Csak veled...(bakudeku)

2.rész

A nappali plafonát pásztázva azon gondolkoztam, milyen elfoglaltság lenne jó Bakugonak. Paintballozni nem merem elvinni. Tanultam a legutóbbi esetből. Az emlék vigyort csalt az arcomra. A kollégiumi épület tanulószobáját átalakították, egy jóval modernebb változatra. Kacchanék és mi természetesen ugyan azt a helyet szemeltük ki magunknak. Valamiért egyikünk sem akart engedni, viszont nem volt olyan véres a szituáció, hogy az edzőpályán döntsük el. (Igazából Aizawa azt mondta ne merjük. Kiábrándító lett volna az alsőbb osztályok számára, ha a nemzeti hősök egy nyamvad asztalért ölik egymást az orruk előtt). Így egyeztünk meg egy barátibb meccsben. A "barátibb" szócska Kacchan agyáig sajnos nem jutott el, így konkrétan hozzávágta a puskáját szegény Todoroki-kunhoz, miután ő orvul lelőtte hátulról. Egy olyan játékban aminek pont ez a lényege. Még mindig nem tudom, milyen viszonyban áll Kirishimával, így nem akartam valami "randisabbra" vinni. A végén még kellemetlen helyzetbe hoznám őket. Amíg ezen agyaltam egy rózsaszín hajú lány dugta be az orrát a szobám ajtaján

- Csá Deku! Páran lent vagyunk a napaliban és beszélgetünk. Nincs kedved lejönni?

- Persze! Egy pilanat és jövök!

- Oké addig megvárlak itt kint.

- Rendben!

Gyorsan összepakoltam a tanulni valót és kint is voltam. Most mi van? Megmentettem a világot! Nem kell kiemelkedő tanulónak lennem!

A folyosón sétálva mindenféléről cseverésztünk. Minával nem beszélgetek  rendszeresen, tehát kikérdeztem mindenféléről. Egy darabig így folytatódott, majd zavartan közbevágtam.

- Te tudod milyen viszonyban van Kacchan és Kirishima? - Egy percig habozott, utána rám nézett.

- Tuti csak barátok! Persze vannak ilyen hirtelen fellángolásaik, de végül mindketten a friendzoneban maradtak! Tisztára, mint valami hullámvasút! Meg kell hagyni állatira örülök neki!

Gyanakvó mosollyal sandítottam rá. - Oh... Mégis miért?

- Azért, mert a barátság egy jó dolog. Ha összejössz egy barátoddal, de mégsem műköködik a kapcsolat, mindkettőt elvesztetted. - Mondta elgondolkozva.

- Kifejtenéd bővebben?

- A szerelem konkrétan megfertőzi barátságot! Utána bármilyen keményen is próbálkoztok már semmi sem lesz a régi! - A kezei ökölbe szorultak, és konokul a padlót kezdte el bámulni. Úgy látszik véletlenül feltépettem vele egy régi sebét. - Persze vannak kivételek, de ember, Jézus is járt a vizen!

Magamban igazat adtam neki. Urarakával is megváltoztak a dolgok szakítás után. Rettentően érett lány, viszont lehető legtaplóbb módon dobtam őt, amit a mai napig bánok.
Rettentően szerettem őt, viszont nem úgy ahogyan a páromat kellett volna. Jó, hogy szétmentünk, viszont ő rengeteget sérült miattam. Csak remélni tudom, hogy egyszer sikerül teljesen  túllépnie rajtam és boldog lesz Iidával. Még semmi sincs veszve! Mindketten keményen dolgozunk, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz! Bármi is történjék, ők maradnak a legjobb barátaim. Mikor leértünk, már egy csomóan voltak ott. Mina komor arckifejezése egyből egy perverz mosolyra váltott.

- Szóval most már Deku is itt van velünk úgyhogy jászhatunk 7 perc mennyországot! - én erre picit összerezzentem.

- És hogyan fog zajlani a játék?-kérdezte vigyorogva Denki.

