Honisz története

Honisz története Part 16

Még van remény

A táborba megérkezve megállították őket a malomnál.

-Most nem lehet bemenni. Francois éppen ebédel.

-Rendben addig itt várunk. És vegyétek már le róluk azt a zsákot! Innen nem tudnak elszökni. Ha megpróbálják, személyesen végzek velük.

Levették róluk.

-Most már belehet menni.

-Na. Időben érkeztünk.

-Ő meg mit keres itt?- állt fel felháborodottan Francois.

-Túsz. Magammal hoztam hátha hasznunkra lesz.

-Nem lesz, de ez mellékes. Rebeka. Drága eltévelyedett leányom. Bátorkodtál megszökni az esküvőről! Nem ezt beszéljük meg!- mordult rá, közben úgy arcon csapta, hogy a földre esett.

-Állítsátok fel. Ha nem bír megállni a lábán, akkor is állnia kell. Asami. Vidd ki a fiút. Kötözd ki egy fához és vigyázz rá. Mielőtt kimentek odahívta magához és a fülébe súgott valamit.

Így is tett. Nem volt vele túl kedves. Átrángatta a táboron és nekilökte egy fának. A kötelet átkötötte a mellkasán és egy kisebbel a lábát is összekötötte és leölt vele szembe.

-Hogy merted ezt megtenni velünk. Már kezdtünk bízni benne és elárultál minket. Már sajnálom hogy beléd szerettem.

-Hogy mi?!

-Amikor először megláttalak éreztem. Furának is tartottam hogy egy fiúba szerettem bele, de kiderült hogy igazából lány. Azt hittem és éreztem, hogy te vagy az igazi és hogy megéri megkockáztatni azt a kérdést, hogy velünk tartasz-e? De végül kiderült hogy te a rossz oldalon állsz.

-Elhallgass!

-Nem! El akarom neked ezt mondani, mert tudom hogy meg fogok halni. Látom a szemeidben. Látom hogy már azt tervezed hogy hogyan fogsz majd engem megölni. Biztos vagyok benne, hogy ezt suttogta a füledbe az a patkány.

-Elhallgass, vagy itt helyben megöllek!

-Tedd meg! Én nem bánom. Legalább hamar vége lesz ennek az őrületnek. És legalább az öl meg, akibe először méllyen beleszerettem. Asami hirtelen kirántotta az egyik kését és a fiú feje mellé szúrta. A lányon látszódott, hogy megérzékenyült e szavak hallatán, de sikerült lepleznie.

-Most inkább hallgass el egy darabig. Nem akarom hogy az egyik őr ide jöjjön. Ő tényleg hidegvérrel a fejedet venné.

Ezután a lány elvonult a fák közé. Nem ment messze, épp hogy látta a kikötözöttet. Ott leült és elgondolkodott. Vívódni kezdett magával. Nem akart ellenszegülni Francoisnak, de a fiút se akarta megölni. Miközben ezen szenvedett, sírva fakadt. Egyszer csak pofonvágta magát.

-Ez nem én vagyok. Nem érzékenyülhetek el. Ha ezt most nem teszem meg, szégyent hozok az apámra. Sőt, az egész családomra.

Ezután felállt és visszament a kikötözött fiúhoz.

-Te sírtál?

-Nem! És inkább maradj is csendben. Remélem képes leszel rá. Ha már az érzelmeidet nem tudod uralni.

A fiú érezte, hogy ez nem az a lány, aki odakötözte. Látta, hogy meglágyította. De nem akart megszólalni. Csak ült tovább, és csodálta a lányt.

-Lelehet állni a bámulásomról. Nézd inkább a földet. Még az is izgalmasabb.

-De......

-Mit mondtam!? Nincs! Beszéd!