mark csendesen tejet készített a konyhában, miközben donghyuck a babával játszott"szia~" adott oda a babának donghyuck egy játékmacit, ami a földön hevert
a baba csak bámulta és figyelmen kívül hagyta egy játékkal, amit mark telefonján játszott
"jó, az unokaöcséd goromba." csettintett donghyuck a nyelvével
igazából mark azt mondta, hogy a baba az unokaöccse. nem bízhat donghyuckban. talán elterjesztené a hírt, hogy ő egy apuka.
minden, amit tud, hogy donghyuck utálja őt.
"igen, és neked haza kellene menned." mark leült chan mellé és odaadott neki egy üveg tejet.
a fiatalabb keresztbe fonta a karjait "addig nem, míg el nem mondod, miért hiányoztál az utóbbi pár hétben."
jó, mark elfoglalt volt a baba gondozásával, ezért néha későn kelt fel és eldöntötte, nem megy iskolába.
mark az ölébe helyezte a babát. "jó.. beteg voltam."
"ennyi ideig?"
"lehetetlen?" vonta fel a szemöldökét.
a baba fészkelődött mark karjaiban, mondván neki, hogy le akar szállni. és mark tette, amit akart, lerakta őt és nézte, ahogy körbejárkál a házban.
"istenem, nagyon aranyos." donghyuck nem tehetett mást, csak lágy hangon beszélt a babáról "de nagyon goromba."
mark kuncogott "te vagy a goromba."
"elnézést?"
mielőtt már válaszolni tudott volna, a baba kiabált a konyhából
"apu!"
marknak elkerekedett a szeme, és donghyucknak is.
"apu?" a fiatalabb oldalra döntötte a fejét
"ah.." nevetett mark kínosan "így hív.."
a baba kifutott a konyhából "apu! chan baba találkozni akar junnie bácsival!"
"a neved chan?" kérdezte donghyuck "szia, én donghyuck vagyok."
a baba rábámult, mintha valami furát mondott volna "senki sem kérdezte."
mark nevetett a baba válaszán.
"én apu babája vagyok!" kiáltott fel a baba és felemelte a kezeit, kérve markot, hogy vegye fel
donghyuck megforgatta a szemeit "senki sem kérd—"
akkor mindketten ledermedtek.
mark most fogta fel, mit is mondott a fia.
"te mi vagy?"
valaki kopogott az ajtón, ami markot egy kicsit lenyugtatta.
de nem menekülhetett a tény elől, hogy donghyuck tud valamit arról, hogy van egy gyereke.
"JUNNIE BÁCSI!!" a baba az álló fiú felé futott
"hé, mark, nem megmondtam neked, hogy vegyél fel egy bébiszittert?" renjun channal volt elfoglalva és nem a két emberrel, akik a kanapén ültek a nappaliban.
próbált fejeket vágni, jelezve neki, hagyja abba a beszédet, de renjun túlságosan a babára koncentrált, akit tartott.
mark sóhajtott. feladta.
"taeil hyung odajött hozzám és azt mondta, hogy ki leszel csapva, ha még egy hétig nem jelensz meg." renjun megcsípte a baba arcát "tudjuk, milyen nehéz apukának lenni—"
ekkor hagyta abba renjun a beszédet. felnézett és meglátta donghyuckot a fejében száguldozó kérdésekkel rábámulni. marknak belül a homlokára csapott.
"jó.. szerintem rossz házba jöttem." nevetett renjun és éppen elment volna, amikor mark megállította
"halott vagy."
renjun letette a babát és a ház körül futkorászott, nehogy mark elkapja őt.
dongyhyuk nézte a babát, aki mellé sétált és kinyújtotta a karjait, mondván a fiúnak, hogy vegye őt fel.
"hé, donghyuck.."
donghyuck köhintett amiatt, ahogy a baba szólította. "mi az?"
a baba a kettőre mutatott, akik a ház körül rohangáltak.
donghyuck összeráncolta a homlokát. a baba azt mondta neki, hogy legyen féltékeny a kettőre?
"szeretnék egy olyan papát, mint junnie bácsi." mondta chan baba ártatlanul egy mosollyal.
— hamarosan folytatódik —
ESTÁS LEYENDO
baby chan | markhyuck 『fordítás』
Fanfic╻egy nagy, boldog család╹ ❀ markhyuck ❀ az eredeti történetet @chogiwanese írta, én csak fordítom