Honisz története

Honisz története Part 8

Újra együtt

   - Honisz! Rebeka! Keljetek már fel! Megtámadtak minket! - ordította Konorin.

- Nem tudjátok hogy hol van Száhib?

- Nem. Annyit tudunk, hogy este ő hajtotta a lovakat.

Egyszer csak egy ember repült neki a kocsinak.

- Barátaim! Gyertek már! Nem bírok el velük egyedül. - ordította egy férfi.

- Hova tűnt a karaván? - értetlenkedett Honisz.

- Erre még ráérünk. Először védjük meg magunkat. Aztán elmesélem.

Egy órán át keményen küzdöttek a kitartóan harcoló támadókkal szemben.Amikor már csak egy ember harcolt, feltűnt a rejtélyes férfi Dzsánim képében.

- Dzsánim! Hát te hogy kerülsz ide?

- Itt jártam a közelben, amikor egy csapat banditát vettem észre.

- Visszatérve a támadókra. Hol az utolsó?

Hirtelen a bokorból előtűnt Száhib egy késsel a hátában.

- Azt hiszem már nincs több. Az utolsót az előbb vertem szét. Persze ő hálából kést állított a hátamba.

- Minden rendben? Elkéne látni a sebet, különben belehalsz. - mondta Honisz és könnybe lábadt a szeme.

- Semmi baj, kibírom. Egyáltalán nem fáj. Gyere Konorin. Vegyük ki azt a fegyvert, mielőtt kapok még egyet.

- Én ellátlak, ti addig fosszátok ki a banditákat. Tudom nem szép dolog, de szükségünk lesz pénzre, ha elakarjuk érni a célunkat.

Ezután eltűntek a kocsi mögött.

- Vedd ki gyorsan, mert már eléggé fáj. Honisz miatt erősnek kell lennem. Tudod milyen érzékeny.

- Igen. Még szerencse, hogy Rebeka férjnél van. Tudomásom szerint a lányok nem szeretik az érzékeny fiúkat. Itt vagyok én helyette. Miért nem engem választott. Én meg is tudnám védeni Nem vagyok olyan félős mint az a kis gyerek.

- Te féltékeny vagy rá? Amúgy is. Ki is adta oda minden pénzünket ahelyett hogy jól elvertük volna az a férfit.

- Hallgass! Különben visszateszem. De azt már nem lett volna kellemes érzés. Na meg is vagyunk. Mennyünk. A többiek már biztos végeztek.

- Nem is mondtad, hogy itt van Dzsánim. Hogy került ide?

- Tudjuk meg tőle.

Ezután csatlakoztak a vendéget körülvevő tömeghez.

- Valamit el kell mondanom nektek. Hazudtam a családomról. Már nincsenek. Egy éve meghaltak, amikor leégett a házunk. Éppen hazafelé tartottam a földekről, amikor....

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Látom nagyon megvisel, ha erről beszélsz. - szakította félbe Rebeka.

- Az a lényeg, hogy jól vagy és itt vagy velünk. Merre szándékozol menni?

- Amerre ti. Titeket kerestelek. De most már rátok találtam és soha többé nem hagylak el titeket. Ti vagytok az én új családom.

- Szerintem induljunk, még mielőtt valamelyik magához tér.

Aztán útra keltek. Utazás közben Dzsánim elmesélte, hogy hol járt és kiket ismert meg.