Csak veled...(bakudeku)

1.rész

Deku szemszöge

- Izuku tudom, most te teszel nekem szívességet, viszont fel kell keltselek. Ha így folytatod el fogsz késni. Szóval előre is bocsánat... - Az információfoszlányok lassan szállingóztak a tudatom mélyén. Olyan kényelmes ez a sötétség. - ÚRISTEN DEKU! ALL FOR ONE VISSZATÉRT ÉS ÚJRA ÁT AKARJA VENNI A HATALMAT JAPÁN FELETT, DAIKI MEGETTE AZ ALL MIGHT FIGURÁDAT ÉS KAI CHISAKINAK VÉGRE SIKERÜLT VÁGATNIA EGY JÓ FRIZURÁT!

- Mi!? MELYIKET!?- Pattantak ki a szemeim és villámgyorsan felültem az ágyamon. Utána rájöttem, hogy nem is a szobámban vagyok. Zavartan körbenéztem a sötét nappaliban. Egy női hang halkan felröhögött a hátam mögött.

- Én ezt nem hiszem el! Felsoroltam két lehetetlen dolgot, téged meg az a nyamvadt bábu érdekel. Lehet, te vagy a legjobb ember, akivel valaha is összehozott a sors, de fiú, valahol nagyon el vagy veszve. - Dobta fel a reggelemet az egykori Lady Nagant, Kaina Tsutsumi. Fáradtan lekászálódtam a kanapéról.

- Bedőltem az olcsó trükködnek. Én már ezért is szégyenlem magam. - Sóhajtottam. - Egyébként Daiki nem buta. Már nem esz meg akármit.

- Mennyit sikerült aludnod? - Kérdezte gyengédebben.

- Pontosan három órával többet, mint neked. - Fáradtan egymásra mosolyogtunk. A szemeink alatti karikák alapján símán cosplayezhettük volna Dabit is.

- Gyere, meginvitállak egy kávéra. - Indult el a pult irányába. Az asztalhoz ültem és üressen bámultam ki a fejemből. Az ablakon kinézve egy hajnali félhomályba burkolózó Kamino-t láttam. A távolban a felkelő nap sápadt fénye jelezte, hogy lassan iskolába kéne mennem. A nő letette elém a gőzölgő bögrét. A sajátját meg össtekeverte a maradék Vodkájával. Mindenesetre az egyikünk tudja hogyan is kell élni.

- Na és milyen az új főnököd? - Kérdeztem meg. Ő csak álmosan beletúrt a pink-indigó tincseibe. Régi frizurája helyett most egyszerűen hagyta a haját hosszúra nőni.

- Még küzdök a Stockholm-szindrómával - Vigyorodott el és fenékig ürítette a poharát. - A végén még nem lesz helye az újnak.

Erre csak nevetve megráztam a fejem. Ha van ami az idők végezetéig ugyanaz marad, az Kaina-san keserédes humora.

- Viszont ez volt az utolsó ilyen alkalom! A hétvége még egy aranyos baráti gesztus, de ez már beteges jóindulat. Ember, hétköznap tanulnod kéne vagy aludnod, nem kölyköket peszrálni. "Önzősödj már meg" egy kicsit!

- Délutánonként simán át tudok járni. Ha a kicsi éppen nem az étkezőasztalt gyűjtja fel - Az egy külön történet - akkor csendesen színezget vagy legokat pakolászik. Még matekot is könnyen át tudom venni mellette. Az éjszaki műszakod meg ritkán van.

- Tök pocsék ez! Annyit segítessz, én meg továbbra is egy önző dög vagyok. Majdnem megöltelek, te meg itt vigyázol antikrisztus egyik gyermekére. - Mind ketten a kanapéban alvó kislányra néztünk. Cuki volt, mint mindig, amikor épp nem mered szociopata arcal maga elé. Tehát mikor alszik, vagy velem és az anyjával beszélget. Még csak kettő kürül járt. Sötétbarna tincsei laza fonatot alkottak. Én csináltam neki tegnap. Arcán pár égési sérülés húzódott el, amiket a fennt említett gyújtás során szerzett. Apjához hasonlóan neki is gyönyörű arany szemei voltak dús szempillákkal.

- Majdnem, Overhaulé. - Mutattam a picire, kinek a szülei alapján minimum egy yakuzája lesz nagykorában.

- Szinímák Izuku, szinonímák...

- Az agyamra mész. - kortyoltam bele a sötét italba. Egyértelműen nem az én ízvilágom. Nem mintha éreztem volna bármit is, hisz az első pillanatban leforráztam a nyelvem. Ez a nap is csodásan indul. Egy forró lé legyőz, miközben a UA-ba kéne észrevétlenül visszaszöknöm