Szexi bébiszitterek 2.rész 2/2

718 32 0
                                    

Most

Minden sötét, de érzem, hogy egy székbe vagyok kötözve. A fejem pedig baromira fáj.

- Ébredj Csipkerózsika- mondja egy erős férfi hang, majd pofon vág.

- Rohadj ketté- morgom mikor felemelem a fejem.

- Eléggé felvágták a nyelved kis csaj. Se baj, jó leszel majd vámpírnak- ezzel a nyakam felé közelít, mikor is dulakodás hangjai szűrődnek be a másik szobából- Ne menj sehova, mindjárt jövök.

- El is hitted, hogy megvárlak, mi?- motyogom leginkább magamnak, majd próbálok kiszabadulni, de sehogy sem megy. Fasza. Egyre közelebbről lehet hallani a verekedést majd hallom, hogy egy fej koppan a padlón. Majd az ajtó nyikorogva kinyílik...

- Mi a..- csodálkozik rám a rövid hajú.

- Várj Dean. Ellenőrizzük le- mondja a hosszú hajú ezek szerint Deannek... hmmm ismerős név.

- Nem vagyok vámpír, de ha nem hiszel nekem gyere és nézd meg- mondom nyugodt hangon majd kivillantottam a normális, emberi fogsoromat. A Colos közelebb jött majd felhúzta az ajkaimat.

- Tényleg nem az.- fordul hátra- Én Sam Winchester vagyok, ő pedig a bátyám, Dean- mondja majd a hátam mögé lép, hogy kioldja a köteleket.

- Én Nicky vagyok. Nicky Lewis- mutatkoztam be az álnevemen- De mondd még egyszer, mi a családnevetek?

- Winchester- mondják egyszerre. Basszus. Leesett. Bobby ismerősei. Hallottam őket párszor telefonálni. Hát mit is mondjak elég hírhedtek.

- Baszki- nyögöm ki, és előkapom a telefonom, hogy felhívjam Bobbyt.- Abba a jó kurva életbe, nem hiszem el...-mondom idegesen majd elkezdek kifelé sietni a házból, viszont Dean elkapja a karom és visszaránt.

- Egy köszönöm jól esett volna, amiért megmentettük a segged- mondja, majd a végére magára húz egy csibészes mosolyt.

- Eressz el- mondom szinte suttogva. Ennek ellenére nem hogy elengedne, az arcomba öntenek egy adag szenteltvizet. Annyira meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni.

- Nyugodjatok már le nem vagyok szörny- akadtam ki- Te meg most azonnal eressz el, vagy golyót röpítek a lábad közé- mondandóm végére előkaptam a pisztolyom és az említett területhez tartottam a fegyvert.

- Oké oké oké. Nyugalom-mondja szőkeség, majd hátralép egyet. Én újra előveszem a mobilom, majd a fiúkra szegezve a fegyvert tárcsázom Bobbyt.

- Ne akadj ki-szól bele elsőként férfi.

- Még hogy ne akadjak ki?!! Szépen kértelek, hogy ne küldj nekem bébiszittert.. Erre kettőt is.- kiabálom.

- Tudom, de nem vagy a legjobb passzban, és egyedül kevés lettél volna.

- De akkor is Bobby. Miért pont ők?- kérdezem valamivel halkabban. Szemem sarkából látom Dean és Sam meglepődött és egyben kicsit sértődött arckifejezését.

- Mert ők profik. Nem mintha te nem lennél az, csak érted...- magyarázkodik az öreg.

- Jó mindegy. Majd ha odaértem, megbeszéljük.-mondtam majd rácsaptam a telefont.

- Köszönöm szépen a mentést, most már mindenki mehet a dolgára- mondtam.- A soha viszont nem látásra.

- Állj meg Anne- szólt utánam Dean, bennem pedig megállt az ütő. Csak Apa hívott így.

- Mit mondtál?- néztem mélyen a szemébe, miközben kezem egyre inkább rászorított a pisztoly markolatára.

- Csak annyit, hogy á...- pisztolyom eldördülése belé fojtotta a szót. Szerencséjükre a plafonra céloztam.

- Nincs jogod hozzá- könnyeimmel küszködve motyogtam- Te nem hívhatsz így- kiáltottam fel, majd meg sem álltam az autómig, ezzel otthagyva őket. Gyors bepattantam a kormány mögé, majd jócskán átlépve a sebességkorlátot száguldottam el a motelig. Szinte feltéptem az ajtót majd összepakolva rekord gyorsasággal jelentkeztem ki a recepciósnál. Immár felpakolva mentem a kocsimhoz, hogy minél hamarabb elinduljak, de természetesen még az Isten se kedvel engem, mivel pont beparkolt mellém az Impala, benne a két jómadárral.

- Hé, hé, hé, állj meg. Mi a baj, Roxanne? Mi nem akartunk bántani- mondta Sam mellém sétálva.

- Hagyjatok békén, jó? Nincs szükségem senki sajnálatára, csak 1 üveg whiskyre. Szóval engedjetek.- ezzel bepattantam a kocsiba majd faképnél hagytam a két vadászt.

Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~Where stories live. Discover now