Valami ördögi

6.

Szerencsénkre a város legjobb kávézója volt a legközelebb hozzánk. Még a költözésünk utáni néhány napban fedeztem fel ezt a helyet és azóta szinte csak ide járok kávét inni. 

Damien nagyon éhesnek bizonyult, mert szerintem az étlapon felsorolt ételek negyedét kikérte mellé még narancs levet és kávét is rendelt, míg én beértem egy egyszerű csokis palacsintával és vaniliás latteval. 

Nem áltunk neki egyből enni, hanem azt vártuk melyikünk hozza fel először a kínosabbnál kínosabb és furcsábbnál furcsább témákat. Csak ültünk egymássa lszemben szép csendeben, míg én meg nem untam.

-Na jó! Melyikkel kezdjük? A démoni szörnnyel vagy azzal ami köztünk majdnem megtörtént?- kérdeztem hirtelen, mivel Damien egy kicsit megugrott mikor felszólaltam. valószínüleg nem számított rá és megijedt.

-Annyira örülök neki,hogy te kérdezted meg és nem én-nevetett fel-de amúgy szerintem kezdjük azzal amit majdnem megtettünk. Azt gyorsabban meg tudjuk beszélni és kevesebb a kérdőjel számomra.

-Ezen simán megsértődhetnék ha akarnék, de mindegy.

-Jó na, ne haragudj csak én nagyjából tudom mit szeretnék még akkor is ha ez túl hirtelen történt.

-És mégis mit szeretnél?

-Veled lenni- egy picit elpirult amikor ezt kimondta. Istenem milyen édes!

-Furcsa, mert én is ezt szeretném pedig konkrétan csak tegnap ismertelek meg. Még csak 24 órája se volt, hogy találkoztunk volna, és azt sem szeretném, hogy olyan lánynak nézz aki összejönne mindenféle jött-ment emberrel.

-Egyáltalán nem gondolom ezt ne aggódj. Mi lenne ha előbb jobban megismernénk egymást, aztán mondjuk egy hónap múlva újra megejtenénk ezt a kis beszélgetést és akkor eldöntjük, hogy mit szeretnénk-Mondta ki egy szuszra az egészet.

-Te jó ég! Pontosan ezt akartam javasolni én is.- tényleg így volt. Nem tudom eldönteni mit is szeretnék jelen pillanatban és mindenképp beszélnem kell erről Emilyvel. Nagyon furcsa érzéseim vannak vele kapcsolatban, olyan, mintha évek óta ismerném és teljesen megbízom benne , de nem szeretnék elhamarkodott döntéseket hozni vele kapcsolatban.

-Na látod mennyire egyrugóra jár az agyunk. -és eközben kaptam tőle egy kacsintást és azt a tudom, hogy odáig vagy értem nézést is.

-Nagyon durva tényleg- mondtam neki úgy mintha csak most modtak volna el egy államtitkot.

-Arról a lényről is beszéljünk már valamit, meg arról is amiket mondott még!

-Ahj tényleg. Nagyon durván megijedtem akkor és amiket mondott, hogy haza visz minket, meg hogy vigyáznod kell rám semmit nem értettem belőle és még most sem értem miért mondta azokat. Neked van valami ötleted Damien?

-Őszintén először azt hittem, hogy valaki tényleg bedrogozott minket de azán valahogy éreztem, hogy ez nem a képzeletünk szüleménye. Mármint a drog másképp hatott volna mindkettőnre és egyszerűen csak érzem, hogy azt kell tennünk amit Ő mondott nekünk.

-Akkor kezdhetnénk mondjuk a rokonaim felkutatásával. Anya őrizgeti az ő és az apám családjának az őseitől származó iratokat és van néhány fénykép is. Azt is tudom, hogy a szülővárosomban a helyi történelmi múzeumban vannak hivatalos iratok a családomról egészen talán a pogárháborúig visszamenőleg. 

-Jó, ezek jók lesznek kiindulási pontoknak. Kajálunk és megnézzük nálatok azokat az iratokat. 

-Talán visszamehetnénk a házhoz, ahol megjelent ez az izé nekünk. 

