Valami ördögi

3.

-Szóval, mesélek egy kicsit a barátaimról ha nem bánod.

-Pont most akartam róluk kérdezni.

-Szuper! Tehát a legjobb barátnőm, Emily, Mindig vidám viszonylag hosszú haja van és eszméletlen jó alakja, amit mindig ki is használ a ruháival. Mindig olyan ruhákat hord ami a lehető legjobban kiemeli amit ki kell. Bármikor, bármiben lehet rá számítani, lassan olyan lesz nekem, mint egy testvér. Marcell, nos ő a legokosabb és leginteligensebb közülünk de akármekkora hülyeségre készülünk ő mindig velünk tart, mondán kell valaki aki okos elsimítani az esetleges gondokat, amiket mi kreálunk. Imádom a humorát, álatlában atyáskodik felettünk, mert azt érzi, vigyáznia kell ránk. Végül, de nem utolsó sorban pedig Patric, na hát ha valakiről akkor róla és a baromságairól ódákat lehetne zengni, mivel nála lököttebb emberrel még életemben nem találkoztam. Nem a legjobb tanuló de megbukni soha nem bukott meg semmiből, arra azért figyel. Úgy véli,hogy nem az iskolapadban kell leélni a fél életünket, úgyhogy suli után mindig rávesz minket valami őrültségre, mi meg belemegyünk mert miért is ne tennénk. Szerintem egyből vágni fogod ki kicsoda, mert teljesen látszik a sítusukon, hogy mit képviselnek vele. 

-Hüha ez aztán ismertető volt a javában, köszönöm. Amúgy miért téged küldtek el poharakért? Rengeteg veszély fenyegeti a szép lányokat a sötét utcákon.

-Eredetileg Patric feladata lett volna de elfelejtette, pedig ez volt neki az egyetlen teendője, aztán a többieken meg már látszott, hogy elkezdtünk otthon alapozni csak rajtam nem, ezért én vállaltam ezt a nemes feladatot. A bókot pedig figyelmen kívül hagyom- pedig belül vigyorogtam, mint egy kislány.

Végre olyan utcába értünk ahol van közvilágítás, ezért ránéztem és pont akkor nézett rám ő is. Először hátrahőkölt, majd felnevetett.

-Jézusom mi van rajtad?- kérdezte még mindig nevetve

-Hé, ezért most meg is sértődhetnék ám! Amugy meg haloween-i buliba tartunk ha még nem mondtam volna- néztem rá összehúzott szemekkel

-Voltaképp nem mondtad szóval teljesen jogosan nevettelek ki- jelentette ki jhatározottan.

-Hupszi, hát akkor most mondom. Aztán amint találkoztál a többiekkel téged is összefestelek művérrel, nem fogod megúszni!

-Majd miután piáltam akkor talán, ilyen hülyeségre rá nem veszel józanul és kétlem, hogy a részeg énem engedni fogja.

-Nem baj megoldom, hidd el én mindenkit rá tudok venni mindenre amire csak szeretném.

-Na majd meglátjuk de én előre szólok, hogy nem lesz könnyű dolgod.

-Szeretem a kihívásokat!

Közben megérkeztünk a házhoz és mint gondoltam még mindig csak a barátaim voltak ott, nem jött még egy vendég sem.

-Na szóval itt is volnánk- fordultam felé,  aztán míg ő a díszeket tanulmányozta én benyitottam és szóltam neki, hogy jöjjön be, mert bent van a buli és nem kint.

Bent a házban a többiek folytatták az alapozást ami kellően meghozta a hangulatukat. Ez leginkább Emilyn látszott a legjobban.

-Na végre, hogy visszaértél, amúgy meg poharakért küldtünk nem ilyen szexi fiúkáért, mondjuk nem bánom, hogy őt is hoztad.-Odatámolygott hozzánk miközben össze-vissza hablagyolt.

-Jézusom Emi mennyit ittál te? Gyere adok egy kis vízet, mert ha így folytatod 10 órakor a wécé felett fogsz szenvedni. Ő pedig itt Damien, hoztam a formámat és elestem, aztán ő szegített ezeket összeszedni.-mutattam fel a poharakat-lehet, hogy néhányat el kell majd mosni mielőtt kitesszük őket, mert koszos lett némelyik.

-Add ide őket megcsinálom, hamár elfelejtettem őket megvenni- vette el tőlem a poharakat Patric, majd a konyhába ment mosogatni.

