~ Rose szemszöge ~
Ja, de hogy szólunk a többieknek, hogy világvége lesz? - kérdeztem ötöstől
Van egy tervem. - mondta
Na? - kérdeztem
Teljesítjük amit kért. Majd mikor nem számít rá akkor hazamegyünk. Az aktatáska segítségével. Amit muszáj lesz majd elpusztítanunk. Mivel lekövetnének minket.
- mondta ötösEz nem is rossz ötlet. Viszont meg kéne tartanunk egy aktatáskát, más különben ha megint nem működik az erőnk akkor mit csinálunk? - kérdeztem
Igaz, de elég veszélyes. - mondta
Mindegy, majd vigyázok rá én. - mondtam
Nem! Azt nem engedem. Én vigyázok rá. - mondta ötös
Na menjünk. Teljesítsük a feladatot. - mondtam már sokkal jobb kedvvel.
Megérkeztünk az emberhez. Gyorsan elintéztük. Igazából jó csapat vagyunk így.
~ 1,5 hét múlva ~
Minden feladatot megcsináltunk amit kértek. Ötössel már sokkal jobban összebarátkoztam. Kisebb korunkban nem nagyon beszéltünk.
Vajon mi lehet a többiekkel? - kérdeztem ötöstől
Nem tudom. - felelte
Menjünk? - kerdezte ötös
Igen! Viszont szerintem nem kellene az aktatáska. Megtalálnának minket, nem akarom hogy a többieket is bántsák. - mondtam
Jó legyen, de akkor próbáljunk 2-en a portált. Hátha ügy sikerül. - mondta
Ok. - feleltem
Hamar sikerült a portál.
Na menj bele nyolcas. - mondta
Megyek már... - mondtam, majd beugrottam...
YOU ARE READING
☂︎𝐄𝐬𝐞𝐫𝐧𝐲𝐨̋ 𝐀𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐦𝐢𝐚|𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. ☂︎ (befejezetlen)
Fanfiction☂︎𝐓𝐎̈𝐑𝐓𝐄́𝐍𝐄𝐓𝐑𝐎̋𝐋:☂︎ • 𝐍𝐲𝐨𝐥𝐜𝐚𝐬 (𝐑𝐨𝐬𝐞) 𝐭𝐨̈𝐛𝐛 𝐞́𝐯 𝐞𝐥𝐭𝐞𝐥𝐭𝐞́𝐯𝐞𝐥 𝐬𝐞𝐦 𝐟𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐚 𝐞𝐥, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐭𝐞𝐬𝐭𝐯𝐞́𝐫𝐞 𝐎̈𝐭𝐨̈𝐬 𝐟𝐞𝐥𝐬𝐳𝐢́𝐯𝐨́𝐝𝐨𝐭𝐭. 𝐌𝐚𝐣𝐝 𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐞́𝐫𝐭𝐞𝐤 𝐞𝐠𝐲𝐮̈𝐭𝐭...