállhatott volna a remek ötletével, a csengő megszólalt, ezzel jelezve, hogy vége az ebéd szünetnek.

 
** ** **

Miután az utolsó órám is véget ért, Rin már az előadó terem ajtaja előtt várt rám, keresztbefont karokkal, és morcos tekintetével.

 
-          Tudod, hogy nem szeretem, ha késel az órámról, szóval remélem valami szuper ötlettel állsz elő, hogy miért is nem sikerült, beérjél időben. – magassarkú cipőjével dobbantott párat a fehér csempén, miközben várta a beszámolómat.

-          Menekültem. – nem kerülgettem a forró kasát, inkább belevágtam a közepébe.

-          És miért nem a terembe menekültél? Akkor nem késtél volna.  – vonta fel kérdőn egyik szemöldökét.

-          Nem jutott eszembe. – húztam el ajkaim.

-          Sasuke-chan, - sóhajtott fáradtan – menjünk haza, majd útközben kitalálom a büntetésed. – indult el a kijárat fele, én pedig követtem.

A hazafele úton végighallgatta a szokásos monológját az egyetem fontosságáról. Mikor leparkolt a társasház előtt ahol lakunk, megtudtam a büntetésemet is, jó sok könyvet kell kiolvassak ezen a héten is.
 

A szobámba menekültem, a mai napot egy jó alvással terveztem megkoronázni, de szőke barátom keresztül húzta a számításaim.

-          Naruto, mit akarsz már megint? – pillantottam az ágyamon szétterülő idiótára.

-          Sasuke, azt hittem sose érsz haza, már majdhogynem bealudtam a várakozásba, pedig még rengeteg dolgom van estig. – élénkült fel teljesen. – Csak azért jöttem, hogy emlékeztesselek a ma esti bulira.

-          Ja persze, úgy emlékszem, hogy mondtam, de akkor elmondom megint, hogy nem megyek. – elsétáltam az íróasztalomig, útközben ledobtam a hátitáskám az ágy mellé, ahol a dobás következtében kiborult a táska fél tartalma, majd a forgószékembe vetettem magam. – Semmi kedvem most bulizni, Rin amúgy is egy csomó plusz leckét adott.

-          De nem hagyhatod ki, be fogsz savanyodni a két fal közé, ha így folytatod. – ugrott fel az ágyról majd elém állt és rázni kezdett.

-          Miért nem tudod felfogni, ha nemet mondok neked? – szerencsére Naruto abba hagyta a rángatásom, mielőtt kirázta volna belőlem a lelket, de persze ahelyett, hogy megértette volna, hogy nem megyek a bulijába, ravasz mosolyra húzta a lepcses szájat, majd az ajtó fele indult, zsebre dugott kezekkel.

-          Te tudod, akkor elkell mondjam Rinnek, hogy milyen egy búvalbélelt depressziós kölyök vagy. – vont vállat, majd egyik kezet kivéve a zsebéből az ajtó kilincs fele nyúlt.