☂︎𝐄𝐬𝐞𝐫𝐧𝐲𝐨̋ 𝐀𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐦𝐢𝐚|𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. ☂︎ (befejezetlen)

1.Rész - Itt ragadtam

~ 14 évesen ~

Szokásos vacsora volt a mai is. Mindenki csendben ült. Senki sem mert megszólalni, mert tudtuk, hogy apánknak ez sem tetszene.
Senki sem szereti Pogón kívül. Csak mind elviseljük...

Már elegem van belőle, hogy nem hiszi el, hogy elég okos és ügyes vagyok ahhoz hogy idősíkot váltsak. Azt hiszi nem vagyok rá képes. De ma megint emlékeztetem rá hátha végre megengedi.

Végeztünk a vacsorával
Majd feltettem a kérdést

- Apám válthatok már idősíkot? Elég erős vagyok hozzá. Nem vagyok már gyerek! - mondtam

Ötös! Ezt már megbeszéltük! Gyerek vagy és nem mész sehová! És befejeztem ezt a beszélgetést egyszer és mindenkor!

Elég erős vagyok, majd meglátod! És nem parancsolhatsz nekem! - mondtam dühösen
Majd kimentem az akadémia ajtaján.

De alig mentem egy keveset és valaki megszólított. Nyolcas volt az.

- Mit akarsz? - kiabáltam rá

- ötös kérlek ne csinálj hülyeséget. Tudod, hogy apánk milyen. Legyél különb mint ő!
Én tudom, hogy erős vagy. De nem mehetsz el... - mondta

- Nem állíthat meg senki. Megmutatom, hogy mit tudok.

Mérges voltam és be akartam bizonyítani, hogy én csak azért is elmegyek. Megnyitottam egy portált és átmentem rajta.
A jövőbe mentem. De nem volt elég így még egyet ugrottam. És ami ott volt....az borzalmas volt.

Próbáltam visszaugrani de nem tudtam. Itt ragadtam. Sehol semmi és senki. Csak romok és hullák. Kerestem valami használható dolgot.

Ha itt maradok akkor alkalmazkodnom kell a környezethez.

Miközben sétáltam megtaláltam a testvéreimet a romok alatt. Mindenkit megtaláltam kivéve Vanyat.

Találtam egy újságot is amin szerencsére rajta volt a dátum. Már sok év eltelt. Mindenki felnőtt...

Bűntudatom volt, tudtam hogy nyolcas jót akart, és én nem hallgattam rá. Csak magammal foglalkoztam. Pedig jobb lett volna ott maradni...
_____________________

Sziasztok! Itt az első rész, remélem tetszik.