Egy éve ilyenkor, ha csöngettek volna nálam és azt mondták volna nekem, hogy 12 hónap múlva egy borzasztóan megátalkodott, parazitára emlékeztető, piros zászlókkal teletűzdelt, végtelenül gononsz Editkével kell majd megküzdenem, röhögve az illető arcába csaptam volna az ajtót. Ha azt is hozzátette volna, hogy vesztésre fogok állni az Editkével szemben, akkor még az ablakot is. De itt vagyunk, 12 hónap múlva, és egy cseppet sem ítélem a szituációt nevetségesnek, vagy nyílászárócsapkodásra érdemesnek.
YOU ARE READING
mozi
Poetryaz életem néha olyan, mint egy véletlenül kiválasztott felirat nélküli mozifilm. csak ide-oda kapkodom a fejem, és hiába látom, hogy mi történik, mégsem értek semmit. - hirtelen érzéseim, gondolataim gyűjteménye
