Honisz története

Honisz története Part 21

A készülődés

Másnap Mathiam atya magához hívatta Rebekát és Honiszt.

-Nos. Beszéljünk az esküvőről.

-Legyen jövő hét vasárnap.-mondták egyszerre.

-Ti ezt már megbeszéltétek?

-Nem.

-Akkor úgy látszik beleláttok a másik fejébe.

-Hol legyen?

-Itt.-szintén egyszerre.

-Úgy látom elég ha csak az egyikőtöket kérdezem.-mondta nevetve.

-Honisz. Ki legyen a tanúd?

-Konorin.

-Rebeka és neked?

-Asami.

-Van kívánságotok hogy ki adjon titeket össze? De most csak egyikőtök válaszoljon.

-Maga.-válaszolt a lány.

-Gondoltam. Ezt még meg kell beszélnem a rendfőnökkel. Az ő engedélye is kell.

-Rendben.

-Elmegyek és beszélek vele. Ha tudom a válaszát, szólok nektek.

-Rendben. Ha keresne, a szobánkban leszünk.

-Ott kereslek majd titeket.

Majd mindenki ment a dolgára. Mikor bement a rendfőnökhöz, ő épp János atya temetését rendezte.

-Jó pap volt. Szerették a hívek. De hát, Isten magához szólította. De mond. Miért kerestél fel?

-A vendégeink közül ketten összeszeretnének házasodni és a te beleegyezésedre lenne szükség.

-Házasodjanak. De miért kell a beleegyezésem.

-Itt szeretnének házasodni és azt akarják, hogy én adjam őket össze.

-Azt megengedem hogy itt esküdjenek, de nem adhatom az engedélyem hogy te eskethesd őket össze. Ahhoz püspöki engedély kellene.

-Értem. Közlöm velük a válaszát.

Már majdnem kilépett az ajtón mikor utána szólt.

-Várj!

Gyorsan írt valamit egy lapra és lepecsételte.

-Tessék. Itt az engedély. Az áll benne, hogy a távollétem miatt mást bíztam meg a feladat elvégzésére.  Misét tartok a városban.

-De nem azt mondta, hogy....

-De. De így csak az én engedélyem kell. És az megvan.

-Köszönöm. Ennyit óhajtott mondani?

-Igen. Most már elmehetsz.

Felkereste a szerelmeseket. Ők épp a nemrég visszatért Száhibbal és Dzsánimmal beszélgettek.

-Gyertek egy kicsit.

-Igen?

-Megadta az engedélyt. Itt házasodhattok. Nagy nehezen, de sikerült elérnem, hogy én adhassalak titeket össze. Az már a ti feladatotok, hogy a tanúkat megkérjétek.

-Rendben. Köszönjük.

Aztán visszamentek.

Száhibék elmesélték, hogy merre jártak és miket láttak. Mindannyian ámulattal hallgatták. Amikor a végére értek, megszólaltak.