Csak veled...(bakudeku)

7.rész

Midoriya szemszöge:

Fáradtan keltem ki az ágyból. Hirtelen Kacchan is elkezdett mocorogni. Pár percel később a reggeli dühöngő hagjával beszélni kezdet.
- Faszom Deku, mennyi az idő? - kérdezte kicsit kómásan és másnaposan.
-8 óra múlt pár percel. - szép piros Íriszeivel rám nézett és mosolyogva mondta.
- Jó reggelt! - én kicsit elpirulva de köszöntem neki.
- Neked is! - és ezzel a lendülettel nyomtam egy puszit a homlokára. Kacchan mikor feleszmélt rövid időre rátapadt a számra, majd elment. Mármint öltözni.
- Megkaphatom az egyik pulcsid? - kérdeztem - Tudod, Denki tegnap összehányta a pólóm.
- Pillanat. - vártam egy „pillanatot" és már a kezemben is volt a pulcsi.
Mikor felvettem majdnem a térdemig ért. Bakugo rám nézett és egy pici vigyor hagyta el a száját.
- Gyorsan átmegyek a szobámba felvenni egy nadrágot.
- Oké az ajtód előtt várlak.
Átszaladtam a szobámba és felkaptam az említett ruhadarabot. Mikor kiléptem egy unott fejű szöszkével találtam szemben magam.
Kacchanal kézen fogva mentünk le a konyhába, mint mindig. Mikor leértünk csak Momo volt lent meg az a lány akiről tegnap mesélt.
- Helló! - köszöntem hangosan.
- Szia Deku!-bakugo csak egy fej bicentéssel jelezet egy jó reggelt te barmot és leült az asztalhoz. Milyen kegyes ma valaki.
- Oh, szia! Veled még nem is találkoztam.
- Üdv! Kimiko vagyok!
- Szia én Izuku va...-
- Tudom! - Nevetett rám.
Zavartan elfordultam. Időnként elfelejtem, hogy milyen híres is vagyok.
- Kérhetek egy sütit? - kérdeztem meglátva a gazdagon megrakott tálat.
- Persze! Várj ne azt, az nem olyan sütiii... - halkult el egyre jobban a lány. Én csak egy pufanás hangot halotam és egyszere minden nagy lett.
- Úr isten Deku, nagyon sajnálom, elfelejtetem megmondani a képeségem. - Darálta le egy levegővétellel.
- Miért lettek ilyen nagyok? Erre a mondatomra Bakugo felkapott és ezt mondta.
- Baszki, de hiányzott a pici Deku.
- MI VAN?-döbentemle erre a mondatra.
- Igen, az erőmet próbáltam átvinni a sütikbe. Mivel a képeségem az hogy fiatalitanítani és öregíteni tudok.
- Oh, akkor most pici Izuku vagyok?
- Aha! - mondta talán túl lelkesen is Kacchan.
- Meddig maradik így?
-kb egy hét.
-EGY HÉT!? Szólnunk kell Aizawa- senseinek! - mondtam kétségbeesetten.
- Nem ártana. - jegyezte meg Kacchan. Mikor beállítottunk Aizawához csak sóhatot egyet és azt mondta, hogy az erőnléti gyakorlatókról fel vagyok mentve. És mindezt teljesen természetesen vette. Szerintem már minden hülyeséget megszokott tőlünk. Mikor a többiek megláttak egyből odagyűltek körém.
- Cuki vagy deku!!
- Aww de édi!
- Imádnivaló! - Kacchan erre felkapott, majd elindult velem valamerre.
- Hová megyünk? - érdeklődtem
- Vásároni. Remélem nem gondoltad, hogy 1 hétig 2 méteres ruhákat fogsz hordani.
- Igazad van.- Meredtem magam elé elképzelve a jövőhetem. Mikor a bolthoz értünk Kacchen próbált minél stílusosabban felöltöztetni.
Még az a szerencse, hogy a gyerekruhák nem túl drágák. A bevásárlás után visszamentünk a koliba és aztán egész nap tanultam.
Kb fél 9 körül járunk mikor meg szólaltam.
- Nagyon álmos vagyok.
- De még van egy anyag amit meg kell tanulni.
- Majd cukin nézek, ha felelnem kell. - és ezzel a mozdulatal ki is dőltem.

Egy héttel később

Miután visszaváltoztam, Kacchanal elmentünk anyához ebédelni.
Mikor odaértünk Bakugo próbálta nem mutatni, de elég ideges volt.
- Nem lesz semmi baj. - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- Oké, oké! - Mikor beléptünk anya szorosan a karjaiba zárt.
- Szia anya.
- Izuku! Annyira hiányoztál!
- Heló. - mondta zavartan Kacchan.
- Hé, nem kell ennyire feszengened! Lazulj! - bokszolt bele nevetve a vállába. - Kicsit erőltetettnek éreztem a gesztust, de megértem őt. Még mindenki szokja az új szituációt.
- Látod, még anya is észre vette, hogy izgulsz- kezdtem el nevetni.
- Tch - motyogta morcosan.
-  Komolyra fordítva a szót! - mondta anya, és mélyen Bakugo szemébe nézett. -Nincs semmi bajom azzal, hogy Izuval jártok. Tudom, régen elég sokat bántottad őt, de az utóbbi években kiderült, mennyire rendes srác is vagy valójában. A fiam írtó jó helyen lesz melletted. - Ezen kis híján bekönnyeztem. Annyira örülök, hogy ilyen csodálatos anyukám van. - Persze igazán örültem volna pár unokának. - nevetett fel megint.
Még mielőtt bementünk volna szorosan megöleltem és nyomtam egy puszit a szájára. Az étkezőbe érvén a hangulata megint megváltozott. Hirtelen elszánt, ám szomorú lett.
- Tudjátok fíúk, az ebédes sztorit csak bekamuztam, hogy mindketten eljöjjetek. Ez a tietek. - két vastag borítékot adott oda nekünk.
- Mivan benne? - kérdeztem.
- Apád hagyta itt nektek kicsim.
- Miért? - kérdeztem.
- Izuku... Apukád nem jön vissza soha többet.