¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
donghyuck felnyögött és a fejét az asztalra helyezte.
ez a nap is csak olyan, mint a többi, unalmas.
"látom, mark lee újra hiányzik." kezdte ellenőrizni a tanár névsort, mielőtt befejezte az órát.
mark donghyuck padtársa volt, de nem érdekelte, hova ment.
nem is állt közel ahhoz a sráchoz. padtársak voltak nem is tudja, hány éve és még csak nem is vette a fáradtságot, hogy összebarátkozzon vele. ugyanígy volt markkal is, mark már azt gondolta, volt elég barátja, szóval miért venné a fáradtságot, hogy szerezzen egy újat?
"lee donghyuck?"
"itt!" kiabált donghyuck
hátul ült, szóval a kiabálás volt az egyetlen opció, hogy a tanáruk meghallja őt.
"oké, az órának vége."
miután meghallotta kedvenc szavait, gyorsan felállt és felkapta a táskáját.
ő lett volna az első, aki elmegy, amíg a tanár vissza nem hívta.
"donghyuck?"
a gyerek felnyögött. "mi van most, taeil?"
a tanár, aki taeil néven volt ismert, rábámult, mintha meg lett volna sértve. "elnézést?"
"meg van bocsátva."
taeil megrázta a fejét. nem hitte el, hogy ennek a gyereknek van képe visszabeszélni egy tanárnak.
igen...ez volt donghyuck.
"azt akarom, hogy beszélj markkal."
donghyucknak elkerekedett a szeme és megfordult, hogy taeilre nézzen. "elnézést?"
"nem, nincs megbocsátva."
a fiú gúnyolódott "nem is állok közel ahhoz a sráchoz."
taeil elmosolyodott "ezért akarom, hogy te beszélj vele."
"ugye, most csak viccelsz velem?"
a tanár elrendezte a papírjait és felvette őket. "nem. menj, beszélj vele és mondd el nekem, miért hiányzott az elmúlt pár hétben."
donghyuck kifutott. "MEGKÉRDEZHETNÉD A BARÁTAIT!"
"nem ismerem egy barátját sem." az utolsó dolog, amit taeil mondott, mielőtt eltűnt volna donghyuck szeme elől.
a fiú összeborzolta a haját. "miért nekem kell lennem?"
🍼
donghyuck az előtte lévő házat bámulta. elgondolkodott, hogy tényleg ez-e a jó hely, mert..
"basszus, ő a szomszédom?"
a tanárok egyike adta neki oda mark lakcímét, ezért tudja, hol lakik a srác.
a házat bámulta a marké mellett, az övé volt.
donghyuck nyelt egyet, mielőtt megnyomta a csengőt.
pár perc eltelt és senki nem jött ki. türelmetlen volt és elkezdte a csengőt nyomkodni újra és újra.
"rohadtul nem tudsz várni?" motyogta mark, miközben a bejárati ajtó felé ment
donghyuck még mindig a gombot nyomta, amíg az ajtó kinyílt, megmutatva markot a túlméretezett fehér pólójában, fekete baseball rövidnadrágban és kócos hajjal.
"mi a faszt akarsz?" mordult rá mark
donghyuck elvigyorodott "jó, valaki bal lábbal kelt fel reggel."
"igen, és az a valaki én vagyok, úgyhogy most mondd el, mi a francot csinálsz itt?"
mark bal lábbal kelt fel. meglátva a fiát véletlenül bepisilni, miközben aludt, felébresztette és mindent feltakarított.
fáradt volt.
"nem hallottam egy kérleket." kötekedett vele donghyuck
"megérdemelsz egyet?" húzta fel az egyik szemöldökét mark
"elnézést?"
mark sóhajtott "oké, szia—"
mark éppen becsukta az ajtót, de donghyuck odahelyezte a lábát, hogy megakadályozza a bezárását.
"azért jöttem, hogy beszéljünk."
az idősebb megforgatta a szemét "nem látlak táncolni, szóval.."
oké, ez van, gondolta donghyuck. elege volt. ez a srác előtte, aki jól néz ki kócos hajjal, nem tisztelte őt és elege volt.
nem érdekelte, hogy taeil mérges lesz és büntetésbe rakja. különben is, a büntetés az otthona.
"tudod, mit, baszd meg." donghyuck elvette a lábát az ajtótól
mark vállat vont és éppen becsukta az ajtót, amikor egy hang hirtelen hallatszódott, amitől felnyögött és összekócolta a már így is kócos haját.
"mi volt ez?" ráncolta össze donghyuck a szemöldökét
mark megdörzsölte a halántékát. "egy kisbaba sírása, egyértelműen."
"tudom, te idióta, mit keres egy gyerek a házadban?"
