Ments meg, Winchester ~BEFEJEZETT~

8. rész Dupla alku

1 órával később

- Kérem vissza az apámat-mondtam a démonnak határozottan. Igen,megidéztem egy keresztúti-démont. Nagy hülyeség, de nem tudtam mást tenni. Szükségem van rá.

- Hát.. mostanában nehéz idők járnak a pokolban.. És rengeteg démont öltél meg, így....-mondja a démon.

- Egy év. Egy év, és vihettek is a pokolba.-mondom.

- C-c-c.. Egyszer már egy ilyen alku köttetett. Én másabb vagyok.. és persze pár év el is telt azóta.

- Akkor legyen.. Legyen fél év.- mondom ki. És az alku meg lett pecsételve a csókkal.

- Viszoont.. Nem kapod vissza az apádat..-mondta a démon.

- Micsoda? De hisz megpecsételtük az alkut-mi? Miről beszél ez?

- Tudod, én hozzáfűztem, hogy fél év, és csak válthatsz pár szót a faterral. Várlak a pokolban.-mondta és el is tűnt. Ekkor megjelent előttem...

- Apa..

--- Lena ---

Nagyon félek.. Ha történik valami vele, nem biztos, hogy túl fogom élni. Szinte már a testvérem. Ők mentettek meg, az apjával, Williammel. És ezt soha nem fogom tudni meghálálni..

Mikor William meghalt.. Minden erőmmel azon voltam, hogy lelki támaszt nyújtsak a lánynak. Nehéz volt, mivel apámként tekintettem Willre.

És most, nem ismerném életem szerelmét, ha Roxanne nincs..

Dean.. Na igen.. ő is nagyon rosszul viseli ezt az egészet. Alig alszik, folyamatosan a telefonját bámulja, hátha kap valami hírt a lányról. Rengeteg vadásszal beszéltünk, hátha tudnak róla valamit.. De hiába.

--- Sam szemszöge ---

1 hét. Ennyi ideje tűnt el. Lena, a bátyám, Bobby.... Mind azon dolgozunk, hogy megtaláljuk.

Lena nagyon maga alatt van.. Azóta alig alszik, nagyon keveset eszik.. Nem tudom mi lesz, ha ez így megy tovább..

--- Roxanne szemszöge ---

Újra úton vagyok. Ordít a rádió, de bent.. Bent a fejemben nagyobb a zaj..

-Anne.. Kislányom.. Mit tettél?-kérdezi apám szomorú tekintettel.

- Apa. Nem tudom hogyan tovább. Hiányzol, minden egyes nap. Rengetegszer látom álmomban azt a szörnyű napot..

- Nyugodj meg kérlek..-lép közelebb, és vállamra teszi kezeit. Eddig bírtam, magamhoz ölelem, és arcom a vállába fúrva zokogok.

- Nem tudok... Én.. Én szerelmes lettem. De úgy néz ki rossz emberbe..

- Kislányom.. Ó, drága Anne.. Emlékszel mit mondtam neked utoljára?- simogatja a fejem, hogy lenyugtasson. Persze, hogy tudom...- Megígértem neked, hogy veled leszek. Mindig veled leszek kislányom.. És tudom, hogy nem egészen az történt, amire te gondolsz.

- Akkor mégis mi,apa? Mit láttam rosszul?

- Menj, beszélj vele. Kellesz neki. És Lenanak is. Meg a vén Bobbynak is-mosolygott rám. Mindig meg tud nevettetni..

- Rendben apa.. köszönöm..-ölelem meg újra.

- Viszont, ez nagy felelőtlenség volt tőled ez az alku..

- Tudom apa.. de mást nem tudtam tenni..- mondom megbánó hangon.

- És hogy fogod elmondani nekik..?

- Basszus.. erre nem is gondoltam.. Oh istenem.. Lena megöl, ha megtudja..

- Abban biztos vagyok-nevetett fel- A lényeg, hogy mondd el. Minél hamarabb. Most mennem kell, lejárt az időm.... Vigyázz magadra kislányom-majd egy gyors pillantás, és eltűnt a szemeim elől.

Felelőtlenség volt tőlem ez az alku. De tényleg nem volt más lehetőségem.. De ezt a fél évet, ki fogom használni. Elmondani nem tudom hogy fogom majd... de most a lényeg az,hogy vissza kell mennem Lenahoz. Szükségem van rá..

Dean pedig.. nem hiszem, hogy tudnánk folytatni azt a... kapcsolatot. Ezt elrontotta, és nem fogok tudni úgy a szemébe nézni, hogy ne pörögjön le előttem újra és újra az a jelenet.

Egyszer csak megjelent a mellettem lévő ülésen egy szövetkabátos alak. Ijedtemben majdnem belehajtottam az árokba, de végül megúsztuk..

- Te meg mégis ki a franc vagy? És hogy kerültél az autómba?-kérdeztem, néha ránézve az alakra. Gúnyos mosolyra húzta ajkait.

- Én Crowley vagyok, a Pokol Királya. És hallottam a kis alkudról..-mondta.

- A pokol királya.. Az én autómban.. Az jó..-nagyon meglepődtem.- És ismerjük egymást? Vagy miért vagy itt?

- Sok a kérdés.. Te nem ismersz engem, de én téged igen. Mivel egy bizonyos, Dean Winchester ágyasa vagy.

- Nem vagyok senkinek az ágyasa. A barátnője vagyok. Vagyis csak voltam, 1 héttel ezelőttig.

- Jaj igen.. Hallottam róla. És ezért kötöttél egy igencsak rossz alkut?- érdeklődött.

- Nem csak azért.. Egy ideje már gyűltek bennem dolgok, és most szükségem volt erre. De még mindig nem tudom, hogy miért kerestél fel engem.

- Azért, mert nem szeretném, hogy Winchester bratyó kinyírjon engem, mikor pokolra kerülsz. Így arra gondoltam, hogy segítek neked. Ha szeretnéd, kihozlak a pokolból.

- Mit kérsz cserébe?- semmi nincs ingyen.. főleg nem akkor, ha egy démon segít neked.

- Rögtön a lényegre térünk.. Ez tetszik. Igazán jó démon lehetnél.

- Mondd már légyszives.

- Öld meg az anyámat.- mondja ki. Mi? Van anyja?

- Neked van anyád? De hiszen démon vagy..

- Tudod a démonok emberek voltak, csak haláluk után, rengeteg kínzás árán démonná válunk. És az én anyám, egy 300 éves boszorkány. Elhagyott, mikor még gyermek voltam..-meséli.

- Rendben. Megteszem.-adtam be a derekam..Hiszen csak 31 éves vagyok, még szeretnék élni.

- Nagyon jó. Mihamarabbi viszont látásra aranyom-mondta, majd el is tűnt. Remélem be fogja tartani az ígéretét.

Egy ideje vezetek. Hirtelen előveszem a telefonom, majd bekapcsolom. Rengeteg nem fogadott hívás, hangposta üzenetek, SMS-ek..

Lenat tárcsázom..

- Szia Lena-szólok bele.