Csak veled...(bakudeku)

4.rész

Midoriya szemszöge:

Egy ideig még öleltem őt, aztán megszólaltam.
-Kacchan, én nagyon vártam, hogy el tudjam neked mondani ezt mondani! Szeretlek! - öleltem meg még szorosabban.

- Én is téged! - vajon most egy rémálomban, vagy egy álomban vagyok? Nem igazán tudom eldönteni.

-Deku későre jár. Jobb lesz ha lefekszel. - Mondta aggódóan.

- Igazad van - Hunytam le a szemeimet. A reggeli aggodalmam a mostanihoz képest semmi volt. Még fel sem fogtam igazán mi is történik körülöttem. Egyszerűen csak egy pozitívumba kapaszkodtam. Bakugo Katsukiba. - Jó éjt! -  nyomtam egy puszit a szájára. Kacchan egy pírrel az arcán reagált és kaptam tőle is egyet a homlokomra.

-Hé Kacchan ez nem ér. Én szájra puszit adtam. - pukadtam be. Hirtelen Kacchan megfordult és kaptam tőle egy szájra puszit.

- Most már boldog vagy? - kérdezte. Én jelen pilantban elmehetem volna egy paradicsom versenyre annyira piros lettem.

- Így már tökéletes! - mondtam boldogan. Közben próbáltam nem elsírni magam.

- Akkor jó éjszakát! szeretlek, meg minden - És bevágta az ajtót. Nagyon romantikus. Nem hibáztathatom, még szokja a helyzetet.

Miután kiment egész este forgolódtam. Egyrészt a cucc még mindig hatott, ezáltal a föld is elég csúnyán forgott. Másrészt az események. Az elején csak Kacchanra bírtam gondolni, majd fokozatossan Todoroki is befészkelte magát a fejemben. Rettentően undorodtam az egésztől. Elárulva éreztem magam. Ő volt az az ember akire az életemet is rábíztam volna. Erre ezt tette velem. Annyira nyugtalan voltam hogy felpatantam és elindultam Kacchan szobája felé. Halkan bekopogtam és benyitottam. Még ébren volt.

- Deku te meg mit keresel itt!? - kérdezte picit ingerülten. Én nem válaszoltam semmit hanem csak elsétáltam az ágyhoz és hozzábújtam.

D-deku? - én mit sem foglalkozva vele húzódtam hozzá közelebb és lassan lehunytam a szemem.

- Ugye tudod, hogy ezért még reggel meg foglak ölni?

- Igen. - válaszoltam boldogan.

☆

Másnap reggel Kacchan illatával ebredtem. A finom karamella szag bejárta a szobát és ez természetesen eljutott az oromig. Feltápázkodtam, majd ránéztem az órára. 5 perc múlva hat. Lehet még most felkeltem kacchant.

- Kacchan. Kacchhan? Kacchan! KACCHAN!! - mondtam.

- MI VAN!?

- Jó reggelt!

- Szintúgy. Menyi az idő? - Temette nyöszörögve a párnába a fejét.

- Pár perc múlva hat, addig van időnk csinálni valamit. - Válaszoltam.

- Mire gondolsz?- Kacchan a pólóm alá nyúlt a derekamhoz és elkezdte csikizni.

- Hé várj, ez csikis hahhahhah! Ne hehe! - Nevettem boldogan. Végre egy olyan pillanat, amikor igazán boldog vagyok.

- Na és ez is csikis? - kacchan áttért a hátamra. Fájdalmasan összerezzentem.

- Mivan a hátadon? - kacchan ingerülten levette a pólóm. Én védekezően összefontam a karom magam előtt.
Mik ezek a hegek? - kérdezte ingerülten.

- Tudod...-

-MOND MÁR MEG! - ordított rám.

- Még r-régebben.... Elég sok mindent csinált. De vannak All For One-tól is itt! Mármint nem úgy, nyilván, hanem a csaták miatt.  -  Röhögtem el magam, a saját hülyeségemen. Utána megláttam Katsuki arcát. Nagyszerű, most őrjöngeni fog.