🐺Farkasok🐺//HyunIn\\ ✔

7.rész

*Jeongin*

Másnap viszonylag korán keltem, és mentem be a suliba. Amint be értem az osztályba Márkék egyből oda jöttek.

-Hello Ginnie!-Csapott a hóna alá Mark és meg dörzsölte a hajam.

-Naa!!-próbáltam meg szabadulni tőle de nem igazán engedte.-Márk!-mondtam neki mire nagy nehezen el engedett. 
Szemet forgattam és már mentem volta oda a padhoz ahol eddig ültem mikor láttam, h ott ül valaki.

-Hey Ginnie! Nem ülsz oda hozzánk? Most, h meg jött Minho nem hiszem, h engedni fogja, h a padjában ülj.-szolt oda Márk.

-Minho? Miért ne engedné?-néztem rá.

-Mert ő ilyen magának való. Senkivel nem beszél, senkinek nem engedi, h mellé üljön. Egyedül van mindig.

-Hát.Én azért meg próbálom.-vontam meg a vállam.

-Rendben, de ha nem engedi mi mellénk még mindig le ülhetsz!-vigyorgott rám Márk.

Mosolyogva bólintottam majd oda mentem a padhoz ahol eddig ültem. Csk nem lehet annyira rémes ez a Minho fiú.

-Szia..-kezdtem bele de egyből közbe vágott.

-Nem!-mondta majd fel tette a székre a lábát.

-Figyelj..Én csk..

-Mondom nem!-tette fel a székre a másik lábát is.

Sóhajtva hagytam ott a fiút. Tényleg rémes. Oda mentem Márkékhoz akik mosolyogva fogadtak és engedték, h le üljek én is oda hozzájuk. El kezdődött az óra. Nagyon unalmas volt.

De mikor végre ki csengettek Márkékkal indultunk ki. Oda mentünk ahol múltkor fociztunk. Ismét hozzánk került a labda, ugyan azokkal a csapatokkal, és pozíciókkal játszottunk. Nagyon élveztem ezt a részét a napnak mikor kint focizunk.

Viszont most foci közben Márk egyik haverja véletlenül ki rúgta alólam a lábaim mikor nálam volt a labda. Fel nyaltam a betont. El eredt az orrom és a szám vére, és fel horzsoltam az arcom, térdem és a könyököm.

Márk el kísért az orvosiba. Ott el állították az orrom vérzését és le fertőtlenítették a sebeim, majd haza küldtek. Mondván, h menjek haza, ne szenvedjek itt. Mivel egyedül nagyon lassan sántikáltam ezért meg kérték Markot, h segítsen haza jutnom. Mind ketten kaptunk arra a napra igazolást.

Mark segített haza jutnom majd fel mentünk a szobámba, h együtt csináljuk meg a házinkat.

Szépen meg csináltuk a házinkat. Amint az kész volt el kezdtünk beszélgetni. Mark bocsánatot kért még egyszer a haverja nevében. És mondta, h majd meg szidja. Mondtam, neki, h nem kell hiszen csk véletlen volt. Mark nem akart engedni, de végül rá vettem. Aztán hívta az anyukája, h menjen haza mert segíteni kéne neki valamibe.

-Biztos meg leszel nélkülem?-nézett rám Mark.

-Persze! Ez nem törés csk egy kis horzsolás.-nevettem fel.

-Nagyon édesen nevetsz Jeongin.-mosolygott rám majd kicsit közelebb jött hozzám és meg simogatta az arcom.

-Köszönöm.-bújtam bele már automatikusan az érintésébe, hiszen anya is mindig így szokta simizni az arcom.

-Ugyan..-mosolygott.

Pár percig csk néztünk egymás szemébe. Szélessen vigyorogtam rá észre vettem, h egyre többet nézi az ajkaim. Már pont meg akartam tőle kérdezni, h van-e ott valami, mikor neki nyomott a falnak és hevesen meg csókolt.