Úgy szálltak aznap a hópelyhek az égből, akár a fehér tollak; mintha Holle anyó az ablakban felejtette volna a dunyháját. Szemedben csillogott a halvány, szürke égbolt; minden egyes kis pelyhet látni akartál, mielőtt lehull a földre a többi közé, s egybeolvad a végtelen fehér takaróval.
— Tudtad, hogy nincs két egyforma közöttük? — mosolyogtál rám, mintha valami nagy titkot árulnál el. Halkan elnevetted magad; nyilván tudtad, hogy tudom.
— Igen — bólintottam, majd közelebb léptem hozzád. — Olyanok, mint az emberek: Először egészen hasonlóak, a külömbséget pedig csak akkor fogjuk észrevenni, ha igazán meg akarjuk ismerni őket.
YOU ARE READING
mozi
Poetryaz életem néha olyan, mint egy véletlenül kiválasztott felirat nélküli mozifilm. csak ide-oda kapkodom a fejem, és hiába látom, hogy mi történik, mégsem értek semmit. - hirtelen érzéseim, gondolataim gyűjteménye
