Honisz története

Honisz története Part 17

Az összetalálkozás

-Vigyázzatok!- kiáltott fel Honisz amikor felébredt.

-Hol vagyok? Hol vannak a többiek? Hogy kerültem ide?- gondolkodott magában.

Egy szobában találta magát. A bútorokból arra következtetett, hogy öregek laknak ott. Meghallva a kiáltást, belépett a szekeres ember.

-Látom felébredtél.

-Hogy kerültem ide?

-Éppen amikor hazafele tartottam, megláttalak egy fához kötözve vérző fejjel. Úgy gondoltam nem hagyhatlak ott ilyen állapotban, ezért magammal hoztalak. Nem mondom, jól elbántak veled.

-A többieket nem látta?

-Nem. Én csak téged láttalak. Nem volt ott más. Csak te.

-Indulnom kell megkeresni őket. Biztos nagy veszélyben vannak.

-Ilyen állapotban alig ha jutnál messzire egyedül. Majd én elviszlek a kolostorig. De előtte együnk. Biztos nagyon éhes vagy.

-Igen. Az jól esne.

-Van itthon kenyér, zsír, meg zöldség. Én termesztettem.

-Az teljesen jó lesz. Régen ettem már ilyeneket.

-Nagyszerű. Akkor majd szólok ha jöhetsz.

Ez után kiment a szobából. Honisz addig kikelt az ágyból és rendbeszedte magát. Nagyon megijedt, amikor a kardját sehol se találta. Gyorsan megkereste a szekerest.

-A kardomat hova rakta?

-Kardot?- kérdezte csodálkozva.

-Isten bizony, én kardot sehol se láttam. Pedig alaposan körbenéztem. De ha már itt vagy segíts előkészülni.

Reggeli után útnak is indultak. Miközben mentek, az erdőből egy ember lépett ki és elkezdett integetni hogy álljanak meg. Mikor közel értek hozzá, hát látták, hogy Konorin az.

-Honisz. Hát te hogy nézel ki? János atya lefog szidni a vérző fejed miatt.- mondta neki nevetve.

-Konorin! A többiek hol vannak? Mi lett a nyakaddal?

-Majd elmesélem. De most még ahhoz is kevés erőm van, hogy megbírjak állni.

-Jaj. Bocsánat. Szállj fel gyorsan.- mondta a kocsis, az egyre sápadtabb fiúnak.

Amikor a kolostorhoz értek, Konorin már nem volt az eszméleténél. Honisz bekopogott az ajtón és kis idő után múlva János atya ajtót nyitott nekik. Megszólalni se hagyták, úgy rontott be a szekeres kezében az eszméletlen fiúval.

-Nektek is helló.-morogta magában.

Felmentek a szobába és lefektették az ágyába. János atya követte őket. Mikor kijöttek kérdezősködni kezdett.

-Mi lett vele? És veled? Maga meg hogy mert bejönni hívatlanul?.

-Mindent megtudunk magyarázni. Amikor elmentünk sétálni, pár bandita ránk támadt és engem leütöttek. Az úr megtalált engem és ellátta a fejemet. Amikor felébredtem azt mondta hogy elhoz. Útközben találkoztunk Konorinnal. Amikor rátaláltunk nem volt jó állapotban. De elájult, így nem tudtunk vele beszélni. Szerintem a banditák megkínozták és elvágták a torkát, de mivel nem volt profi a kivégző, így nem halt bele, hanem csak a sokktól elájult. De még mindig nem értem, hogy hogy került hozzá a kardom?. Majd ha felébredt akkor kikérdezzük.

-Rendben. ha felébredt szóljanak és kikérdezzük őt Mathiam atyával. Rebeka hova tűnt?

-Nem az a kérdés hogy hol van, hanem hogy mit csináltak vagy csinálnak vele?.