¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"jisung véletlenül megcsókolt!" mondta chenle a homlokát ráncolva
jisung hátulról megölelte a homlokát ráncoló delfint "nem tetszett?"
csak ők ketten beszéltek az asztaluknál. renjun, jeno és jaemin nem szóltak egymáshoz. úgy tűnt, történt valami hármójukkal.
mark is csendes volt. lefoglalta, hogy az ebédlő sarkát figyelje.
a sarkot, ahol donghyuck és lucas volt.
"nem kértél engedélyt!" ezúttal chenle lebiggyesztette az ajkait.
renjunnak elege lett a kettőből "be tudnátok fogni?" csapott az asztalra, ami a két fiatalabb fiút megfagyasztotta.
renjun elhagyta az ebédlőt barátait hátrahagyva.
jaemin éppen követte volna, de mark megelőzte.
mark tudta, a hely, ahol renjun tartózkodik, amikor ideges vagy valami, a kert volt.
elmosolyodott, amikor tudta, hogy igaza volt
renjun sóhajtott "nem tudom, mit tegyek..."
mark csendben maradt, jelezve renjunnak, hogy folytassa
"helyesen tettem, hogy szétszakítottam kettejüket? mármint, szeretik egymást..." a virágnak nem maradt szirma, ami arra késztette renjunt, hogy eldobja "és én mindkettejüket szeretem."
renjun fogott egy másik virágot, hogy azzal játsszon és folytatta.
"de nem helyes két embert szeretni."
mark elmosolyodott "ezt hívják poligámiának."
renjun összekócolta a haját "tudom, de ők nem éreznek ugyanúgy, ahogy én. csak a barátjukként tekintenek rám."
"biztos vagy benne?"
a fiatalabb markra nézett "persze. csak hallgatnom kellene erről, talán idővel megszűnik. inkább támogatnom kellene őket."
mark arcon akarta csapni a fiút, amiért ilyen figyelmetlen. "nem fogsz sérülni?"
"boldognak látni őket az én boldogságom."
renjun jó barát. bármit megtenne, hogy a barátait boldoggá tegye. annyira értékes, hogy nem ezt érdemli.
de mark nem akart szólni renjunnak jaemin és jeno érzéseiről iránta, mert még ő sem volt biztos benne.
renjun elnevette magát, próbálva feldobni a hangulatot "te?"
mark nem értette, renjun mire gondolt "én?"
"az elmúlt pár napban szomorúnak tűntél."
mark rámosolygott "nem voltam mindig szomorú?"
renjun bólintott "jó... igen, de igazából láttam a boldogság szikráját megcsillanni a szemedben, amikor donghyuck megjelent az életedben."
"mi?"
renjun összecsapta a tenyereit, amitől mark megrezzent "szóval ez az!" nézett mark szemeibe "szomorú vagy, mert donghyuck nem lóg veled többé!"
mark felhorkantott arra, amit renjun mondott "viccelsz velem? idegesítő, nem kellene örülnöm, mert nem lóg velem?"
renjun egy kötekedő arckifejezéssel ajándékozta meg az idősebbet, de mark túl elfoglalt volt a gondolataival, hogy foglalkozzon vele.
"örülnöm kellene, mert más embert idegesít, aki nem én vagyok."
renjun elmosolyodott "lucas nem tűnik mérgesnek miatta."
"persze, mert a fiúja."
a fiatalabbnak elkerekedett a szeme "várj, honnan tudtad?"
"a magas srác maga mondta, amikor donghyuckra vigyáztam, mikor beteg volt."
"megkérdezted erről donghyuckot?"
hogyha belegondolsz, donghyuck nem mondott semmit arról, hogy van fiúja.
mark megrázta a fejét "nem emlékszem, de haver, tegnap láttam lucast donghyuck házában."
renjun visszatért a kötekedő arckifejezéséhez "és aztán?"
"láttam őket a kanapén a nappaliban. jó ég, nem tudják a szobában csinálni? miért kellett a nappaliban?" mark összeráncolta a homlokát, visszaemlékezve arra, amit látott
"mark, akárhol csinálhatják, amíg mindketten beleegyeznek. még a konyhában is."
"nem túl fiatalok?" vonta fel mark a szemöldökét
"te 19 vagy és van egy gyereked, nekem is meg kellene ezt kérdeznem?"
mark megforgatta a szemeit "nagyon utállak."
"és én is szeretlek." renjun felállt és leporolta a nadrágját "de jenót és jaemint jobban szeretem."
mark elkuncogta magát "igen, azt gondoltam."
renjun segített marknak felállni és leseperni a füvet a nadrágjáról.
renjun észrevette, hogy mark még mindig egyhelyben áll, amire oldalra döntötte a fejét. követte, amerre mark nézett és meglátta lucast és donghyuckot az iskola kutyájával játszani.
renjun a barátjára mosolygott "biztos vagy benne, hogy nem vagy féltékeny?"
az idősebb megrázta a fejét és renjun felé fordult "mi?"
renjun vállat vont "azt mondtam, hogy menjünk vagy valaki talán megsérül."
renjun markra utalt. látni lehetett mark szemében a féltékenységet.
mark felvonta a szemöldökét "ki fog megsérülni?"
éppen akkor, egy tanuló kiáltása felkeltette a figyelmüket.
mielőtt renjun oda tudott volna nézni, hogy ki volt az, mark már elrohant, egyedül hagyva az alacsony fiút a kertben.
