Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~

2.Évad 6.rész Viszlát, Bobby

Másnap

Egész éjjel itt ültünk a kórházban. Rengeteget sírtam..

- Tessék Roxy, hoztam neked is kávét..- szól hozzám Sam, majd kezembe adja a kis poharat.

- Köszi Sam- szólalok meg rekedt hangon. Amint megiszom a gőzölgő italt, megállítom a szembe jövő nővért.

- Kérem, elmondaná, milyen állapotban van az apám?- kérdezem.

- Sajnálom, de nem mondhatok semmi biztatót. Rengeteg vért veszített, és kiszáradt.. Ha gondolja, most bemehet hozzá.

- Köszönöm- válaszolok ajkamat harapdálva, nehogy elsírjam magam megint..

Rögtön be is megyek a kórterembe. Bobby gépekre van kötve, rengeteg seb van az arcán. Leülök az ágya melletti székre, és kezét fogva újra sírni kezdek.

- Bobby, kérlek. Szükségem van rád, nem hagyhatsz itt. -Sírom, és fejemet ráhajtom az ágyra. Közben egy pillanatra sem engedem el kezét..

Már órák óta itt ülök mellette. És nem történik semmi. Aztán idegesen felpattanok, és kirohanok a szobából. Az első szembe jövő orvoshoz lépek, és belemarkolva köpenyébe, a falhoz szorítom.

- Tegyenek már valamit. Nem halhat még meg. Szóval most azonnal bemegy abba a kórterembe, és mindent megtesz azért, hogy jobban legyen az apám. De ha valamit elront, és ő meghal, szörnyű dolgot művelek önnel, dokikám- mondom neki idegesen. Közben arca egyre jobban vörösödik, alig kap levegőt.

- Roxy, úristen, engedd el- hallom meg Dean hangját, majd leszed az orvosról.- Roxanne, kérlek. Ezzel nem segítesz.

- De Dean, én nem fogom túlélni, ha meghal- sírom el magam, majd vállába fúrom arcomat.

- Shh, hercegnő.. Nyugodj meg, minden rendbe jön.- próbál lenyugtatni. Ezután visszamegyünk a kórterembe, és csak várunk..

Bobby kezét fogom, aztán megérzem, hogy megmozdítja ujjait.

- Bobby, Bobby.. Itt vagyok. Jobban leszel, ígérem- pattanok fel. Erre a többiek is az ágy köré állnak.

- Roxy- mondja nekem Bobby, gyenge hangon.

- Nyugodj meg Bobby, szólok az orvosnak- mondja Jody, és kimegy.

- Örülök, hogy látlak titeket.-mondja mosolyogva. Nagyon fáj így látnom őt.

- Nyugi Bobby, rendbe jössz. Különben ki vigyázna a seggünkre- viccelődik Dean. Erre Bobby is elneveti magát erőtlenül.

- Idióták- mondja, majd lecsukja szemeit. A gépek megőrülve csipognak, majd a monitorra felnézve látom meg, hogy nincs szívverése..

- Nee Bobby. Ne halj meg kérlek- sírom el magam, majd mikor beérnek az orvosok, Dean könnyes szemekkel kivezet a szobából. Kintről figyelem, ahogy az orvosok Bobby életéért küzdenek. Aztán az egyikük az órájára pillant, és kikapcsolják a gépeket.

Ekkor a földre zuhanok, és csak sírok..

Meghalt. Nem tudom elfogadni.. Mintha az apám lett volna.

Aztán a fejem iszonyatosan fájni kezd, és úgy érzem, mintha a lelkemet ki akarná valami tépni a mellkasomból..

--- Dean Winchester ---

Meghalt. Amint lekapcsolták a monitorokat, Roxanne a földre zuhan, és szív- fájdítóan sírni kezd. Teste rázkódik, aztán hirtelen a fejéhez kap. Szaporán veszi a levegőt, majd felordít.. Jaj ne.. Csak ne az legyen, amire gondolok..

Megjelenik Cas, és felgyorsulnak az események. Roxanne feláll, majd rámnéz. Aztán a szeme átfordul, és fekete lesz..

- Hol voltál eddig angyalom? -kérdezi Castielt. Nem hagy időt az angyalnak, egy csukló mozdulattal a falhoz dobja. Csettint egyet, és az összes orvos, és nővér elájul.

- Roxy. Fejezd be kérlek. Próbáld meg leküzdeni- mondom, majd elindulok felé.

- Ne gyere közelebb, Winchester. - feltartja kezét, mire nem bírom megmozdítani lábaimat. Bobby élettelen testéhez lép, és csókot nyom az öreg homlokára.- Viszlát, Bobby.- amint ezt kimondja, eltűnik.