- Beküldünk egy embert a szobába egy szemkötővel aztán beküldünk még egy embert és ki kell találni, hogy a másik embernek hogy kivel volt együtt. Ja és persze nem 7 perc lesz hanem 15. - mondta a lány határozottan.

- És nem zártok be engem senkivel, mint a múltkor! - Tettem hozzá határozottan, amit utána meg is bántam. Akaratlanul is Uraraka felé lestem, aki csak kacagva megrázta a fejét. Ne essék félreértés, nem csaltam meg őt ott, de ez volt az első repedés a makulátlannak tűnő kapcsolatunkon.

- És nem zárjuk be megint Dekut, egy másik lánnyal! - Jelentette ki nevetve Mina.

Elsőnek Tokoyamit és Denkit küldtük be. Miután kijöttek Kaminari egyből kitalálta a fiú kilétét, hiszen felismerte a hangját. Ezután én jötten. Eléggé aggódtam, mert még valamikor Mina mondta, hogy az osztályból valaki kedvel engem. Egy kis szobában ültem és vártam. Az ajtó becsukódott mögöttem. Ezek szerint a párom is megérkezett. Pár pecig nem történt semmi. Aztán gondoltam miért ne kezdeményezhetnék én.

- Szia! - Köszöntem hangosan. Meg akartam kérdezni hogy hogy van de erre már nem volt időm hisz éreztem hogy hozzá ér az arcom hoz és csak halk feismerhetetlen hangon mondja ezt nekem.

- Tudod én szeretlek. - Kacchan hangját véltem felfedezni. Még mielőtt válaszoltam volna az ajkaink egymáshoz értek. Hirtelen lesokkolódtam és nem bírtam mozdulni. Miután megcsókolt elhúzodott és halkan kezdte mondani.
- Úristen én sajná - be se bírta fejezni mert közbevágtam.

- Ne szólj egy szót se - és rátapadtam ajkaira. Ha közte és Kirishima között nincs semmi, és vonzódik hozzám símán megcsokólhatom, nem? Talán eddig magamnak sem ismertem be, viszont szeretem őt. Egy erős kezet éresztem és visszahúzott. Hevesen kezdünk csókolózni és éreztem hogy a puha ajkai a számhoz érnek és egyszerűen fergeteges volt. Egy álomba csöppentem talán? Még hevesebb lett a hangulat. Csak a levegő hiánya miatt váltunk el egy pillanatra és utána újra falni kezdtük egymást. Abba kéne hagynunk, ez nekem így túl gyors! Hirtelen az arcomról a kezét a derekamra tette én pedig a nyakára. Hatalmas boldogság fogott el, mikor belemaekoltam hajába. Elválltam tőle és megkérdeztem.

- Kacchan te vagy az? - erre csak annyi választ kaptam.

- Nem, de úgyis vége van ennek az egésznek, szóval ha kijötél az mondod hogy nem tudod kit kültek be és hogy nem csináltunk semmit oké? - Mintha hideg vízzel öntöttek volna arcon.

- Jólvan gyertek ki - szólt hangosan Mina. Elsőnek a titokzatos személy ment ki aztán én. Próbáltam mosolyogva kimenni de nem nagyon sikerült. Az arcom egyszerűen égett a szégyentől.

- Na Deku, mi van!?.- Mina rémülten meredt rám. - Minden oké? - kérdezte agódva.

- Az égvilágon semmi bajom! Most, viszont visszamegyek. - Mondtam hamiskás mosollyal. Olyan kínos volt az egész. Egy akkora idióta vagyok! Uraraka egy része még mindig gyűlöl engem, de mindent megtesz azért, hogy túllépjünk rajta, én meg a szomszéd szobában csókolózok valakivel!  Halottam hogy utánam kiabálnak, de  nem igazán foglalkoztam vele.

A szobámba visszaérve végre lett időm átgondolni mindent. Nem fogok járni senkivel év végéig. Így mindenkinek sokkal egyszerűbb lesz.
-Deku bejöhetek? - Szólalt meg egy ismerős hang.