Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~

6.rész Szeretlek, Dean

  Egy kis semmit tevés után felkaptam magamra egy szaggatott farmert, egy fekete pántos atlétát,majd rá egy kockás inget. Igen, ez az én sttílusom.

Hála az égnek, Bobby már meggyógyította a szerelmem, így felkaptam a kulcsot és kimentem. Egy nagy lepedővel volt letakarva. Mielőtt leránthattam volna a lepedőt az autómról, Dean hangja ütötte meg a fülem. Pedig mikor rohantam ki a házból,úgy láttam, hogy aludt.

- Hát te hová mész?-kérdezte.- És az meg mi ott mögötted?

- Egy, van egy kis.. dolgom-kerestem fejben a megfelelő szót egy pillanatig- Kettő, mégis milyen jogon beszélsz így az én drágámról?-ekkor megfordultam, és lerántottam a leplet a járgányról. Kissé drámaian sikerült..- Ő egy 1969-es Chevrolet Camaro. Z28-as. Ő életem szerelme, úgyhogy vigyázz a szádra. Ha megbántod, velem gyűlik meg a bajod.-mondtam el neki határozottan.

- Azta.. Wow.. Gyönyörű autó. Igaz nem szebb az én Babym-nél, de lehet második a ranglistán- nézett hol rám, hol az autóra. Én csak megforgattam a szemem.- És milyen dolgod is van?

- Hát.. igazából semmi,csak Lena sincs itt, Bobby szerintem lepihent, így gondoltam elmegyek kicsit. Csak vezetek, feltekerem a rádiót, és kiszellőztetem a fejem.-mondtam. Dean szemében valami csillogást fedeztem fel.. Olyan szép szemei vannak.. Könnyen el lehet veszni bennük..

- Én ugyan így szoktam tenni, ha már zúg a fejem.. Megértelek.. Menj csak, nem tartalak fel-mondta,majd elindult vissza a házba. Hirtelen utána szóltam.

- Nem jönnél velem?- tejoeg...- Vagy nem, hagyjuk felejtsd el- magyarázkodtam zavaromban.

- Veled megyek- mondta majd odakocogott az ajtóhoz.- Kíváncsi vagyok, hogy vezetsz.- kacsintott rám. Hát jó. Ő akarta.

Elindultunk kb 10 perce.

- Azt hittem tele lesz rózsaszín kis cuki díszekkel. Meg az az undorító szőrös kormány-huzat is lesz.. Brr..-mondta, miután mindent megnézett. Én csak felnevettem, majd vezettem tovább.

Öt perc múlva Dean újra megszólalt.

- Van egy ilyen király autód, és csak ilyen nagymama-módban mész vele?-kérdezte.

- Oh, csak várd ki, míg kiérek a városból.-pillantottam rá. Amint megláttam a város határában álló köszönő táblát, feltekertem a rádió hangerejét, és csak adtam a gázt. Imádtam ezt az érzést. Ilyenkor nagyon szabadnak éreztem magam.a rádióban a Halestorm- Love bites szólt. Tökéletes.

- Na ez már igen- mondta hangosan Dean, hogy halljam is a rádiótól. Elmosolyodtam.

Fél óra múlva megálltunk tankolni. Bementem fizetni. Vettem még rágót, és Dean örömére egy rózsaszín illatosítót. A visszajáróval együtt kaptam egy cetlit, amit már csak a kocsiban ülve néztem meg. Egy telefonszám... Összegyűrtem, majd eltettem a zsebembe.

- Mi az? Minden oké?-kérdezte Dean felém fordulva.

- Igen persze-mosolyogtam vissza rá.- Indulhatunk?- válaszul csak bólintott,majd előre fordult az ülésen. Felbőgettem a motort,majd nekiindultam. Újra száguldottunk. Imádom ezt az érzést. Még egy ideig mentünk, majd Bobby ideges hívása miatt, visszafordultunk. Rengeteget beszélgettünk. Arról hogy milyen kapcsolata van Sammel, és nekem milyen Lenaval. Aról, hogy ő már a poklot is megjárta, hallottam Cas-ről, aki sajnos elfoglalt a menny dolgaival. Hát, akkor nem lesz a legboldogabb,ha megtudja ,hogy néhány szárnyas cimboráját kinyírtam.. nah mindegy. Elmondta, hogy Káin bélyege miatt volt már démon is. Azt a..

Sajnáltam Deant. Rengeteg rossz dolgot élt már át, mégis itt van, és mosolyog.

Aztán itt vagyok én. Elmeséltem neki kb az egész életem. Hogy anyámról nem tudok semmit, és csak Len van itt nekem. Meg Bobby.

- Most már én is itt leszek neked hercegnő.- láttam a szemem sarkából, hogy engem néz. Aztan legördült az arcomon egy könnycsepp. Amit követett jó pár. De visszafogtam magam, elvégre is vezetek. De abban nem fogtam vissza magam, hogy gyorsítsak. A műszerfalra le se néztem, így nem tudtam pontosan hány km/h-val száguldok. De az biztos, hogy sok. Erre Dean is figyelmeztetett.

- Hercegnő, ez így sok lesz. Nyugodj meg kérlek. Átveszem én, csak nyugodj le.-hallottam a hangjában, hogy aggódott, és félt egy picit.

Lassítottam.. Szépen fokozatosan.. Majd villogást vettem észre a visszapillantó tükörből.

- Oh, basszameg!- újra gyorsítottam. Dean segített lerázni a rendőröket, úgy hogy mondta, hol kanyarodjak le. Egy erdős részhez értünk.

- A következőnél bekanyarodsz az erdőbe, lámpákat le, és tűnjünk el a fák közt.

- Rendben.- majd megtettem amit kért. Mivel a rendőröket rendesen lehagytuk, nem láthatták, hogy bekanyarodtam, szóval minden oké. Szusszantam egyet. Azért.. Ez egy kicsit meleg helyzet volt. Dean ugyan így. Nézte a fákat, én meg Őt. Majd hirtelen felindulásból, kezeim közé vettem az arcát, és hevesen megcsókoltam. Éreztem rajta, hogy meglepődött, de rögtön viszonozta. 2 perc után már az ölében találtam magam. Aztán elkövettem egy végzetes hibát..

- Szeretlek Dean- majd ahogy kimondtam esett le a dolog. Basszus. Basszus basszus Roxy. Hogy lehettem ennyire idióta..