8.Rész - Mi történt?

786 30 6
                                    

~ Rose szemszöge ~

Mikor épp elmondtam volna ötösnek, hogy mit érzek iránta, valami történt.
Egy fegyver hangját hallottam, nem is olyan messziről. Majd a kocsi ablakát betörve, landolt a golyó. Ötöst érte, aki másodpercek múlva már mindenhol csupa vér volt.

Nem beszélt, nem volt magánál

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem beszélt, nem volt magánál. Mielőbb orvosi ellátásra volt szüksége.
De nekem mennem kellene, tudnom kell ki az aki rálőtt, és azonnal megölni.

De ötös fontosabb! - mondtam magamnak

Megnéztem, hogy van e pulzusa. Szerencsére volt, de akkor sem tudtam nyugodt lenni. Sírtam volna, de nem volt rá időm. Koncentrálnom kellett.

Gyorsan átraktam Ötöst az én helyemre, én pedig átültem, a kormányhoz, és elkezdtem olyan gyorsan vezetni, mint még soha. Egyenesen mentem az akadémiára. 5 perc múlva megérkeztem, és ötöst felkapva, szaladtam be az ajtón.

HAHÓ! Gyorsan valaki, nagyon nagy a baj! - Mondtam zokogva

Luther egyből odajött, jézusom!!
Anya kérlek gyere! - ordította Luther, majd átvette ötöst.

Közben leértek a többiek is. Csak néztek tátott szájjal.

Jaj! Ötös! Gyorsan a műtőszobába, hozd Luther kérlek. Pogó gyere te is.
- mondta anya.

Már órák óta bent voltak, így gondoltam, hogy nagyon nagy a baj. Végülis ha valakit meglőnek, az nem lehet kis gond. Ne legyél hülye Rose. - gondoltam magamban

Odajött Allison, majd leült mellém és átölelt.

Mi történt? - kérdezte szomorúan

Kis idő múlva, nehezen, de megszólaltam.

Mentünk egy boltba, kávéért. Már jó ideje mentünk mikor nagy lövést hallottam, és a másik pillanatban ötös már csupa vér volt...Olyan gyorsan történt minden. - mondtam, és potyogtak a könnyeim.

Nyugodj meg, nem te tehetsz róla. Egyébként tudod ki volt aki meglőtte?
- kérdezte Allison

Nem, fogalmam sincs. Ötös fontosabb volt, így nem mentem utána. De komolyan mondom, ha találkozom vele, nem fogom megkímélni. - mondtam dühösen.

Gyerekek, majdnem végeztünk. Nem olyan súlyos ötös állapota, nem talált el fontos szervet a golyó, viszont rengeteg vért vesztett, szóval valaki kérlek adjon. - mondta anya

Én adok! - mondta Klaus

Attól tartok, az nem lesz jó, túl sok benne a kábítószer. - mondta Pogó

Majd én! - mondtam.
Utáltam a tűt, és már a látszatától is rosszul voltam, de most ötösről volt szó.

Rendben, gyere be a műtőbe, veszünk vért drágám. - mondta anya

Bementem. Ötös ott feküdt a műtő ágyon.

Anya hamar levette a megfelelő mennyiségű vért, ami fel sem tűnt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ötös túlélje.

Majd ki kellett mennem. Kb 25 perc múlva újból kijöttek.

Végeztünk, ötös rendbe fog jönni. Sok pihenésre van szüksége, de 1-2 percre bemehettek hozzá, de sajnos még nincs magánál. - mondta anya, majd elment.

Sorban mindenki bement a szobába. Viszont kijött Luther, aki beszélni akart velem.

Mi történt? - kérdezte

- itt mindent elmeséltem -

Jesszus! És tudod ki tehette? Valaki ellenség esetleg?

Nem.....vagyis
Itt eszembe jutott, hogy mi van ha az intéző volt, de akkor engem miért nem bántott.

Na ki az? - kérdezte Luther

Ja semmi, csak azt hittem tudok valakit. De semmi, nincs ellenségünk, akiről tudnánk.
- mondtam Luthernek. Nem akartam elmondani, mert ő nem tudja, hogy miket csináltunk a jövőben.

Majd mikor Lutherrel befejeztük a beszélgetést, bementem ötöshöz.
Leültem mellé egy székre, sokáig beszéltem hozzá, majd egyszercsak elaludtam.

Különös álomban éreztem magam, nagyon valóságosnak tűnt.

Egy nagy kastélyban voltam...egy sötét kastélyban. Ahol minden lámpa kéken világított. Sehol nem volt senki. Viszont éreztem valamit, ami hívott magához.

Elindultam, valamerre. Sok bolyongás után megláttam egy nagy ajtót,

 Sok bolyongás után megláttam egy nagy ajtót,

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Éreztem, hogy be kell mennem. Félve kinyitottam az ajtót. Majd meghallottam egy hangot, viszont arc/test nem társult hozzá.

Szia Rose! Már vártalak!

Ki maga? - kérdeztem félve.

Azt nem mondhatom el. - mondta az ismeretlen

Már nagyon régóta várom, hogy találkozzunk. Szeretnék neked átadni valamit. - folytatta a hang

Ez csak egy rossz álom, ugye? - kérdeztem

Nem, ez nem álom. Ez a valóság, annyi különbséggel, hogy a tested most otthon van. De te itt vagy. Tudod, neked ilyen képességed is van. Nem is akárkitől.

Én nem értek már semmit. Honnan tud maga ezekről? - kérdeztem

Nem árulhatom el. Ezekre a válaszokra neked kell rájönnöd. De most nincs sok időnk. Már is átadom azt ami immár a tiéd. Nagyon vigyázz rá, mert nagy károkat lehet vele okozni. De akár jóra is tudod használni, ez mind rajtad áll. Most mennem kell. Nagyon örültem neked.
- mondta az idegen

És én most mit csináljak? - kérdeztem, de válasz nem érkezett

Majd egyszercsak egy kék valamit láttam meg a szoba végében...

Közeledni kezdtem felé.

Egy vakító gyűrű volt az

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Egy vakító gyűrű volt az.

Megfogtam, majd felhúztam az ujjamra. Valahogy bíztam az idegenben. Olyan volt mintha 1000 éve ismertem volna.

Majd egy pillanat múlva felkeltem az álmomból.....

☂︎𝐄𝐬𝐞𝐫𝐧𝐲𝐨̋ 𝐀𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐦𝐢𝐚|𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. ☂︎ (befejezetlen)Where stories live. Discover now