Valami ördögi

2.

Elérkezett a várva várt buli napja. Egész nap izgatott voltam, állandóan Emilyt zargattam azzal, hogy legyen végre este. Aztán olyan délután 3 óra környékén elkeztünk készülődni. Mindketten az előző napokban választott ruháhat aggatuk magunkra, kicsit viccesen néztünk ki, főleg miután a sminket is megcsináltuk hozzá. Emilynek a nyakán művérből és rengeteg fekete széhéjpúderből lett egy vágáshoz hasonlító csík illetve szétmaszatolta a fekete festéket a szeménél is. Nekem a szememből folyt a művér, a számat pedig feketére festettem.  A hajunkat pedig csak begöndörítettük. Mindketten nevetségesen néztünk ki de valahogy egyikünket sem érdekelte, sőt inkább élveztük. Hiszen évente egyszer lehet így beöltözni és még meg sem szólnak érte. A fiúk fél ötkor jöttek át, és tőlünk mentünk a buli helyszínére. Egyikük sem vitte túlzásba az öltözködést, sima fehér pólóban voltak fekete nadraggal és sport cipővel. 

-Így nem jöttök velünk!- szólalt fel Emi- Ez egy halloween-i buli! Hol a jelmezetek? Most azzonnal összekenjük vérrel a felsőtöket!

-Vérrel? Mármint igazi vérrel?- tántorodott hátra Patric- Honnan szereszted egyáltalán? Ugye nem a...?

-Fúj de hülye vagy! - kiáltottam fel nevetve- Művérrel, szerinted rajtunk mi van? 

-Jó na! Azért mondom. De ugye kijön majd belőle? Anyám ki fog kinyírni hogyha nem.

- Azt hiszem igen, én már kentem össze magam ilyennel, de csak nagyon forró vízbe áztatva- mondta Marcell.

 Mindig is ő volt a mi kis csapatunk esze, mondjuk nem lehetne kinézni belőle, mert amíg a jegyei kitűnöek addig a viselkedése néha borzalmas. Mi ezért is szeretjük, mindig megnevettet bennünket és általában ő találja ki a legnagyobb hülyeségeket, amikben előszeretettel veszünk részt. A tanároknak és a szüleinknek néha meg is gyűlik velünk a bajuk. Mondjuk néha elég visszafogottak vagyunk, mert tudjuk mennyi hülyeséget kell miattunk elviselniük, ezért csak ritkábban csinálunk valami oltári nagy baromságot.  Legutóbb a suli tetejére másztunk fel piknikezni, majdnem ki is csaptak minket de hála égnek rovóval és hétvégi sulival megúsztuk az egészet. Valószínű annak köszönhetően, hogy végzősek vagyunk és nem akartak a kelleténél jobban kicseszni velünk meg talán annak is, hogy adtunk a kajánkból az igazgatónak, ami mellesleg a kedvence volt.

-Én is úgy tudom, amíg  összekenlek titeket addig Renée, te hozd a piát és a poharakat alapozni.-mondta Emi -Betettem a hűtőbe miélőtt megkérdeznéd, hogy hova tettem.

- Rendben de melyiket hozzam? Találtam három féle piát és szerintem nem akarunk a buli kezdete előtt matt részegek lenni. Van itt vodka, martini, és pezsgő. Srácok ti melyiket innátok meg szívesebben?

-Én a martinira szavazok- kiátott fel boldogan Patric.

-Én is arra.- mondták teljesen egyszerre Emi és Marcell.

-Akkor ez egyértelmű. Martini lesz.

 Megfogtam négy poharat és az üveg piát és rátettem egy tálcára egy kis rágcsával együtt. Tudom, hogy a pia mellé érdemes valamit rágcsálni ha nem akarunk olyan amar kis mennyiségtől beállni. Mondjuk szerintem a martini nem olyan nagyon durván erős, de nem árt óvatosnak lenni, főleg ha valamelyik srác fejébe veszi, hogy bontsuk fel meég egy második üveggel is. 

Egy órán keresztül alapoztunk, és mindenki elég jól érezte magát, úgyhogy elindultunk a határmelletti házba. Azért megyünk ennyire korán, hogy el tudjuk intézni meg a maradék dolgokat. Előkészíteni a poharakat, piát, rágcsákat és ugye zenét is szolgáltatni kell, mivel nélküle nem buli a buli. 

Fél hét körül értünk oda, addigra kellően besötétedett, hogy az égősorok mutatósak legyenek ezzel kellő hangulatot adva a bulizáshoz.