☂︎𝐄𝐬𝐞𝐫𝐧𝐲𝐨̋ 𝐀𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐦𝐢𝐚|𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. ☂︎ (befejezetlen)

18.Rész - Egy új esély

A fegyver elsült, én pedig lehuppantam a földre, és így lett vége az életemnek.
______________________________

Hirtelen kerültem egy fekete helyre, de magamat nem láttam. Csak a hangomat lehetett hallani. Ez most a pokol, vagy a menny? Vagy egyik sem?

Fogalmam sem volt róla. De megint egyedül voltam. Így unalmamat, és félelmemet tettetve, elkezdtem énekelgetni.

Hosszas idők elteltével új hangot hallottam. Mármint rajtam kívül.

Ötös? - kérdeztem

Rose? Hol vagyunk, és te hol vagy? Mi történt? - kérdezte

Hála az égnek, hogy élsz vagyis elvileg, vagy nem tudom. Most élsz vagy nem? Vagy csak beképzellek?
- kérdeztem

Hát elvileg meghaltam, de még is itt vagyok. Furcsa egy helyzet.
- mondta nyugodt hangon

Jaj Ötös! Nem tudom meddig hallhatlak, vagy meddig leszek itt a feketeségben. De el kell mondanom valamit.
- mondtam izgulva

Mondd! - felelte

Én...
Én...
Szeretlek téged Ötös. De nem úgy min ahogy egy testvért kéne. Én azt hiszem...szerelmes vagyok. - mondtam idegesen majd meg is bántam, hogy elmondtam. Még az a szerencse, hogy nem lát

~ Ötös szemszöge ~

Lesokkolódtam Rose pár mondata hallatán. És nem tudtam, mi lenne erre a jó válasz. Éppen mondtam volna valamit mikor egy újabb hangot hallottam, aki nem Rose volt.

~ Rose szemszöge ~

Nem válaszol semmit. Akkor ez nem jelenthet jót. Mindegy. Mar úgy is meghaltam.

Majd valaki beszélni kezdett.

Rose, Ötös, nem örülök, hogy így kellett találkoznunk. Remélem nem felejtettétek el, hogy ki vagyok.
- mondta

Nem dehogy, tőled kaptam a gyűrűt, ami elég nagy galibát okozott, és miatta meghaltam. Na de honnan ismered Ötöst? - kérdeztem

Ötös, nem meséled el te magad?
- kérdezte az ismeretlen (egyébként őt sem láttuk.)

Egyik este, beszélni kezdett hozzám, és ő mondta, hogy vigyelek az Atlantiszhoz. - mondta Ötös egyhangúan

És ha elmentetek volna ma, akkor nem ez történt volna. Nem vagyok én szuperhős, se őrangyal hogy mindig megmentselek titeket. Meg kellene oldanotok a saját gondjaitokat. Helyette meg pityeregtek, meg énekelgettek. Igaz Rose? - mondta kissé ingerülten a valaki

Igen, igen. - feleltem

Most az egyszer még segítek rajtatok. De máskor nektek is meg kell dolgoznotok a győzelemért. Érthető voltam? - kérdezte

Igen! - feleltük

Viszont van egy kis gond. - kezdtem bele

Hallgatom. - felelte az ismeretlen

Sajnos megtudták, hogy nekem ilyen fura képességem van, és hogy a gyűrű adja. De az életemre esküszöm, hogy senkinek sem mondtam el. Na jó csak a családomnak. A lényeg a lényeg, azért öltek meg minket, hogy elvegyék, így gondolom már elvitték. Ráadásul egyik erőm sem működik, sőt semelyikünknek, ezért haltunk meg.
- daráltam el

Az várható volt, hogy megtudják. De hogy ilyen hamar, és hogy már azt is tudják hogy szedjék le, az elég rossz. Az erőtök valószínüleg, egy olyan tárgytól nem működik, aminek direkt az a feladata, hogy elnyeljen minden féle erőt, mágiát stb.. ha megtaláltátok , akkor elpusztítjátok, és helyreáll a helyzet. Viszon a gyűrű még rajtad van, mert csak akkor tudunk beszélni, úgy hogy meghaltál. De ezek szerint mindjárt leveszik. Gyorsan elárulom, hogy egy fajta növenytől óvakodj. A vasfűből készült folyadék, meggyengíti a gyűrűt, és könnyen leszedhető.
Amit most tenni fogok, az az hogy visszaviszlek titeket az élők közé, és nektek vissza kell szereznetek a gyűrűt. Nagyon hamar!!!! Érthető? - kérdezte

Igen! - feleltük

Na de mi lesz Allisonnal?
- kérdezte Ötös

Az ki? - kérdezte a valaki

A testvérünk, aki velünk együtt halt meg. - mondtam

Visszahozom őt is. De ennyi nincs több kívánság. - épp befejezte a mondatát, mikor már szakadozott az egész beszélgetésünk. Távolabb kerültünk mindentől, és már alig hallottuk egymást.

Eljöttek a gyűrűért. Remélem még találkozunk lányom. Sok szerencsét nektek. - Mondta az ismeretlen majd valami történt...