-Aztán körbe nézünk majd hátha találunk valamit.- és ezután már nem sokat beszélgettünk.

-Figyelj, valami még nagyon nem tiszta nekem-kezdtem bele lassan

-Micsoda? Mondjad nyugottan.

-Okéé, szóval ugye mi takarítottuk ki a házat a buli előtt és én takarítottam a fenti részeket a szobákat nagyjából mindent-folytattam szép lassan de megakadtam, bíztatóan bólintott, hogy folytassam-és én nagyon durván odafigyelek mindenre, de tényleg minden apró változást észreveszek mindenhol.

-Jól van bár nem igazán értem mire akarsz kilyukadni-zavarában megvkarta tarkóját

-Arra, hogy amikor takarítottam csak négy ajtó volt fent és a negyedik nem akart kinyílini. Amikor felmentünk este mi egy ötödik szobába mentünk be. Először nem értettem, hogy most mi van de nem igazán az ajtók kötöttek le abban a pillanatban szóval nem foglakoztam vele.

-Uh baszki ez nagyon para, mostmár tényleg vissza kell mennünk oda-sóhajtott fel drámaian.

-Már nem tudunk legális módon bemenni. -erre csak egy értetlen tekintet nézett vissza rám, ezért folytattam-a többiek már legalább egy órája visszavitték a kulcsokat szóval marad az, hogy betörünk.

-Miért nem kérjük el újra a kulcsokat?-kérdezte még mindig értetlenkedve

-Nos ennek több oka is van. Az első, hogy akkor fizetnünk kéne, mert az a némber abból él, hogy kiadja a házát és a lehető legtöbb esetben pénzt kér érte még akkor is ha csak fél órára mennénk be és nem ólcsón adja. A második pedig az, hogy ha mi ketten a nyanya elé állunk, hogy szeretnénk a házat, azt fogja hinni, hogy romantikázni fogunk és elkürtöli a létető összes embernek a városban.

-Najó honnan tudod te ezeket?

-Hát néhányszor már betörtünk a többiekkel piálni vagy a csak az ott felejtett dolgainkat megkeresni. Eddig egyetlen egyszer sem buktunk le és nagyon remélem most is így lesz majd.

-Oké azt hiszem ez reálisan hangzik. 

-Aztán nálunk kezdjünk vagy a házban?-kérdeztém hirtelen

-Szerintem a házban, talán találunk még valamit mivel kevesebb, mit tizenkét órája történt az egész.

-Okés akkor menjünk ha végeztél- mondtam neki, mivel én már megettem a palacsintámat míg neki még volt két tányérja tele tojással és piritossal.

Nem telt bele tíz percbe de Damien megette az összes ételt maga elől szóval fizettünk és elindultunk a házhoz. 

A ház megkerülésével elértük azt az ablakot amit se kívülről sem pedig belülről nem lehet bezárni, ezért egy erősebb lökéssel ki lehet nyitni és egyszerűen be is tudunk mászni rajta. Rajtam látszott, hogy nem először csinálom ezt, azonban Damien egy kicsit szerencsétlenkedett de ügyesen és hamar megoldotta. Egyenesen az emelet felé vettük az irányt, mert tudtuk, hogy ott rábukkanhatunk néhány fontos apró részletre. 

Azonban fent csak négy szobát találtunk és egyikbe sem tudtunk bemenni, mivel be kellett zárnunk őket amikor a többiekkel elhagytuk a házat.

-Figyelj van egy ötletem-szólalt meg hirtelen Damien

-Mégpedig?

-Mi lenne ha azt csinálnánk amit tegnap akkor, amikor felmentünk. Hátha megint megjelenik a szörny az ártatlanságodat védve. Aztán akkor megpróbálhatnánk kérdezni tőle néhány dolgot, feltéve ha nem szarjuk össze magunkat a félelemtől.

-Nem rossz ötlet, de nagyon remélem nem így akarsz rávenni arra, hogy csókolózzunk, mert akkor itt hagylak a fenébe.

-Teljesen korrekt tett lenne de tényleg nem így akarlak rávenni, megcsókolnál magadtól is, te is tudod.

-Anyám mekkora egód van te jó ég! De jól van legyen, próbáljuk meg hátha beválik.