Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~

4. rész ..Fel kell vegyek egy szexi csajt..

Este

A torkom ki van száradva, a fejem pedig rettenetesen fáj. Lassan felülök, és körbe nézek a szobában, majd apránként bevillannak a tegnap este történtek. Közben elcsoszogtam a mosdóba megmosni az arcom. A tükörképemet meglátva szinte megijedtem... Madárfészekre emlékeztető haj, elkenődött rúzs és szempillaspirál.

Körülbelül 10 perc alatt elviselhetőbb kinézetet varázsoltam magamra és lebattyogtam a konyhába, ahol ott ült a testvérpár, és a vendéglátóm.

- Jó reggelt, akarom mondani estét- köszöntem nekik, majd rájöttem, a sötétből, hogy este van.

- Nahát Csipkerózsika, már azt hittük fel sem akarsz kelni... -viccelődött Bobby.

- Aham, nagyon jó- feleltem rá sem nézve, mivel éppen a fájdalomcsillapítót kerestem.

- Jobb oldal felső polc-mondta Bobby. Rápillantva elmosolyodtam majd egy „megmentettél" nézéssel jutalmaztam meg. Majd megfordultam, és a gyógyszerért nyúltam. Legalábbis próbáltam. Mert az a 160 centim nem volt elég ahhoz, hogy le is tudjam venni. Ugráltam, nyújtózkodtam, szinte mindent bevetettem az ügy érdekében, mégsem jött össze. Majd pár perc szenvedés után egy kezet éreztem a derekamnál, és egy izmos, talán túl ismerős mellkast a hátamnak nyomódni.

- Tessék, napsugaram- kacsintott rám Dean egy csibészes mosollyal az arcán. Én csak kikaptam a kezéből egy dobozt és elmormogtam egy „köszönöm"-re hasonlító valamit. Kinyitva a hűtőt kaptam magamhoz egy flakon vizet, majd a gyógyszerre megittam kb a felét. Miután végeztem ezzel a kis akciómmal, rájöttem, hogy éhes is vagyok most már.

- Ki éhes?- kérdeztem a társaságtól- Rendeljek pizzát?- annyi volt a válasz, hogy Dean a magasba lendítette a a hüvelykujját, Samtől kaptam egy hmm- szerű valamit, Bobby csak biccentett. Majd Sam felém nyújtott egy cetlit amire 3 féle pizza volt felírva- Rendbeeen- sóhajtottam majd előkaptam a telefonom.

1 óra múlva

Már baromi éhes is vagyok, unatkozok is, mivel a fiúk csak a könyveket bújják, ahhoz pedig nincs még erőm. Ekkor megszólalt a csengő.

- Megyek- kiabáltam majd felkapva a pénztárcám az ajtóhoz siettem.

- He...lló. Hol a pizza?- néztem értetlenkedve az előttem álló férfire. Ekkor felvillantotta a fekete szemeit, és a torkom után kapott.

- Basszus- szuszogtam már vagy öt centire a talajtól. Elkezdtem kapálózni, és ütni ahol csak értem, de egy démon ellen nem sokat tudtam tenni. Gondolom a többiek furcsállták, hogy mennyi ideig vagyok oda, vagy nem is tudom, de már csak a démon sárgán villogó szemeit láttam majd a földre estem. Sam kapart fel a földről.

- A kaját meg persze, hogy nem tudta volna elhozni. Amúgy köszi, Sam.- zsörtölödtem.

- Természetes- kacagott a férfi majd visszavonult a szobába. Mögötte állt Dean a démonölő kést a kezében tartva.

- Ohh akkor neked is köszi- mondtam majd lábujjhegyre állva nagy nehezen adtam egy puszit az arcára. Ezután kissé durcásan az éhség miatt vágódtam le a kanapéra.

Másnap

Mivel nem nagyon tudtam aludni, így reggel fél 6 körül elmentem futni. Ritkán van hozzá energiám, de nagyon szeretem. Miután visszaértem már a többieket is ébren találtam.

