Honisz története

Honisz története Part 1

A bonyodalom

        Réges-régen, egy távoli messzeségben, volt egy Berg nevü város, ami a szomszédos hegyről volt híres. Azért, mert ez a hegy tele volt mindenféle nemesfémmel és drágakővel. Meg azért is, mert ez volt a síkság egyetlen magasra gyúló természetes képződmény. Itt élt történetünk fűhőse, Honisz. Vékony, barnahajú, okos gyerek volt. Árva is, mert szüleit rablás és gyilkosság vádjával kivégezték. Ezért kénytelen volt dolgozni, hogy ne haljon éhen. De mivel senki sem bízott meg benne és féltették a vagyonukat, ezért mindenhonnan elzavarták. Csak egy vak kérte meg, hogy dolgozzon a boltjában, és ő fizetségül befogadja a házába. Mivel Honisz már napok óta éhezett és az utcán aludt, ezért gondolkodás nélkül bele is egyezett. Teltek múltak a napok, a hetek, a hónapok, hősünk egyre jobban fejlődött. De sajnos a vak ember elkapott egy halálos betegséget. A végrendeletébe belediktálta, hogy mivel gyereke nincsen, ezért minden vagyonát Honiszra hagyja. Ez a dolog nagyon szemet szúrt a városlakóknak. Arra gondoltak, hogy megmérgezte azért, hogy halála után ellophassa a vagyonát. Ezért körözést adtak ki rá, és a vak vagyonát lefoglalták nem foglalkozva a végrendelettel. A városlakók mivel utálták őt, elfogó csoportokat szerveztek. Honisz tisztázni akarta a dolgot a dolgot, ezért elindult felkeresni azt a szerzetest, akinek le lett diktálva a végrendelet. De mivel még fiatal és tapasztalatlan volt, ezért nem akart egyedül nekivágni. Szerencsére, volt a munkaadójának egy kereskedő barátja. Úgy hívták, hogy Matthew. Ő egy egér arcú, vörösesbarna hajú testesebb, de annál is nagylelkűbb ember volt. Elment megkérdezni tőle, hogy tud-e neki segíteni célja megvalósításában? Nemmel válaszolt, de mellé adta egyik távol keleti tanítványát, Konorint. Magas, vékony, magabiztos kisugárzású fiatal felnőtt volt, aki már sokat látott a világból. Így kettesben folytatták az utat. Bejárták a szomszédos településeket, hogy hátha meglelik az atyát, de nem jártak sikerrel. Már majdnem feladták, de Mesaban az egyik fogadóban megtudták a fogadóstól, hogy Dalīties atyának hívják és a szomszédos országból, Kaimiņšből, azon belül, Baznīcaból származik, ami éppen a határ mellett található. Adott nekik egy térképet, amin az országok kereskedelmi útvonalai voltak jelölve. Elköszönés után figyelmeztette őket, hogy vigyázzanak, mert arrafelé rablóbandák ólálkodnak.