Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~

2. Évad 1. rész Miért nem hiszitek el, hogy én vagyok az?

Már 1 éve annak, hogy Roxanne a pokolban sínylődik.

Lena Ross nagyon megszenvedte barátnője elvesztését. Hetekig ki sem mozdult a szobájából,és rengeteget sírt. Rettenetesen hiányzott neki a lány, és nagyon bántotta, hogy nem tud semmit sem tenni, hogy visszahozza..

Bobby Singer alkoholba és munkába fojtotta bánatát. A három fiatal előtt mindig megjátszotta magát, hátha az erőt ad nekik. Viszont ha egyedül marad, megsiratja a sajátjaként szeretett lányt.

Sam Winchester éjt-nappallá téve a könyveket és a laptopját bújja megoldást keresve. Kivéve, mikor barátnőjét próbálja vigasztalni, ahogy az meg is ígérte..

Dean Winchester.. Alkoholba és munkába fojtja bánatát, és csak akkor sír a szeretett nő miatt, ha senki nem látja. Rengeteg démont és más egyéb szörnyet vallatott ki, hátha információhoz jut. Persze az angyal barátjától, Castieltől is kért segítséget, hiszen az angyal már kimentette őt egyszer a pokolból. Sajnos ő sem tudott segíteni a vadásznak, mivel most nincs ereje teljében. Crowleyt pedig furcsa módon nem tudják megtalálni..

--- Roxanne Black ---

Kín. Szenvedés. Fájdalom.

Ezek a szavak jutnak eszembe, ha eszembe jut a pokol. Elevenen él bennem minden ott töltött pillanat. Már soha nem leszek ugyan az a Roxy, mint azelőtt...

Rengeteget kínoztak. De odalent, kaptam egy.. Hm.. Kiképzést. Az engem kínzó fekete-szeműek sokszor szórakoztak úgy, hogy más pokolra jutott lélekkel zártak össze. És küzdenünk kellett. A vesztest kétszer annyi ideig kínozták. Sokáig vállaltam magamra az extra-kínzást, de egy idő után belefáradtam..

Emlékszem Dean azt mesélte, hogy földi idő szerint 4 hónapig volt lent, de neki ott az 40 évnek tűnt. Most megértettem. Én 1 teljes évig voltam lent.. De nem tudom, hogy juthattam ki..

Ennek 1 napja, hogy újra „élek". Most a Dél- Dakotai Pierre városában vagyok. Ide lettem eltemetve, mivel a szülő városom.

Miután feltámadtam, elgyalogoltam a városba. Egy gyorséttermet láttam meg először, így oda mentem. Éhes is voltam, szóval kapóra jött..

Nagyon meglepődtem, mikor pénzt találtam a zsebemben. De legalább tudtam enni, és maradt pénzem buszjegyre is, hogy vissza tudjak menni Sioux Fallsba.

4 óra döcögés után leszálltam. A busz állomástól kb 2 kilométert gyalogoltam, mire a roncs telephez értem. Otthon édes otthon, gondoltam magamban, majd sietősebbre vettem a lépteim. Mikor az udvaron megláttam az Impalát, rengeteg emlék suhant át az agyamon.. Kellemes, szenvedélyes emlékek.. Felkocogtam az ajtóhoz, majd benyitottam. Vagyis benyitottam volna, ha nem lett volna zárva.

 Csengettem.. Majd türelmetlenül kopogtam, mire meghallottam egy dörmögő hangot, ami azt kiabálta: Megyek már, nem kell kiverni az ajtót. Felnevettem, majd tekintetem összetalálkozott Bobby Singerével.. Amilyen lendülettel tépte fel az ajtót, olyannal zárta is vissza.

- Héé, Bobby, én vagyok az-kiabáltam. Pár perc múlva már 3 szempárral találtam szembe magam. Na meg egy jó adag szenteltvízzel az arcomon. Utána jött az ezüst és stb stb..

- Ne már, srácok, miért nem hiszitek el, hogy én vagyok?-mondom nevetve, mire Dean nagyon szorosan megölel, majd csókot nyom ajkaimra.

- Dean, engedj el légyszi, megfulladok-mondtam szuszogva. Erre csak nevetett egyet, majd hátrébb lépett. Alig kaptam rendesen levegőt, jött a következő nagyonhiányoztálezértmegfojtalak- ölelés Lenatol. Viszont ő elsírta magát. Hátát simogatva nyugtatgattam..

- Nyugi Len, itt vagyok most már.. És soha többet nem megyek el, megígérem neked.

- Úgy hiányoztál, te liba- mondta még mindig könnyes szemekkel, igaz már nevetve.

- Én is szeretlek, igen-mondtam, majd megöleltem Samet, és Bobbyt is.

Aznap még rengeteget beszélgettünk.. Majd előkerült a kérdés.. Mi is történt a pokolban.. Erre azt hazudtam, hogy nem emlékszem.. Pedig minden egyes perc örökre beleégett a fejembe..

- Na de én most elmegyek aludni, mivel rengeteget gyalogoltam miattatok- mondom nevetve, majd ásítok egyet.

- Megyek veled. Jó éjt-mondja Dean, majd elköszönve a többiektől felvonultunk a szobánkba. A helyet Dean illata töltötte be, amit persze imádtam. Beérve be is ugrottam az ágyba. Viszont észrevettem valamit.. Mégpedig azt, hogy az egyik pólóm volt a párnahuzat..

- Dean, ez micsoda?-kérdeztem a férfitől nevetve.

- Oh, hát öhh.. Izé...-hebegte. Zavarban volt, ami nagyon tetszett.- Nagyon hiányoztál,tudod? És kezdtem azt hinni, hogy soha nem látlak viszont. És így,legalább éreztem az illatod.

- Ez nagyon édes-mondom, majd megpuszilom az arcát. -Te is hiányoztál nekem.. Vagyis hatalmas hiányérzetem lett, miután visszajöttem.-javítom ki magam.. Basszus, remélem nem kérdez rá..

- Roxy. Én is megjártam már a poklot, és tudom, hogy emlékszel. Hogy minden egyes pillanat és érzés, beleégett a fejedbe..- hát nincs szerencsém. De neki ezt elmondhatom, hiszen tudja, miket élhettem át.

- Igen. Mindenre pontosan emlékszem Dean.. És borzalmas volt.. A rengeteg kínzás, vér és szenvedés..-mesélem. Ezen emlékek hatására könnyek gyűlnek a szemembe..

- Nyugodj meg hercegnő. Megoldjuk. Együtt.- mondja, majd gyengéden megcsókol.. Rövidesen el is aludtam.