Nem kellett fél óra és az emberek csak úgy özönlöttek a házba, ezzel végérvényesen megkezdve a bulit. 

Új barátunkkal, immáron öten a nappali egyik sarkában beszélgettünk és persze ittunk is mikor Emily elrángatta táncolni Marcellt. Ezen felbuzdulva Damien engem rángatott el a táncparkettre, ami igazából a nappali volt. Megkérdeztem Particot, hogy egyedül hagyhatjuk e, erre azt mondta, hogy elmegy  felszedni valamelyik 10-es lányt a suliból. Sok sikert kívántunk neki, ittunk még néhány korty alkohol, majd otthagytuk. 

Eleinte teljesen normális módon táncoltunk, azán mindkettőnknél beütött az elfogyasztott alkohol, ezért már már ölelkezve a zene ritmusára mozgattuk a cspőinket. Damien egyszercsak megfogta az államat ezáltal egymás szemébe néztünk, nem sokáig hezitált, mert néhány másodperc elteltével megcsókolt. Egyáltalán nem ellenkeztem, hagytam neki, majd vissza csókoltam. Pár perc elteltével elhúzódott tőlem, majd rám nézett.

-Nem folytatjuk ezt máshol?- kérdésére hevesen bólogatni kezdtem aztán elindultuunk az emelet felé.

Egy olyan szoba ajtaja előtt álltunk meg ami egyáltalán nem volt ismerős. Előző nap én tettem őket rendbe, tehát tudtam milyenek az ajtók, mert mindig a legkissebb részletekre is odafigyelek, mésrészről az ajtókat is le kellett törölgetnem, mert nagyon porosak voltak. 

Nem mondtam semmit Damiennek hanem csak mentem utána. Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, folytattuk a csókolózást.Éppen a nadrágomat akarta levenni rólam a fiú, mikor hatalmas dörgés szerű hangot hallottunk. Azonnal lefagytunk, az első gondolatom az volt, biztosan vihar készülődik, a második pedig az, hogy valaki összetört valamit a anppaliban. Aztán rájöttem, hogy ilyenkor nagyon ritkán fordul elő vihar, a nappaliban direkt elpakotunk minden törékeny dolgot. Ezért felültem, majd körülnéztem a szobában. Bár ne tettem volna. Egy hatalmas fekete teremtmény szőrös szarvakkal, világító kék szemekkel bámult minket. Amint megláttam síkítottam egy hatalmasat majd elkezdtem az ágy végébe mászni, Damien nem értette miért sikoltozok ezért a háta mögé mutattam. A látványtól teljesen lefagyott, szerintem még lélegezni is elfelejtett.

A lény vagy szörny- azt sem tudom minek nevezzem- közelebb jött és így szólt:

-Ne érj hozzá! Érintetlenül van rá szükségünk! A napfordulón visszajövök és haza viszlek benneteket, addig Renée kersed fel a távoli rokonaidat, tőlük elegendő információt szerezhetsz. Damien te pedig kísérd mindenhova, nehogy baja essen. Megértettétek?

Helyeslően bólogatni kezdtük, majd a lény el is tűnt, mi pedig sokkos állapotban bámultuk a helyet ahol az előbb ott állt és parancsokat osztott nekünk.

Hova haza? Itt van az otthonom. És mi az, hogy érintetlenül? Mégis minek keressem fel a rokonaimat? Damiennek miért kell rám vigyáznia?

Eltelhetett legalább 15 perc is mire felébredtünk a rémületből. Damien rám nézett majd megcsókolt. 

-Menjünk keressünk valami kaját azán utána aludjunk és holnap megpróbálunk erre értelmes magyarázatot találni. 

Nem ellenkeztem vele. A  konyhában fogtam két palack vizet, Damien a rágcsákat és két süteményt-mert csak azokat hoztunk a többiekkel- majd ezekkel együtt bementünk egy másik szobába. 

Megittunk és megettünk mindent amit felhoztunk magunknak, azán úgy ahogy voltunk elaludtunk. Hajnali 4 óra lehetett amikor felkeltem arra, hogy Patric és Marcell elküldik az utolsó részeg embereket és kikapcsolják a zenét. Nagyon nehezen aludtam vissza mivel álmomban újra meg újra lejátszódott a néhány órával ezelőtt történt érthetetlen dolog. A haradik alkalommal felébresztettem Damient aki nemes egyszerűséggel magához húzott és aludt tovább.  A szuszogása megnyugtatott emiatt hamar el tudtam aludni.