Szerelem a harcban [Levi Ackerman x Reader]

5.fejezet:Takarítás

Csatlakoztam is Hanjiékhoz. Sebesen vágtattunk tovább. Figyelmemet a titánok kiírtására próbáltam fordítani, kevés sikerrel. Éppen a második óriást kaszaboltam le, amikor Hanji sikításaira lettem figyelmes.
-Ezt nem hiszem eeeel!! Úramatyám, sikerült!! Mindent megfogok tudni rólad, és nagyon-nagyon jóban fogunk lenni, majd meglátod- kezdte őrjöngő hangon
-Szakaszvezető asszony minden rend... mi a?- kérdezdtem, miközben az összedőlt ház romjain fekvő óriást megpillantottam.
-Ugye nem szándékozik befogni és kísérletezni rajta?-néztem rá
-Dehogynem-nézett rám csillogó szemekkel
-A pápaszemes pár csak ilyen, a végén meg csak a baj lesz belőle, chh-pattant mellém Levi kapitán
-Nem lesz belőle baj Levi, majd meglátod, jól ki fogunk jönni Jace-szel-mutatott az óriásra, aki még mindig mozdulatlanul feküdt a romokon
-Jó, ha Erwin benne van, akkor én is-tette karba a kezét, majd elindulni készült, de még egy pillanatra megállt előttem.
-Soha ne kövesd pápaszemes ehhez hasonló példáit, rendben
-Értettem
-Helyes-bólintott, majd felvágódott a lovára.
Én is ugyan ezt tettem.
Szép lassacskán kiírtottuk a faluból az összes óriást, akivel csak szembe kerültünk. Erwin parancsnok végül beleegyezett, hogy magunkkal hozzuk Hanji tesztalanyát. A feladatunk tehát sikerrel járt, veszteségek sem igazán értek minket, néhányan megsérültek, de nem lett komolyanb bajuk. Visszamentünk a szálláshelyünkre, ahol megtömtük a hasunkat mindenféle ínyencséggel, ezután úgy aludtunk mint a bunda. Másnap korán kellett kelnünk, mert Levi kapitány szerette volna kitakaríttatni velünk a szállást. Foggalmam sincs, hogy miért, viszont ennek köszönhetően hosszú napnak néztünk elébe. Kora reggel már pattantunk is ki az ágyból. Levi kapitány gondoskodott arról, hogy mindenki biztosan felkeljen, hisz kezei közt két fazékot szorongatott, majd ütötte őket össze, ezzel hangos, csörömpölő hangot kiadva. Mondanom se kell, mindenki azon nyomban felébredt.
-Nincs lazsálás, mindenki nyomás takarítani! 3órát kaptok kitakarítani az egész épületet, remélhetőleg elég lesz. Ezután erősítést fogunk végezni, majd egy kisebb csapatot elküldünk egy titánfelfedező útra, hogy megnézzük tiszta-e a terep. Szóval tegyétek magatokat hasznossá és lássatok munkához!
-Igenis-hangzott az egységes válasz.
Huh, elég erősen fogalmazott a kapitány, de ennek az oka valószínűleg az, hogy mindenki fegyelmezetten végig csinálja a kiadott munkát. Senki sem szólt senkihez addig még be nem fejeztük a takarítást. A legapróbb port,piszkot is eltüntettük a házból, csak hogy kifogástalan legyen a végeredmény. Végül nem telt az egész 3órába sem mire befejeztük. Megkönnyebbülve ültem le egy székre, majd sóhajtottam. Ekkor belépett a kapitány, és körbenézett. Ujját végighúzta az asztalon, majd a szeméhez emelte.
-Kezdetnek nem rossz, bár pontosabbak is lehettetek volna!

Nooos, itt is volna az új rész. Sajnos most elég rövidke lett, és unalmas is. Ugyanis kizökkentem az írásból, igyekszem visszarázódni bele, hogy tűrhetőek legyenek a részek.
Csak hát elkezdődtek a vizsgaidőszakok és rengeteget kell tanulni és emiatt nem sok időm van részeket írni. De próbálok mihamarabb visszatérni újabb és újabb fejezetekkel. Remélem azért valaki várja mert nagyon szeretem írni a részeket😅
Na de köszönöm ha elolvastátok, legyen szép estétek/napotok!❤