Honisz története

Honisz története Part 10

                                                                     Végre ez is megtörtént

Már majd nem beértek a faluba, amikor megszólalt Rebeka.

-Kérdeztétek, hogy mi a bajom, miért sírok?. Miután elváltunk, Francois bevitt a malomba, ahol fogva tartotta a férjemet. Én kérleltem hogy engedje el és alkut kötöttünk. Én odaadom neki a családi vagyon rám eső részét, a többit pedig a család utolsó férfi tagjának halála után megkapja. Belementem és alá írtuk a szerződést. De ő egyszer csak előkapta a kardját...és...és....leszúrta a férjem. - és arcát eltakarva sírva fakadt.

-Sajnáljuk ami vele történt. Ne sírj. Megbosszuljuk ezt rajta. - nyugtatta Dzsánim.

-Nem erről van szó. Ez volt a bosszúja az öccse haláláért. Feláldozta az életét, hogy a férjemet élve kaphassák el. - mondta, és újra sírva fakadt.

Honisz mellé ült, odabujt hozzá, és megölelte a lányt. Erre válaszként Rebeka a vállára borult és viszonozta az ölelést. Konorin, mint mindig, ezt is rossz szemmel nézte, de nem szólt semmit. Így mentek egészen a faluig. Ott leszálltak a tágas főtéren, és megbeszélték a teendőt.

-Rebeka, ha megnyugodtál, Honisszal mennyetek venni élelmet. Én és Konorin elmegyünk a doktorhoz, megmutatjuk neki a sebet. Dzsánim, te etesd meg és tisztogasd le a lovakat.-osztotta ki a feladatokat Száhib.

-Mindenki megjegyezte a feladatát?

-Igen!-ordították egyszerre.

-Remek. Itt találkozunk majd.

Ezután mindenki elment a feladatára. Pár óra múlva Honiszék és Konorinék megérkeztek.

Mindent megvettetek amit leírtam?-érdeklődött Száhib.

-Természetesen. Semmit se hagytunk ki.-Válaszolt Rebeka.

Eközben Konorin oda ment Honiszhoz.

-Gyere. Szeretnék veled beszélni.

Ezért arrébb mentek a többiektől.

-Na ide figyelj. Ne nyomulj Rebekára, mert ő az enyém. Kezd egyre jobban idegesíteni, hogy folyton együtt vagytok. Ő túl szép és kedves, hogy a tiéd legyen. Én vagyok az idősebb, szóval nekem több jogom van hozzá. Te meg majd találsz valami lányt aki legalább illik is hozzád. Túl fiatal és gyerekes vagy. Én érett, erős és jóképű. De ha nem adod szép szóra, akkor verekedjünk meg érte. De felkészülhetsz rá, hogy alul maradsz.

-Nem értem hogy mi a bajod?. Ő engem választott és nem téged. Ez lehetett volna fordítva is, de nem így történt. Ha ezt nem fogadod el, én állok elébe. De hagy mondjam el....

Még be se tudta fejezni a mondanivalóját, Konorin teljes erőből hasba vágta, amitől a fiú összeesett.

-Hé! Hé! Hé! Mi folyik ott?!-szólt rájuk Száhib.

Konorin nem törődve vele, elkezdte rugdosni, a földön heverő Honiszt. Dzsánim épp időben ért vissza a lovakkal, és így letudta fogni a tomboló fiatal férfit.

-MIT MŰVELSZ! HADJÁL BÉKÉN! EHHEZ SEMMI KÖZÖD!!!-ordította teli torokból Konorin.

-Így kell bánni szegény fiúval?. Mi rosszat tett vagy mondott neked ami így felidegesített?.

-ENGEDJ EL!! HAD TAPOSSAM KI A BELÉT ANNAK A FÉREGNEK!!!

-Most már elég legyen fiam! Ugye nem akarod hogy idetóduljon az egész falu? Mi történt?-futott oda Száhib.

-AHHOZ NEKED SEMMI KÖZÖD! MENJ EL VAGY TÉGED IS MEGVERLEK!!!-fenyegetőzött tovább.

Eközben Rebeka elvitte a még eszméleténél lévő Honiszt a doktorhoz.

Száhib, már nem bírta hallgatni az ordibálását, és egy pofonnal lenyugtatta az ifjút.

-Dzsánim. Kötözd meg és vigyázz rá. Nehogy valami ostobaságot csináljon.

Támogatta az ötletet. Megkötözte, és felültette a szekérre. Egy fél óra múlva megérkeztek Rebekáék.

-Mit mondott a doktor?

-Pár zúzódással meghúzta. Szerencsére kemények a csontjai. Bírták az ütéseket. De hol van a merénylőnk?

-Ott van a szekéren. Egy pofonnal sikerült leállítanunk.

-Ennek örülök. Mondott valamit azzal kapcsolatban hogy miért tört ki a verekedés?

-Még nem. De arra mi is kíváncsiak vagyunk.

Ezek után kínosnak érezték a maradást, ezért tovább indultak Szentapát felé. Azt kell arról a helyről tudni, hogy a keresztény üldözéskor ide menekültek a szerzetesek, és az idők során kolostor falu lett, ezért kapta az elnevezést. Miközben mentek, beesteledett. Konorinból, mintha minden harag kiszállt volna, békésen aludt. Mikor Rebeka következett hajtani a kocsit, véletlenül meglökte Honiszt, amire felkelt.

-Bocsánat. Aludj nyugodtan.

-Már így is eleget aludtam. Te vagy a soros?

-Igen.

-Akkor felváltalak aludj inkább.

-Nem. Nem vagyok fáradt.

-Akkor ha nem baj melléd ülök.

-Nyugodtan.

És leültek az ülésre.

-Na mesél. Miért verekedtetek össze?

-Semmi fontos.

-Biztos valami fontos dolgon. Konorin nem szokott ilyen dühös lenni. Képes lett volna megölni téged.

-Hagyjuk inkább. Nem fontos. Az a lényeg hogy élek.

-Ne add nekem itt az ártatlant. Mond el most rögtön, vagy hallgass örökre.

-Jó. Rólad volt szó.

-Hogy mi? Miről beszéltetek velem kapcsolatban?

-Konorinnak nagyon tetszel, és idegesíti, hogy mindig együtt vagyunk. Azt mondja, hogy te nem vagy nekem illő, hanem neki való vagy, és ha én ezzel nem értek vele egyet, akkor megverekszünk érted. Ezért tört ki a "verekedés", ami csak verés volt, mert végig se hallgatott, rögtön rám támadt.

-Értem. Ez meglep. Nem gondoltam volna, hogy bejövök neki.

-Hát, de bejössz. Már kezdetek óta. Nem tudom, hogy irántam mit érzel. Kicsit szégyellem magamat hogy meg se kérdeztem tőled, hogy.......

Rebeka meg se várta a mondata végét, megcsókolta a fiút.

-Tessék. Ezt érzem irántad már rég óta.

Honisz fülig elpirulva ült, és olyan boldog volt, hogy majdnem leesett a szekérről.

-De ez kérlek maradjon kettőnk között. Nem akarom hogy a többiek megtudják.-súgta a fiú fülébe.

-Oké. Én is ezt látom jobbnak.

-Ja, és ez is.

És a lány újra megcsókolta. Így folytatták útjukat.