Szerelem a harcban [Levi Ackerman x Reader]

4.fejezet: Csak nem Ő?

,,Szinte már készen álltam szembe nézni a halálommal. Itt az ideje végre meghalni."
Csendben vártam, hogy végezzen velem az óriás. Tekintetemmel a földet fürkésztem, mindenki azzal volt elfoglalva elsősorban, hogy magát védje. Nem is vártam el, hogy bárki is a segítségemre siessen. Beletörődve mindenbe, behunytam a szemem, és csak vártam. A víz levert, és a szívem megállás nélkül zakatolt.  Hirtelen arra eszméltem fel, hogy zuhanok. Zuhanok? Várjunk csak, miért zuhanok? Egy titán már ahhoz is szerencsétlen, hogy normálisan elfogyasszon egy embert? Fel voltam készülve arra, hogy megegyenek, erre most a földbe fúródva halálozok el? Talán elejtett volna, vagy csak...? Nem lehet igaz. Az óriás vérrel borítva szétterült a földön, engem pedig valaki elkapott, majd elvonszolt egy biztonságosabb helyre. Az illető a semmiből bukkant fel, és hipergyorsasággal kaszabolta le a titánt, ezzel megmentve engem.

A megmentőm nem lehetett több 160centinél, szóval nem volt magas, de annál több ereje volt, mint amit hinne első ránézésre egy ember. Haját középen elválasztotta, elől két tincs kuszán a szemébe lógott. Arca véres és koszos volt. Komoly tekintettel meredt rám, majd a sajátos mély hangján megszólalt:
-Előbb a saját életedre figyelj, és csak azután próbálj megmenteni valakit.
Mindenre számítottam, csak erre a mondatra nem. Ki gondolta volna, hogy kioktatással kezdjük a párbeszédünket.
-Senki sem ér annyit, hogy eldobd a saját életedet-fejezte be a mondatát
Míg beszélt, a hangja hallatán, akaratlanul is zavarba jöttem. Még egy kicsit sokkos állapotban voltam a történtek miatt, emiatt nem tudtam válaszolni neki, csak bólintottam, hogy értem minden szavát.
-Van gáz a felszerelésedben vagy kicseréled egy újra?
-Már elfogyott...
Gyorsan a kezembe nyomta a töltő anyagot,  én pedig rögvest ki is cseréltem. Nem volt időm megköszönni, mert a srác már indult is.
-Most pedig maradj szorosan mögöttem, nem akarok még egy katonát elveszíteni, így is kevesen vagyunk
-Értettem-válaszoltam egy bólintás kíséretében, majd elindultam. Végig mögötte voltam, és figyeltem minden lépését. Magabiztos volt. Nem olyannak tűnt, mint aki képes lenne meghátrálni bármelyik percben is. Egyetlen egy katonát sem láttam még aki ennyire nyugodt, bátor és kiegyensúlyozott lett volna, mégis volt benne valami titokzatos. Arcáról egy csepp érzelmet sem lehetett leolvasni. Folyamatosan maga elé bámult és koncentrált. Kis termetéhez képest, biztos voltam benne, hogy Ő a legjobbak közé tartozik. Ekkor világosodtam meg, hogy mindvégig tudnom kellett volna, hogy ki Ő.  Eren pontosan Róla mesélt.
Levi kapitány. Hirtelen felindulásból, akaratomon kívül kiejtettem a számon a nevét.
-Levi heicho?
-Mivan-pillantott rám fél szemmel, miközben felhúzta az egyik szemöldökét.
Meglepődtem kicsit a reakcióján, ahogyan csak úgy oda lökte nekem, hogy ,,mivan".
-Köszönöm, hogy megmentett-rögtönöztem, mire ő vállat vont. Nem igazán érdekeltem, amit egész jól a tudtomra is adott. Hamarosan megtaláltuk a többieket és csatlakoztunk is hozzájuk.
-LEVIIIII- ugrott Hanji-san a kapitány nyakába
-Eressz már el pápaszem, erre most nincs időnk-ahogy kimondta, már meg is próbált kiszabadulni a szakaszvezetőasszony karjai közül.

Csendben figyeltem, mit csinálnak,  úgy látszik a kapitány mindenkivel mogorva. Ez a tény kicsit megnyugtatott, hogy neki ilyen a természete. Úgy gondoltam ideje odébb állnom és kicsit beszélgetni a többiekkel.
-[   neved   ], jól vagy?-szaladt hozzám Armin

-Persze-mosolyogtam rá
-Köszönöm, hogy amint láttad, hogy bajban vagyok, a segítségemre siettél
-Ez csak természetes, hisz az a dolgunk hogy mindenkit megvédjünk, beleértve egymást is.
-Később majd meghálálom valahogy
-Ha legközelebb nem keveredsz egy óriás markába, az pontosan megteszi-nevettem el magam amihez ő is csatlakozott
-Mindenki vissza az alakzatba! Most szerencsénk volt, hisz ezt a részét a falunak kitísztítottuk az óriásoktól! De még ezzel koránt sem végeztünk! Szóval mindenki mozgás harcolni!-üvöltött Erwin parancsnok
-Értettük!-hangzott el az egységes válasz.
A katonák sorra fünyültek, intettek a lovaiknak, majd pattantak is a hátukra. Én is ezt tettem. Sakura nyomban itt is termett, feldobtam magam a hátára, majd megpaskoltam a nyakánál.
-Jó paci
-Nyomás, nyomás, Hanji és csapata már vár-hangzott el mögöttem egy hang. Csak nem Levi kapitány? De. Minden bizonnyal ő az. Felé pillantottam. Szemeimmel mélyen belenéztem az övéibe.  Tekintetével elég sokáig bámult, majd elindult, mintha mi sem történt volna.

,, Mi volt ez a viselkedés kapitány? Mi történt? Kérdések, melyekre nem nagyon lehet választ adni. Igazából nem kéne, hogy ez bármit is jelentsen számomra, de nem tudom kiverni a fejemből, ahogy rám nézett. Túlságosan is felkeltette a figyelmemet a kelleténél"

Na sziasztok sziasztok:3 Itt is lenne a következő fejezet, nem lett annyira jó mint terveztem, viszont a következő fejezetet igyekszem jobban megírni. Remélem azért így is tetszeni fog nektek és elolvassátok. Ha tetszett tudod mi a dolgod;). Ha szeretnéd, írd le a véleményed, legyen az pozitív vagy negatív, mindent szívesen fogadok.❤ Legyen további szép estétek/napotok. És ezzel a képpel szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni!

Ne feledjétek, a karácsony a szeretet ünnepe, ezért élvezzetek ki minden percet a szeretteitekkel, ameddig még tehetitek❤ Kellemes ünnepeket:)