Csak veled...(bakudeku)

5.rész

Bakugo szegszöge:

A tag láthatólag tudta mit csinál. Az is lehet, hogy csak elég masszív egóval rendelkezett, de kezdtek szertefoszlani a kétségeim. Először a műszeren megnézte Deku állapotát, majd vért vett tőle. Egy szikével, de nem én vagyok az orvos a csapatban. Mire észbekaptam már egy komplett labort állított fel. Vajon hol dolgozhat. Mármint a profiságát elnézve bármilyen kutatóintézetben dolgozhatna, de a magatartása alapján valami céget igazgathat.

- Egyébként mit is dolgozol?- kérdeztem rá miért ne alapon. Talán Dekuval nem egymás szíve csücskei, viszont van köztük valami láthatatlan szövetség.

- Gyermekorvos vagyok. - vágta rá csuklóból. Nemes egy hivatás. Úgy látszik nem akar mesélni az igazi munkájáról. Majd zavartan a mikroszóp felé hajolt.

- TALÁLTÁL VALAMIT!? - kérdeztem aggódva.

- Ha megsüketülök nehezebb lesz elárulnom. - motyogta. Az se hozná lázba ha rám esne egy zongora. Kényelmes tempóban odasétált Dekuhoz, le se szarva mennyire szétvet engem közben az ideg

Egy pillantást vetett Deku alkarjára, majd teljesen leblokkolt.

- MONDD MÁR MEG MI A F*SZ TÖRTÉNIK! Kérlek. - Tettem hozzá. A férfi még mindig mozdulatlanul állt, majd mikor épp megragadtam volna a vállát hallottam valamit. Nevetett. Először halkan, aztán már teljesen összegörnyedt. Mikor végre abbahagyta a hahotázást ennyit mondott:

- Ez a gyerek minden találkozásunkkor meg tud lepni valamivel! Egek! Tisztára mintha "j"-vel írnák a helyesírást. Ez azért még nálam is szánalmasabb.

- NE BASSZ FEL! DEKU RENDBEN LESZ VAGY SEM!? - ragadtam meg a pólójánál.

- Mint már mondtam jövök neki eggyel. A fenálló helyzetet elnézve eléggé magánélet problémának tűnik. Nekem elhiheted nincs szarabb annál, mint amikor valaki a padlón van és belerugnak. - Mi van a nyomival!? Faszom, Katsuki találj ki valamit! Egy percig lehunytam a szemem.

- Könyörgöm áruld el nekem. Deku mindkettőnknek rettentő fontos. Néztem bele mélyen a férfi szemébe.

- Oké. Akkor akár hagyhatjuk is meghalni. - Mondta unottan. Argh.... Az agyamra megy! Várjunk!

- MEG FOG HALNI!? - a rémülettől alig kaptam levegőt. Nem, az nem lehet!

- Nem, dehogy! Képletesen értettem. Nem tudom milyen viszonyban vagytok ti ketten, ám jól láthatólag fontos lehet neked. Gondolom nem vagy egy megbízhatatlan ember, tehát elárulom: Deku elég gyakran fogyaszt egy bizonyos drogot. Elég ritka a cucc, ám nem igazán éri meg az árát. Nekem például nem esetem. Igazából csak egyszer találkoztam vele... - csak beszélt, beszélt és beszélt. Én meg egy dologra tudtam koncentrálni. Megölöm. Megölöm, megölöm, MEGÖLÖM! Az a rohadt félarcú barom! A harag újabb hullámokban öntött el. Még sosem éreztem ezt a dühöt ezelőtt, csak azon az egy alkalmon.

- A középkorban az orvosok régen főleg szerzetesek vagy konzervatív egyetemeken végzett személyek voltak, akik durván vallásos családokból származtak, de ez mi a fene!? Azt hittem eltelt már pár ezer év! Hogyan képesek ennyi bénázásra? Nekem negyed órába sem telt bele miközben ezek heteket fecséreltek el erre a hülyeségekre. Én naívan azt hittem valami egzotikus méreghez van szerencsém. Miért is becsülöm én túl az emberiséget? Itt a recept. - nyomott a kezembe egy papírt, amit a hisztizése közben firkantott.

- Na várj! Hogyan bízhatok meg benne? - kiáltottam utána. Már épp indulni készült. Ő csak megvonta a vállát.

- Nem azt mondom csináld meg magadnak egy illegális laborban, hanem passzold le az orvosoknak. Bár amilyen amatőrök a most látottak alapján, akár végezhetnéd te is a piszkos munkát... - mondta, majd rám csapta az ajtót.