Valami ördögi

1.

Már egészen kicsi korom óta érzem, hogy kükömbözöm a többi embertől. Eddig még nem sikerült rájönnöm miben, bár szerintem már a nevem is sokat segít ebben, Renée Preyasi. A külső megjelenésem sem éppen átlagos, hosszú vörös egyenes hajam van zöldes kékes szemem és viszonylag magas testalkatom. Az utcán általában meg is néznek de nem különítek neki nagy felhajtást, mivel a barátnőimet is sokszor megnézik.

A szüleim kincsként tekintenek rám, mivel az orvosok szerint anyukám nem eshetett volna teherbe. Azt állítják én maga az Isten ajándéka vagyok. Szerettek volna még gyereket de akkor már tényleg eselytelen volt, hogy megfoganjon egy baba.

Kora őszi délután sétálok haza az iskolából, kissé fúj a szél, amit egyáltalán nem bánok. Imádom ezt a fajta időjárást, olyan misztikusnak hat, lehet, hogy csak a közeledő Haloween miatt érzem így.
Hosszú napom volt a suliban, talán 3 dolgozatot is írtunk, ezért most jól esik egy frissítő séta. Mondhatni történelmi kisvárosban élek, minden évben megemlékeznek a helyiek a polgárháború történéseire. régebben rengeteget költöztünk, hogy megtaláljuk a tökéletes várost, ami mindhármunknak megfelel. Igazából egyik eddigi lakhelyünkkel sem volt semmi gond csak nem éreztük magunkénak egyiket sem. Ám végre megatláltuk a tökéletes otthonunkat. Teljesen véletlen volt amikor rábukkantunk erre a kisvárosra. Szerelem volt első látásra. Apával egyből összenéztük,hogy végre megtaláltuk. Anya nem érezte ugyan azt az érzést, mint mi apával, ő csak követett minket, mert nagyon tetszettek neki a házak. Talán a házunk volt amibe beleszeretett, na meg a hatalmas kert. Minden szabadidejét kint tölti. Ám nem csak a házak és maga a legkör fogott meg minket, hanem az emberek bájossága is. Sokaknak furcsa lehet, hogy a helyi gimnnáziumban még okkult tudományokat is lehet tanulni , de minket valamiért nem lepett meg. Nem is volt kérdés, hogy én is fogok-e arra az órára járni. Ebben az évben fogok érettségizni és valószínüleg ez lesz a választott tantárgyam. Nagyon szeretnék egyetemremenni de ezt a városkát semmi pénzért nem hagynám itt. Sajnos nagyvalószínűséggel meg kell majd tennem, mivel jogi pályára szeretnék menni, és sajnos nincs a közelben olyan egyetem ahol ezt meg tudnám valósítani.

Haza érve nem találtam sem házban sem a kertben senkit. Megebédeltem vagy uzsonnáztam de ez már csak nézőpont kérdése, mivel mér délután három óra van. Adtan ennivalót az én gyönyörű himalájai perzsa macskamnak, Haurusnak is. Talán hatodikas lehettem amikor karácsonyra kaptam és azóta ő a legjobb barátom. Átöltöztem és nekiálltam tanulni. Kiskorom óta tanulom a latint ezért nekem szinte semmit nem kell tanulnom belőle. Szerencsére vagy nem szerencsére ez volt az egyetlen idegennyelv amire még jelentkezhettem. Végülis annyira nem bánom, mivel így tényleg kevesebbet kell tanulnom.

Másnap a suliban elhatároztuk néhány barátaimmal, hogy tartunk egy halloween-i bulit. Kibérlünk egy nagyobb házat a városhatár mellett és pénteken kitakarítjuk, átrendezzük, hogy nagyobb legyen a hely a nappaliban és a konyhában. Eddig ilyent egyetlen egyszer csináltunk és nagyon jó volt, mindenki élvezte, a baráti körömből nem mindenki emlékszik sok mindenre de állításuk és emlékeik szerint ők is jól érezték magukat. Mivelhogy nem csak a mi kis összeszokott barátikörünk volt jelen, hanem a város fiatalságának nagyobb része ezért volt pia bőven.

Az egyetlen egy hátránya a városnak, hogy csak egy pláza található itt. Nagyon gyér választékkal. Nem is igazán szoktunk itt vásárolni, általában online rendelünk, de azzal az a baj, hogy nem garantálja, hogy jól is fog állni vagy éppen méret hiba miatt nem jó. Ezért elég gyaktan megyünk a legközelebbi nagyvárosba ruhát vásárolni. New Orleans fekszik legközelebb hozzánk így oda szoktunk utazni Ashlandból. Volt már arra is példa, hogy egy egész hétvégét ott töltöttünk., Azonban erre most nem lesz időnk, mivel rendbe kell hozni a lakást. Ezért be kell érnünk azzal amit itt talákunk. Néha nem teljesen halott ügy itt ruhát vásárolni főleg ha utána átalakítom valahogyan.

Csütörtök délutánt szörnyűbbnél szörnyűbb ruhák próbálgatásával töltöttük. Egy egész délutánt elszerencsétlenkedzünk mire kitaláltuk, hogy szétvágunk néhány felsőt és kisszagatjuk a harisnyánkat, végülis halloween-i buli lesz szóval kicsit lehet durvább és ijesztőbb ruhánk is.

Másnap egyből a határszéli házhoz mentünk takarítani. Megkértük a szüleinket, hogy míg mi suliban vagyunk addig vigyék oda a tisztítószereket, hogy ne kelljen magunkkal cipelni egész nap mindenhova.Felosztottuk, hogy melyikünk melyik részét takarítsa ki a háznak.

Emily, a legjobb barátnőm bevállalta a nappalit és a konyhát, Patric, a legjobb fiúbarátom a fürdőt és a két mosdót, míg az ő legjobb haverja, Marcell a feljárót és az udvart teszi rendbe. Rám maradt az emelet, ahol összen négy szoba volt, viszont a negyedik nem akart kinyílni ezért úgy hagytam ahogy volt, mert nem lehetett bemenni. Nagyjából két és fél óra alatt végeztünk a takarítással ezután pedig a díszítés következett. Tettünk mű pókhálókat az ablakokba és néhány csontvázat elvétve a nappali és a konyha szegleteibe. Aggattunk még fényfüzéreket a verandára és a hátsó teraszra is. Ezután késznek nyílvánítottuk a bulizásra.