- Hát te? Igazán szólhattál volna ha elmész.- dorgált meg Bobby.

- Csak elmentem futni. Nem vagyok kislány, Bobby, hogy szóljak minden egyes lépésemről- huha, ez lehet túl flegma lett.- Amúgy is. Találtam egy ügyet....

10 nap múlva..

Egy szellem volt. Amolyan, rutin-vadászat volt már nekem. Vagyis csak részben. Mivel nem egyedül voltam, hanem a Winchester fivérekkel. Ennek már 4 napja. Most az Oklahomai Beaver-be tartok, a legjobb barátnőmhöz. Nagyon régóta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel. Együtt tanultuk ki a vadászat minden apró kis részletét. Együtt szeltük át az országot,együtt vadásztunk. Körülbelül 1 hónapja láttam utoljára. Hát igen.. összevesztünk. Aztán amint végeztünk az üggyel, megbeszéltük,hogy tartsunk egy kis szünetet,mert egymás agyára mentünk már.. De ennyi idő éppen elég is volt, úgyhogy végre minden visszatérhet a régi kerékvágásba.

- Már nemsokára ott vagyok érted,nyugi. Na szia-mondtam a telefonba,majd letettem magam mellé az anyós ülésre. A rádióban az AC/DC Thunderstruck szólt, így feltekertem a hangerőt.

5 perc telhetett el azóta,hogy Lenaval beszeltem, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Dean neve állt.

- Halo-szoltam bele. Köszönhettem volna szebben is, na mindegy..

- Szia neked is. Merre jársz báránykám?-mondta nyálasan.

- Messze. Beaverben.

- És megkérezhetem, mit csinálsz arra?-érdeklődött.

- Csak kinyílt ott egy csini kis ruci-bolt, és belehalok, ha nem vásárolok be-nyávogtam a telefonba. Ezalatt a pár nap alatt egész jó lett a kapcsolatunk ahhoz képest, ahogy elkezdődött. Közben a háttérből meghallottam Sam nevetését.

- Jujj az nagyon izgi. De most komolyan. Hogy-hogy oda mentél? Jöhettél volna velünk is..-reagált vissza komolyabban.

- Fel kell vegyek egy szexi csajt, aztán megyünk vissza Bobbyhoz. Nem enged vadászni, amíg ki nem gyógyít rendesen-válaszoltam. Most hogy így belegondolok, Sam és Lena nagyon összeillenének.

- Szexi csaaj?-húzta el az a-t.- Rendben. Sammyvel kinyírunk egy ghoul-t, és majd megyünk mi is. Pár nap és újra látlak virágszálam-magyarázott.

- Nem vagyok virágsz...-nem tudtam végigmondani, mert kikanyarodott elém egy barom, így tövig kellett tapossam a féket,hogy ne ütközzünk. Az autó csikorogva,de szerencsére megállt, pár milliméterre attól a baromtól.

-Hé, Roxy,mi történt, minden oké? Jól vagy?-kérdezte megállás nélkül Dean. Még nem tudtam válaszolni, csak dudáltam egyet.

- Egy..Pillanat srácok- mondtam lihegve az idegtől. Kiszálltam a kocsiból, majd jól lehordtam a sofőrt. Rengeteg káromkodással persze. Majd visszapattantam a kormyány mögé, és elindultam.

- Hahó- szólt bele most már Sam.

- Itt vagyok bocsi. Csak egy barom kikanyarodott elém, és épp hogy megusztam a koccanást.. De kutya bajom,nyugi.

- Hála a jó égnek Roxy-hallottam Dean hangján,hogy megkönnyebbült.

- Nocsak, Dean Winchester, csak nem aggódtál értem?-kérdeztem kacérkodva.

- Nem. Vagyis. Jó Roxy, most mennünk kell, majd később hívlak, vigyázz magadra. Szia-hadarta Dean. Elköszöntem,majd nevetve folytattam az utamat.

Sziasztook, tudom nem ma kellett volna kiraknom ezt a részt, de be kell valljam, nem bírtam megvárni a holnapot😂😂😂