Szerelem a harcban [Levi Ackerman x Reader]

11.Fejezet: Mik lesznek még itt?!

Levi huzakodóan, de végül rábólintott, hogy segíthetek neki. Se több, se kevesebb se kellett, mindketten egyszerre tértünk le az útról, és támadtuk meg az ellenséges lényeket.
Sebesen vágtattam a kapitány nyomában. Még véletlenül sem szerettem volna lemaradni, mert rettegtem attól, hogy csak hátráltatnám. Amit pedig kicsit sem szeretnék, mert a végén még komoly sérülésekkel térnénk vissza.

Magam miatt kevésbé aggódok, viszont miatta annál inkább. Emiatt mindent meg fogok tenni, hogy biztonságban magam mellett tudjam.
- Menj jobbról, én addig mögé megyek és elintézem! - mutatott szemeivel az hozzánk egyre csak közeledő óriásokra. De azért még hozzá tette, hogy lehetőleg maradjak életben.
Szavára hallgatva előre vágtattam, a hatalmas bestia jobb oldalára kerülve.
Levi is igyekezett a maga módján. Az idő alatt még én levágtam egynek a lábfejét, hogy elessen és ezáltal előnyhöz jussunk, ő már kivégzett két másikat.

Ez elég motivációt adott ahhoz, hogy hirtelen fellángolásból végezzek a maradékkal.
Nem voltak sokan szerencsére, csak 7-en. De nagyobbak voltak az átlagosnál.
- [ neved ] vigyázz!! - kiabált felém társam, miközben éreztem, ahogyan egy hatalmas kéz arcához emel.
-Ugye tudod, hogy most sem fogom hagyni, hogy megölj? - néztem hatalmas szemeibe annak a féregnek, majd egyik kezemet kirántottam erős szorításából.
Fegyveremmel a szemei felé lendítettem. Sikeresen megvakítottam, aminek hatására elengedett és zuhanó üzemmódba kapcsoltam.

Nem féltem az eséstől, mert tudtam, hogy Sakura el fog kapni. Meglepetésemre azonban még sem az ő hátára estem.
Hanem inkább valakinek a karjai közé.
Szorosan font maga köré. Alattunk a lova, hűségesen vágtatott, mögötte pedig az én lovacskám követte. Nem maradt le, és a titánok zuhanó szerveit is sikeresen kikerülte, mindenféle irányítás nélkül.
Büszke voltam rá, hogy ő volt az aki hátán ülhettem a legtöbbet.

-Nem megmondtam, hogy lehetőleg ne halj meg? - nézett rám a még mindig erősen magához ölelő Ackerman.
- De hisz nem haltam meg. Tudtommal még mindig a kisebb sérülésekkel ellátott, de még ép testemet tartod a karjaid között. És mivel képes voltam összerakni neked egy komplett mondatot is, ezért ebből következtetheted, hogy az elmém sem sérült meg. Tehát, hova aggódsz? - nevettem el a végét, és a szemébe néztem
Rövid ideig erőteljesen és aggódva bámult ragyogóan szürke szemeivel, de aztán elrántotta tekintetét rólam.
- Legközelebb légy óvatosabb, és ne engedd, hogy bárki hozzád érjen - hallgatott el, majd miután leesett neki, hogy mit is mondott, idegesen megrázta a fejét és kijavította mondandóját - Akarom mondani a titánok ne érjenek hozzád, mert azok súlyos sérüléseket is okozhatnak

Ahogyan mentette a helyzetet viccesnek találtam ezért hangosan felkuncogtam.
- Aranyos volt, ahogyan kimentetted magad - dicsértem meg mosolyogva
- Na jólvan, itt az ideje vissza pattanod a lovadra. Mert a szemtelenségnek is van már egy hátára, amit elég erősen súrolni fogsz ahogyan érzem - ahogyan ezt kimondta, már emelt is fel.
Sakura minden erőjét beletéve futott mellénk, Levi pedig ezt kihasználva szó szerint át vágott a hátára.
Termetéhez képest mindenféle nehézség nélkül emelt fel, és biztosan tartott a levegőben is.
- Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kisméretű féfiben is megtalálható olyan erő, hogy nőket pakolásszon egyik helyről a másikra.
- Látod, látod és hidd el, fogok még neked meglepetéseket okozni - tekintett rám fél szemmel egy huncut mosolyt villantva mellé.

Mindig elcsodálkozom amikor mosolyogni látom. Hihetetlen, hogy mennyire össze van törve és ezek ellenére mennyire őszintén tud néha mosolyogni. Sokan ezt nem látják, és nem tudják, milyen is a kapitány valódi oldala.
Sőt, még én sem vagyok benne biztos, hogy tudom és abban sem, hogy valaha tudni fogom. De minden egyes apró őszintének tűnő cselekedetének örülök.
Annak pedig főleg, hogy minden egyes beszélgetésünk után csak közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz.

Nos itt is lenne a következő rész. Nem terveztem folytatni a 10.rész után, azonban a hihetetlenül sok aranyos komment hatására motivációt gyűjtöttem, és ha tartatok rá igényt akkor nagyon szívesen megírom a befejezésig ❤️
Köszönöm szépen a sok kedves hozzászólást amit kaptam, nagyon jól estek 💕

Köszönöm, ha elolvastátok, legyen szép napotok/estétek ❤️