Valami ördögi

4.

Másnap reggel- vagy már aznap- Marcell dörömbölésére keltünk fel.

-Végre megvagy Renée! Azt hittem elrabolt valami pedofil.-kiáktott fel túlságosan hangosan.

-Jézusom! Ne ordibálj már! Nem tűntem el, végig itt voltunk Damiennel, oké?

-Oké, de nem is kiabáltam... Várj mit csináltatok ti ketten itt egész éjszaka? Te másnapos vagy?- lassan kezdtek leesni neki a dolgok...

-Aludtunk, mint láthatod semmi olyant nem csináltunk amire gondolsz, még a ruháink  is rajtunk vannak. Talán egy kicsit többet ittam, mint eddig...

-Damien mit adtál neki amitől másnapos? Amióta ismerem soha nem volt az, akármennyit is ivott előző este.

-Nem ittunk semmit miután a nappaliban szétvált volna a csapat, és képzeld nem is drogoztam be.-szólalt fel hirtelen Damien még mindig az oldalán fekve.

-Ajánlom is, hogy igaz legyen. Amint rendesen felébredtetek kérlek gyertek segíteni takarítani. Délutám három óráig  béreltük ki a házat és addig mindennel végeznünk kell és lassan dél lesz.

-Jó persze adj tíz percet és lent leszünk.-mondtam neki miközben visszadőltem Damien mellé, aki fél kezével átkarolt. Ezt a jelenetet olyan tekintettel nézte végig Marcell, mint aki meg akar ölni minket.

-Ne haragudj miatta, mindig is úgy vigyázott rám, mintha a húga lennék.-mondtam neki suttogva, mert már majdnem visszaaludtam.

-Nekem nem úgy tűnt, mint aki a testvéreként szeret.- nézett rám olyan mindent tudó tekintettel.

-Mi? KIzárt dolog, hogy tetszem neki!

-Mi srácok látjuk egymáson ezeket a dolgokat pont úgy, mint ti lányok.

-Na jó, ez nekem most reggelre kicsit sok volt. Menjünk takarítani.

-Szerintem van még valami amiről szót kellene ejtenünk, nem gondolod?

-Most az este melyik részer gondolsz? Arra, hogy majdnem lefeküdtünk, vagy arra a lényre, ami ezt megakadájozta?-vontam fel a szemöldökömet az ajtóban állva, míg ő még mindig az ágyan ült.

-Akkor már két dolog van amiről beszélni szeretnék veled.

-Figyelj, előbb szerintem takarítsunk ki aztán menjünk el valahová kajálni, mert nagyon éhes vagyok, aztán reggeli közben megdumálunk mindent, okés?

-Fhu, azt hittem azt mondod, hogy felejtük el az egészet,most megleptél.-sóhajtott fel drámaian.

-Engem meg az az izé lepett meg az éjjel, nem tudom te erről miként vélekedsz, de én szeretném megtudni mi akadájozott meg minket és miért tette.

-Tehát nem bántad volna meg, ha megtesszük?- döbbent le egy pillanatra. Nagy levegőt vettem, felnéztem a plafonra a drámai hatás érdekében és elmosolyodtam, majd válaszóltam.

-Nem, nem bántam volna meg. Azonban ezt reggeliig hanyagoljuk, nem emlékszel?

-Emlékszem, csak kíváncsi voltam. Na, de aztán tényleg menjünk, mert Marcell a puszta kezével fog minket megnyúzni.- azzal megfogta a kezemet és kéz a kézben léptünk be a többiekhez.

Szerintem nem is kell mondanom, hogy milyen fejeket vágtak. A legjobb Emilyé volt, aki perverz de mégis kíváncsi tekintettel figyelt minket. Amint Marcell meglátott bennünket csak felsóhajtott és megforgatta a szemét, majd elkezdett takarítani. Patric pedig olyan semleges és mindent tudok rólatok arccal nézett bennünket.

Meg kell hagynom, hatalmas kupi maradt az előző estéből. Végül ponosan háromnegyed háromra végeztünk mindennel. Szerencsére takarítás közben hamar elrepült az idő, zenét hallgattunk, beszélgettünk és mindnyájan jobban megismertük Damient.

Amikor magáról vagy csak úgy valamilyen témáról beszélt, mindig eszembejutott, hogy milyen szerencsém van, hogy megismertem őt. Semmi másban nem vagyok biztos csak is abban, hogy nagyon vonzódunk egymáshoz. Az pedig csak hab a tortán, hogy néha csak úgy a semmiből megcsókolt vagy megfogta a kezemet. Mindenkeppen beszélnem kell Emilyvel! Kívülállóként sokkal jobban át tudja látni a helyzetet és el fogja mondani a véleményét, ami az esetek hetvenöt százalékában segítenek, a maradék huszonötben meg szimplán melléfogott az elemzésben. 

Marcell egész idő alatt furcsán méregetett minket. Kezdem azt hinni, hogy Damiennek igaza volt vele kapcsolatban.A lényeg, hogy mindenképp beszénem kell majd vele is. 

-Renée! Átjöttök hozzánk, hogy együtt unatkozhassunk?-Kérdezte hirtelen Patric

-Ne haragudj, de Damiennel elmegyünk majd valahová kajálni.-néztem az említett felé hirtelen, majd vissza Patricra.

-Jól van, nem kell ezért bocsánatot kérned, szerelmeskedjetek csak.

-Istenem , még csak tegnap ismerte meg a csávót és már le is cserél minket!-kiált fel Marcel

-Neked mi a fene bajod van? Soha senkire nem cserélnélek le benneteket, ezt te is tudod jól. Damiennek és nekem van néhány dolgunk amiket meg szeretnénk beszélni.

-Jah, hogy milyen jó volt az éjszaka, nem igaz?- húzta fel a szemöldökét szemrehányóan.

-Hát te teljesen hülye vagy!Elmondanád, hogy mi a fene ütött beléd hirtelen? 

Erre már nem kaptam választ. Gyorsan Emily kezábe nyomta a ház kulcsait s faképnél hagyott minket. 

Már majdnem sírtam, mikor Damien hátulról átölet. Eddig a percig soha egyetlen egyszer sem vitatkoztunk Marcellal. Most pedig mindennél jobban fáj, hogy ez egy fiú miatt van akit valami oknál fogva nem visel el. 

-Ez érdekes volt. Azonban én nagyon fáradt vagyok szóval szerintem menjünk!-mondta hirtelen Emily.

Patric helyeselni kezdet, majd kimentünk a veradnára. Emily bezárta az ajtót, majd Patric és ő a fiú otthonába indultak, oda ahol nagyvalószínűséggel már ott van Marcel is.  DAmien és én pedig a legközelebbi kávézóba indultunk, hogy együnk végre valamit és nyugodt körülmények közöztt meg tudjuk beszélni a dolgokat.