"shh," csitította mark a 3 éves kisgyereket,de ettől csak még hangosabban sírt "CHAN CSAK EGY KIS TEJET AKAR!"
mark felvette a gyereket és rámosolygott "apu vesz neked tejet."
"mehetek apuval?" dörzsölte meg a szemét a baba
"nem. chan babának itt kell maradnia." rakta le mark a babát a fotelba.
rossz ötlet lenne vinnie a babát. senki nem tudja róla, hogy ő egy apuka. még az emberek az iskolában sem.
kirúgnák, ha valaki megtudná.
persze, kivéve a barátait. hisz nekik. mark elmondta, mi történt és döbbenet, hogy chenle nem terjesztette még el a hírt.
"chan baba nem akar egyedül lenni! apuval akarok menni!" sírt a baba sokadik alkalommal
ha mark nem szerette volna ezt a gyereket, már rég itt hagyta volna.
de szerette. az ő gyereke volt és nem számít, mennyire hangos ez a baba, mindig teljessé tette a napját.
"felhívom jeno bácsit, hogy jöjjön el." mark felkapta a telefonját a konyhapultról
"NEM SZERETEM JENO BÁCSIT! Ő NEM VICCES!"
"mi van chenle bácsival?" ajánlott egy másik barátot
a baba oldalra billentette a fejét "chenle bácsi túl hangos chan babának!"
mark szerette volna jisungot ajánlani, de ő is egy baba volt. egy baba nem tud egy babára vigyázni.
"szeretném, ha apu megtalálná papát!" ajándékozta meg a baba markot egy nagy mosollyal
"papa?"
"papa! az, aki szeretni fogja chan babát és aput!"
látva a babát sikítani az boldogságtól markot visításra késztette, amiért ilyen aranyos a fia.
de egy dolog volt az eszében, papa? mark heteró.
jó, legalábbis ez volt az, amit gondolt.
"jó, felhívom renjunt." tárcsázta mark a barátja számát
"yehey, junnie bácsi!!" mark tudta, renjun jól tud vigyázni a gyerekekre
"jobban szereted renjunie bácsit, mint aput?" duzzogott mark
"chan jobban szereti aput! apu chan baba élete! apa a szeretet!" sikított a baba
mark közelebb sétált a babához és felvette őt a telefonnal a fülénél.
amikor renjun felvette, a baba köszöntötte gyorsan.
"mi—"
"JUNNIE BÁCSI!!"
mark elnevette magát. el tudta képzelni renjun arcát éppen.
"szeretnék haragudni, amiért tönre tetted a fülem, de túl kedves vagyok. SZIA, CHAN BABA!" köszönt vissza renjun
mark elvette a telefont chantól és a füléhez helyezte.
"hé."
"mit akarsz?" kérdezte renjun komolyan
"wow, ez gyors volt." kuncogott mark, ahogyan renjun hangulata megváltozott "kíváncsi voltam, hogy elfoglalt vagy-e..."
renjun felsóhajtott a telefonból "ha igent mondok,"
"kényszerítenélek, hogy gyere el és vigyázz chanra.."
"látom.. akkor nincs választásom. szerencséd, hogy szeretem chan babát."
a baba arca felderült attól, amit a bácsikájától hallott.
"CHAN BABA IS SZERETI JUNNIE BÁCSIT!"
mark kitalálhatta, hogy renjun mosolyog "kint vagyok, nyisd ki az ajtót."
renjun megszakította a hívást és mark csak a telefonjára bámult.
"ez gyors volt."
mark letette a babát és nézte, ahogy nehezen az ajtó felé sétál. valamit le fog verni, de markot csak megmosolyogtatta, hogy milyen aranyos.
mark hátulról követte chant és kinyitotta az ajtót, amikor hallott egy kopogást.
"CHAN BABA!"
renjun felkapta a babát és szorosan megölelte.
"és én egy szellem vagyok" ráncolta mark a homlokát
renjun ránézett valamire mark mögött "te hallottál valamit, chan baba?"
a baba kuncogott. "nem hallom aput!"
renjun bentebb jött a karjában a babával "apu egy szellem?"
"hé!" színlelt haragot mark
de igazából boldog volt a kettőt látva.
"én félek a szellemektől!" a baba elrejtette az arcát renjun nyakába.
renjun markhoz fordult "ember, olyan aranyos!"
hallva renjun bókját a fiának, vigyorgásra késztette "igen, tudom." mark az órájára pillantott "akkor megyek."
renjun bólintott "vigyázz magadra."
renjun jól bánt a gyerekekkel. markot elgondolkodtatta, hogy mi lenne, ha ő lenne a 'papa', akit chan baba szeretne.
de mark nem érzett semmi különlegeset renjun iránt.
csak barátként tekintett rá.
— hamarosan folytatódik —
ESTÁS LEYENDO
baby chan | markhyuck 『fordítás』
Fanfic╻egy nagy, boldog család╹ ❀ markhyuck ❀ az eredeti történetet @chogiwanese írta, én csak fordítom